Martin Lajos

Martin Lajos (Buda, 1827. augusztus 30. – Kolozsvár, 1897. március 4.) matematikus, feltaláló, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Magyarországon ő volt az első, aki a repülőgép, illetve a kormányozható léghajó elméletével foglalkozott. Elsőként javasolta a csűrő felületek használatát a repülőgép kormányzásánál. Konstruált egy helikopterszerű, kerékpár-meghajtással működő szerkezetet, amely állítólag két-három méter magasra felemelkedett. A modell ma a kolozsvári történeti múzeumban található. Külföldről több ajánlatot kapott szabadalmának megvásárlására, de Martin nem volt hajlandó találmányát idegen országnak átengedni. Jókai Mór róla mintázta A jövő század regénye főhősét, Tatrangi Dávidot.

Martin Lajos szülőháza a budai várban

Emléktáblája:
I. kerület Táncsics utca 27.

Martin Lajos síremléke a kolozsvári Házsongárdi temetőben

Életpályája

Birtokos családban született, tizenkét gyermek közül hetedikként. Kezdetben Horváth András házitanító oktatta, majd a budai evangélikus általános iskolában tanult. A gimnáziumot szintén Budán végezte, majd 1844-ben a pesti egyetem bölcsészkarán kezdte tanulmányait. 1847-ben mérnöki tanfolyamra ment. Az 1848-as szabadságharcban önkéntes tüzérként szolgált. A világosi fegyverletételkor Borosjenőnél megszökött a cári előörsök elől. A szabadságharc bukása után egy ideig bujdosott, majd bebörtönözték, utána besorozták az osztrák hadseregbe. Itt 1854-ben elvégezte a hadmérnöki akadémiát; 1855-től a tüzérségi iskolában volt tanár. 1858-ban egy év szabadságra ment a propellerekkel kapcsolatos kisérleteit folytatni.

Miután kilépett a hadsereg kötelékéből, 1860-ban mérnökként kezdett dolgozni. 1861-ben Buda városának főmérnöke lett; ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta. Tanított Selmecbányán majd 1869-től Pozsonyban. A tanítás mellett folytatta a korábban elkezdett ballisztikai kísérleteit és számításait. Ezzel párhuzamosan a hidraulika is foglalkoztatta. Hajócsavar-mintapéldányát sikerrel alkalmazta a Lloyd angol hajótársaság. A gőzturbina alapelvének korai megfogalmazása is az ő érdeme. Foglalkozott a szélerőgépek kutatásával is. 1872-ben kinevezték a kolozsvári egyetem matematika tanszékére, ahol haláláig működött. Az első tanévben a csillagászatot is ő oktatta. Négy alkalommal egy-eg tanéven át ő volt a matematika-természettudományi kar dékánja, majd 1895-96-ban az egyetem rektori tisztségét töltötte be. Rektori beköszönő beszédében a repülőgép jövőjét méltatta: "Új életviszonyok fognak fejlődni; a közlekedés függetlenebb lesz a vasúti rendszer hálózatától… a társadalom új nemzetközi szerződések s egyezmények által fogja magát biztosítani."

Művei

• Az erőműtani csavarfelületek. A vízszintes szélkerék elmélete. Budapest, 1875
• A változtatási hánylat alkalmazása a propeller felület egyenleteinek lefejtésére. Budapest, 1877
• A madárrepülés általános elmélete. Kolozsvár, 1891
• A lebegő kerék bemutatója. Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi és természettudományi értesítője, 1893
• A repülőgépről. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közl. 1894

Emlékezete

• Sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben található.

Források

• Gaal György: Egyetem a Farkas utcában: A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Kolozsvár: Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. 2001. ISBN 973 0 02284 4 Online hozzáférés
• Heinrich László: Az első kolozsvári csillagda. Bukarest: Kriterion. 1978. 64–65. o.
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. Online hozzáférés
• Nemeskürty István: A kőszívű ember unokái. Budapest: Magvető. 1987. ISBN 963-14-1033-1
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  Online hozzáférés

Kapcsolódó szócikkek

• Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem
• A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem matematikusai