Martsa István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martsa István
Született1912. június 23.[1][2]
Pozsony
Elhunyt1978. február 3. (65 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSzűcs Ilona, M.
Foglalkozásaszobrász
IskoláiMagyar Képzőművészeti Főiskola (1945–1950)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (25/I-1-35)
A Wikimédia Commons tartalmaz Martsa István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Martsa István (Pozsony, 1912. június 23. – Budapest, 1978. február 3.) kétszeres Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrász- és éremművész, érdemes művész.

Martsa István Nagy Balogh János emlékműve, Budapest, a kispesti Templom téren (1975)
Martsa István Ülő nő című szobra Budapesten, a VIII. kerületi József utcában
Martsa István Zuhanyozó nő című szobra Siófokon
Ignotus, Veigelsberg Hugó sírja Budapesten. Kerepesi temető: 24/1-2-72. Martsa István domborműve
Bottyán János lovasszobra az esztergomi Széchenyi téren
Martsa István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-1-35. A szobrász saját alkotása

Pályafutása[szerkesztés]

Martsa viszonylag későn, 33 éves korában kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Eredendően villanyszerelő szakmát tanult 1920-tól, majd segédként az esztergomi Elektromos Műveknél dolgozott, később mozigépész lett. Szabadidejében fafaragással foglalkozott, amelyekre felfigyelt az Ady Szobor és síremlék kapcsán ismertté vált szobrászművész, Csorba Géza. Csorba egyébként a második világháború idején Martsa Alajos, Martsa István testvérbátyja esztergomi házában bújt meg az üldözések elől, ahol az abban az időben katonai behívóparancsát megtagadó Martsa István is meghúzódott. . A háború után Csorba Géza ösztönzésére a Magyar Képzőművészeti Főiskolára iratkozott, ahol 1945-1950-ig Csorba Géza, Ferenczy Béni, és Beck András voltak a mesterei. Főiskolai évei vége felé Ferenczy Béni tanársegédje lett. 1947-ben jelent meg először kiállításokon. Ferenczy Béni 1948-ban megvált főiskolán betöltött tanári állásától, de napi kapcsolatot tartva vele, képzését tovább is szemmel tartotta. Idővel a mester és tanítványa kapcsolat barátsággá alakult. Az 1950-es évek elején közös műteremben dolgoztak, s Ferenczy néhány jelentősebb alkotása Martsa József utcai műtermében készült.1951-től a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium szobrász tanára lett, 1960-ig. Tanítványai közül többen szobrászok, sőt éremművészetben is jeleskedő alkotók lettek, mint például Asszonyi Tamás, vagy Egyed Emma. 1964-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténeti tanszékén a szobrászat oktatója volt. Művészi munkásságát kisplasztikák és kisméretű portrék mintázásával kezdte. Ezt követte érmeinek gazdag sora. Portréi és érméi kitűnő ábrázoló készségről tanúskodnak. Az 1950-es évek közepétől szabadtéri szobrokra is kapott megbízást. Tanulmányúton járt, 1956-ban, Olaszországban, 1958-ban Vietnámban, 1969-ben Mongóliában. Kiemelkedő munkásságának elismeréséül Munkácsy díjjal jutalmazták (1957, 1966), 1970-ben Érdemes Művész, 1972-ben pedig az akkori művészeknek adható legmagasabb kitüntetések egyikét, a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Szerény, visszahúzódó személyisége távol maradt az érvényesülés minden nemű formájától. Művészi hitvallását egyedül műveivel kívánta képviselni. Korai halálát szívinfarktus okozta. Felesége Szűcs Ilona festőművész volt, gyerekük Martsa Balázs

Társulati tagságai[szerkesztés]

  • A Képzőművészeti Szövetség tagja volt (1951-től több tisztséget viselt)
  • A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület egyik alapítója volt 1958-ban
  • A Művészeti Alap vezetőségi tagja volt 1972-től haláláig

Műveiből (válogatás)[szerkesztés]

Első korszakában, 1948-1952 között erősen kötődött a klasszikus hagyományokhoz. Ekkor elsősorban kisplasztikákat, érmeket, portrékat mintázott kitűnő jellemábrázolással. Kisplasztikáin, érmein, szobrain Ferenczy Béni stílusa, szellemi öröksége érződik. Az 1950-es évek közepétől figyelme a köztéri plasztikák felé fordult, ekkortól kapott rendszeres szobor-megbízásokat, amelyek további művészetének gerincét alkották. A vashegesztéses technikát az elsők között alkalmazta itthon. Munkássága során 62 érmét, 57 kisplasztikát és 40 szobrot alkotott. Művei megtalálhatók az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

Éremművészetéről

Martsa István éremművészetének kialakulására, fejlődésére nagy hatással volt mestere Ferenczy Béni éremművészeti jártassága, amely ösztönzően hatott rá. Éremművészetének legjelentősebb korszaka 1950-1955 közé esik, amelyet olyan kimagasló alkotások jellemeznek, mint a Leonardo (1952) emlékérem, amely a nagy reneszánsz mester születésének 500-dik évfordulóját hivatott volt köszönteni, vagy a Dante (1953), Van Gogh (1954), Tolsztoj (1954), Berény Róbert (1954) érem-portrék. Az 1960-as évektől vett részt kiírt állami érempályázatokon, amelyekre készített alkotásai közül több hivatalos állami érem került gyártásra, mint például a Bábolnai Állami gazdaság számára készített lovas érme, vagy Dömös város érme (1963), vagy a Miskolci Filmfesztivál érmei (1966)... stb. Éremművészetét élete során számszerűsítve több mint 70 alkotás reprezentálja. Műveivel, gyakorta szerepelt a FIDEM kiállításokon, és a Soproni Érembiennálékon is, a hazai éremművészet két jelentős bemutatkozásán, de művei bekerültek a Szentendrei Éremantológiába is, amely munkákat, mint a magyar éremművészet kimagasló alkotásait kiállítás sorozat keretében mutattak be szerte Európában, Varsó, Nápoly, London, Moszkva és több más városbeli kiállításokon, abban az időben.

Érmek[szerkesztés]

Köztéri alkotások[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

  • Magyar Képzőművészeti Főiskola I. díja (1948)
  • Munkácsy Mihály-díj (1957, 1966)
  • Érdemes művész (1970)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1972)
  • Szocialista Munkáért érdemérem
  • Köztéri szobraiért 1968-ban, 1969-ben és 1970-ben nívódíjat kapott.

Kiállításai[szerkesztés]

1952-től 1978-ig rendszeresen szerepelt érmeivel, kisplasztikáival, köztéri szoborterveivel a hazai kollektív kiállításokon, nemzeti tárlatokon. Majd minden jelentős csoportos kiállításon részt vett. 1955-ben részt vett a Nagy Balogh János Képzőművészeti Csoport kollektív kiállításán, 1956-ban feleségével, Szűcs Ilona festőművésszel együtt állított ki. 1973-ban Budapesten és Esztergomban egyéni, gyűjteményes kiállítást rendezett.

Egyéni kiállítások[szerkesztés]

  • 1955 • Fényes Adolf Terem, Budapest, feleségével, M. Szűcs Ilonával.
  • 1958 • Hanoi
  • 1973 • Zodiákus Klub, Esztergom
  • 1973 • Műcsarnok, Budapest
  • 1976 • Nagy Balogh Terem, Budapest
  • 1978 • Művelődési Ház, Oroszlány
  • 1978 • Csepel Galéria, Budapest, feleségével, M. Szűcs Ilonával.
  • 1980 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (emlékkiállítás)
  • 1980 • Vármúzeum, Esztergom
  • 1980 • Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága Kiállítóterem
  • 1981 • Városi Művelődési Központ, Hajdúböszörmény
  • 1981 • Művelődési Ház, Dömös, feleségével, M. Szűcs Ilonával.
  • 1982 • Fényes Adolf Terem, Budapest
  • 1982 • Tungsram Klub, Budapest
  • 1984 • Hatvani Galéria, Hatvan, feleségével, M. Szűcs Ilonával
  • 1986 • Művelődési Ház, Tapolca. Feleségével, M. Szűcs Ilonával.
  • 1988 • Magyar Szocialista Munkáspárt, Esztergom, Városi Bizottság Kiállítóterem (Martsa Alajossal).
  • 1990 • „Három szólamban”. Művészetek Háza, Szekszárd. (Martsa Alajossal és feleségével, M. Szűcs Ilonával).
  • 1997 • ART-X Galéria, Budapest, feleségével, M. Szűcs Ilonával

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés]

  • 1947 • Képzőművészeti Főiskola növendékeinek kiállítása, Budapest
  • 1949 • Magyar Ifjúsági képzőművészeti (Világifjúsági Találkozó) kiállítás, Fővárosi Képtár, Budapest
  • 1950, 1952-1955, 1960, 1962, 1965, 1968 • 1., 3-6., 8-11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1952 • Arcképkiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1954 • Magyar Plasztikai és Grafikai kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1955 • „Képzőművészetünk tíz éve”, Műcsarnok, Budapest
  • 1955 • I. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
  • 1955 • Nagy Balogh János Képzőművészeti Csoport kollektív kiállítása
  • 1956 • II. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
  • 1956 • Zsennyei művésztelep első kiállítása, Szombathely
  • 1957 • „Magyar forradalmi művészet”, Műcsarnok, Budapest
  • 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
  • 1958 • XXIX. velencei biennále, Velence
  • 1958 • Kortárs magyar festészeti, szobrászati és grafikai kiállítás, Antwerpen
  • 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1964 • Szegedi Országos Képzőművészeti kiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged
  • 1965 • „Magyar Képzőművészek a fasizmus ellen”, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1966 • „Magyar művészet a X. századtól a XX. századig”, Petit Palais, Párizs
  • 1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
  • 1968 • Fiatal Művészek Stúdiója 1958-1968, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1969 • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
  • 1969 • Magyar Művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest
  • 1970 • „Lenin a magyar képzőművészetben”, Balassa Bálint Múzeum, Esztergom
  • 1973 • XV. FIDEM Nemzetközi éremkiállítás, Helsinki
  • 1973 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1974 • Magyar éremművészeti kiállítás, Magyar Kultúra Háza, Berlin
  • 1975 • „Harminc győzelmes év”. Nemzetközi Képzőművészeti kiállítás, Moszkva
  • 1975 • Szabadtéri szoborkiállítás, Salgótarján
  • 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
  • 1978 • „Tisztelet a festőnek”. Vincent van Gogh-kiállítás, Építők Műszaki Klubja, Budapest

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:István Martsa
A Wikimédia Commons tartalmaz Martsa István témájú médiaállományokat.
  • T. Riha Margit: Martsa István. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1974.
  • Pénzes Éva: Martsa István. In: Művészet, 1964. 2. szám
  • Újvári Béla: Martsa István. In: Művészet, 1969. 2. szám
  • Újvári Béla: Kubikus szobor Kalocsán. In: Művészet, 1972. II.
  • Kratochwill M.: Három szólamban (katalógus, 1947-1987, Szekszárd, 1990, válogatott bibliográfiával)
  • Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Martsa_István&oldid=26758626”