Max Jakob

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Max Jakob
Modigliani, Amedeo (1884-1920) - Ritratto di Max Jacob (1876-1944).jpg
Max Jakob portréja (1907/20) Modigliani festménye
Született 1876. július 12.
Quimper, Bretagne
Elhunyt 1944. március 5. (67 évesen)
Camp de Drancy, ma Seine-Saint-Denis, Île-de-France régió
Foglalkozása író, költő, festő, kritikus

Max Jakob (Quimper, Bretagne, 1876. július 12.Camp de Drancy, ma Seine-Saint-Denis, Île-de-France régió, 1944. március 5.) francia író, költő, festő és kritikus. A École de Paris tagjainak baráti köréhez tartozott.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Max Jakob portréja (1916)
Modigliani festménye

A Bretagne-i születésű Max Jakob felsőfokú tanulmányait Párizsban végezte, s innen indult művészeti karrierje. 1897-től a Voltaire sugárúton Pablo Picasso-val lakott együtt, aki bemutatta őt Guillaume Apollinaire-nek, Apollinaire meg bemutatta Georges Braque festőnek. A baráti társasághoz tartozott még számos művész, köztük Jean Cocteau, Jean Hugo, Christopher Wood, Henri Matisse, Amedeo Modigliani, sőt a jövőbeni francia ellenállási mozgalom vezetője, Jean Moulin is.

1913-tól Ceret-ben telepedett meg, Dél-Franciaországban a spanyol-katalán határ közelében, ekkor Juan Gris festő is itt élt, tájképeket festett. Max Jakob zsidó származású volt, 1915-ben katolizált, keresztelkedésének tanúja Pablo Picasso volt. 1921-26-ig, majd 1936-tól újra Saint-Benoit-sur-Loire-ban élt. A falu híres a Szent Benedek apátságról. Max Jakob 1936-tól szinte szerzetesi életet élt. 1944-ben letartóztatta a Gestapo, a Drancy-i internáló táborba került, ahol két alatt meghalt a kimerültségtől. Barátai, Jean Cocteau, Jean Moulin már nem tudtak rajta segíteni, pedig mindent megtettek érte. 1949-ben Saint-Benoit-sur-Loire-ban temették el a falu temetőjébe, itteni egykori háza ma múzeum.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

...
Ég veled folyó, hátadon fény szaladgál!
ég veled hegy! fehér út! eltűntök máris!
ti vagytok az én otthonom régóta már
és nem Párizs.
(Búcsúzó vers – Radnóti Miklós fordítása)

Tudatosan naiv költeményeket és prózaverseket írt, amelyekben a népköltészeti közvetlenséget barokkos témakezeléssel párosította. Az 1950-es években számos fiatal költőt ihletett Max Jakob stílusa és alkotói magatartása. Jelentősek a katalán irodalomból franciára átültetett műfordításai.

Versei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Max Jakob: Igaz csoda (Fordította Illyés Gyula)
  • Max Jakob: Búcsúzó vers (fordította Radnóti Miklós)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dobossy László: A francia irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat Kiadó, 1963. Max Jakobs lásd 271. p.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]