Matteo Maria Boiardo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Matteo Maria Boiardo
Született	Scandiano 1441
Elhunyt	Reggio Emilia 1494. december 19.

Matteo Maria Boiardo (Scandiano, 1441 – Reggio Emilia, 1494. december 19.) olasz költő

Grófi családból származott, szülei az Este család bizalmasai voltak. Tízéves koráig Ferrarában élt, majd öt éven át Scandianóban anyai nagyapja, a humanista Feltrino nevelte. Mindkét helyen sokszor találkozott Tito Vespasiano Strozzival, anyai nagybátyjával, a kor híres humanista költőjével. 1460-tól ő kezelte a családi birtokot, 1476-ban költözött át végleg az Rsték ferrarai udvarába, ahol Ercole d'Este udvari bizalmasa lett. 1480 és 1482 közt modenai főkapitány volt, 1487-től ugyanezt a tisztséget viselte Reggio Emiliában.

Lírikusnak és epikusnak egyformán jelentős volt. Irodalmi tevékenységét 1463 táján kezdte, latin nyelvű dicsőítő, illetve pásztorkölteményekkel. Egy reggiói lány, bizonyos Antonia Caprara iránti szerelméne versemlékeit „Canzoniere” (Daloskönyv, első nyomtatott kiadás: 1499) című munkájában gyűjtötte össze. E gyűjteményt ő maga „Amorum libri” (Szerelmek könyvei) cím alatt emlegette. Olasz nyelvű eklogákat (1476 – 1483), latin verseket is írt, valamint egy „Lukianosz” című komédiát olaszra fordított. Élete fő műve az „Orlando Innamorato” (Szerelmes Orlando, első teljes nyomtatott kiadása: 1506). A 68 énekből álló, végül befejezetlenül maradt eposzt 1476-ban kezdte írni, s haláláig dolgozott rajta. A Karoling-mondák hősi epikai hagyományához szerelmi bonyodalmakat fűzött, mintha nem csupán ezt a témát, hanem a breton mondakört is tárgyalná. A munka újszerűsége abban rejlik, hogy a legyőzhetetlen hőst, Orlandót a szerelem rabjakén ábrázolja. Gazdag cselekménye Párizsból indul, s egészen a mesés keletig visz, hogy aztán a mű végén ismét Párizsba térjen vissza. A munka meseszövése világossá teszi, hogy Ludovico Ariosto már készen kapta tárgyát az „Orlando Furioso”-hoz (Őrjöngő Lóránt) elődje munkájából. A 16. század első ötven évében Boiardo munkájának több, mint 14 kiadása volt, később azonban Ariosto hasonló tárgyú remekműve feledésre ítélte a munkát.

[szerkesztés] Források

Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963-280-286-1