Martinisták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Martinista Rend gyökerei visszanyúlnak egészen 1760 -ig amikor is Bordeaux városában - amely egyben a francia misztikus szabadkőművesség központja is - a portugál származású Martines de Pasqually (†1774) megalapítja a Papi Kiválasztottak (Elus Coens) néven működő irreguláris páholyból új rendszerét, amely korábban a Francia Skót Kiválasztottak (Loge francaise Elus Ecossaises) néven volt ismert. A szimbolikus fokokat (inas, tanonc, mester) további kilenccel toldja meg. A XVIII. században színre lépő Ősi és elfogadott Skót Rítus mindmáig a Papi Kiválasztottaktól származtatja - kétes eredetiségű - alapító oklevelét. Pasqually jobbkezeként tevékenykedő Louis-Claude Saint Martin (röviden csak Saint Martin) márkija (1688-1772) veszi át a helyét, miután 1772-ben nyugat-indiai szigetekre utazik, ahonnan többé nem tért vissza soha.


Ez a rendszer főként a kabbalán és szimbolikus antropológián alapszik. A Rend élénk érdeklődést mutat a szakrális vagy ezoterikus geometria iránt, valamint a Teremtővel közvetlen kapcsolatfelvételt ígérő teozófiával, amelyhez Mózes öt könyvének különös értelmezése párosul.

Új Mártinisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XIX. században (1891) hozza létre Saint Martin márki Pasqually tanaira hivatkozva és a Martinista Rend nevet adja neki. Vezetője a titokzatos Gérard Encausse (†1946), aki egy olyan tudományos akadémiát kívánt alakítani, amely lehetővé teszi valamennyi misztikus tradíció, kultusz és szimbólum tanulmányozást, hogy feltárják az embert a természettel összekapcsoló spirituális jelenségeket. Ennek érdekében okkult praktikákat és hipnózist is bevetett. Célja Encausse szerint a Rendnek, hogy vissza vezesse az embert az eredendő tisztasághoz vagyis az isteni önvalójához. A Magas Művészetek Szabadegyetemén a természettudományok és az okkult ismeretek áthidalása, összhangba hozása a cél.

Az viszont, hogy a világ valamennyi nevesebb okkult egyletét a maguk irányítása alá vonják kudarcba fulladt.:

Tanításának alapelemei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háromfokú kőműves rendszer rituáléjára alapozó fokok fő eleme a fényszimbolika, amelynek iskoláját járva a kiválasztott végigéli a bűnbeesést, majd a teremtő s a teremtett lény kibékülését, a gnosztikusok és alkimisták hirdette unio mysticát, az istenivel való misztikus egyesülést. Kellékeik között számos a szabadkőművességben felelhető szimbólumot találunk, kezdve a lángoló pentagrammal folytatva a sort a szfinxel s a páholy oltárral. A jelszavak - szabadság, testvériség, egyenlőség - szintén maszonikus. 1914-ben együttműködési megállapodást kötnek a már elfogadott Skót Rítussal. Az egyezményt Ribeaucourt írja alá, aki első nagymestere a Francia Nagyoriensből kivált és az Egyesült Angliai Nagypáholy által regulárisnak elfogadott, amely 1948 óta a Francia Nemzeti Nagypáholy nevet viseli.


A rend tanítása szerint a Rendet három Skóciában letelepedő, egyiptomi bölcs vagy fénybölcs alapította 1118-ban a Kelet Építészeinek Testvérisége néven. A Martinista Rend összefonódott a Rózsakeresztes Rendel (AMORC) is, amely támogatjója is XIX. század óta napjainkig.