Matusik János
| Matusik János | |
| Született | 1815. február 24. Tata |
| Elhunyt | 1917. szeptember 26. (102 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | áldozópap, pedagógus, földrajzi szakíró, népnyelvgyűjtő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Matusik János (Tata, 1815. február 24. – Budapest, 1917. szeptember 26.) piarista áldozópap és tanár, földrajzi szakíró, népnyelvgyűjtő.
Élete[szerkesztés]
A tanulmányait a szülővárosában kezdte. A középiskola I. osztály elvégzése után Székesfehérvárra ment és itt végezte a gimnáziumot. 1834. szeptember 30-án lépett be a piaristákhoz Trencsénben, ahol 1835-36-ban novícius volt. A bölcseletet 1838-39-ben Vácon, a teológiát 1840-41-ben Nyitrán tanulta,; ennek végeztével 1842-ben Nagykanizsán volt gimnáziumi tanár. 1843. október 19-én misés pappá szentelték fel, 1845-től 1866-ig Kolozsvárott volt gimnáziumi tanár. 1867-71-ben a gyergyószentmiklósi alsó reáliskola igazgatója, 1871-83-ban Déván az állami alreáliskola igazgatója, 1883-tól 1893-ig ugyanott nyugállományú tanár volt. 1893-tól Budapesten aranymisés papként működött.
1851-ben négy évtizedről szóló gyászjelentés-gyűjteményt küldött a Magyar Tudományos Akadémiának két kötetben. 1840-ben munkatársa lett a rendi növendékpap-társai körében Nyitrán megindított Zombori Lapok és Zombori Viszhangok c. kézirati folyóiratoknak, melyeknek Hladik Bernát társával együtt szerkesztő kiadója volt. Ezen és a következő évben tatai tájszókat küldött a Magyar Tudományos Akadémiának. Írt verset és prózát a Regélő, Honművész, Rajzolatok és Nemzeti Ujság c. hírlapokba. Cikkei az István bácsi Naptárában (1858. Áldástermő indítvány és módajánlás, mely szerint egy kisdedóvóval kapcsolatos szegényápoló intézetek faluhelyen alapíthatók, sőt jó siker esetében még a házaló koldulás is megszüntethető, dicsérette koszorúzott pályairat, 1859. Szent-László kő pénzei, Kő-gömbek, 1861. A néptanító mint selyemtenyésztő, 1860-1875. Erdély történelme).
Munkái[szerkesztés]
- Az egyetemes földrajz alapvonalai. Mű- és tudom. középtanodák számára. Az új tanrendszer értelmében. Kolozsvár, 1853, táblázattal és térképpel
- Erdély földrajza a közelebbről életbe lépendő legújabb szervezet szerint. Alsóbb rendű iskolák számára. Erdély földabroszával. Uo. 1854 (2. kiadás 1858. 3. k. 1868. Uo.)
- Ájtatos elmélkedések. A középtanodai r. k. ifjúság nagyhéti lelki gyakorlataira. Főleg Katona István latin eredetie után szerkesztve. Uo. 1855
- Az Ausztriai közbirodalom honisméje, különös tekintettel Magyar- és Erdélyországra. Kiadja Majer István. Egy földképpel. Pest, 1857
- A selyemhernyótenyésztés alapvonalai. Kezdők útmutatására. Kiadta Barabás Károlyné. Kolozsvár, 1860
- Erdély külön történelme. Alsóbbrendű iskolák számára. Uo. 1868 (2. kiadás)
Kéziratban[szerkesztés]
Magyarország földirata.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Ferenczy Jakab-Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Pest, Szent István Társulat, 1856
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Sávai János: Zsinat és forradalom. Erdély 1848/49. Szeged, Agapé, Ferences Nyomda és Könyvkiadó Kft., 1999
