Marsz hadművelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marsz hadművelet
A keleti front a második Rzsev–Szicsovka offenzíva idején 1942 novembere–1943 márciusa között
A keleti front a második Rzsev–Szicsovka offenzíva idején 1942 novembere–1943 márciusa között

Konfliktus Második világháború, Szovjet hadszíntér
Időpont 1942. november 25december 20.
Helyszín Szovjetunió, Moszkva környéke
Eredmény német győzelem, hadászati patthelyzet
Szemben álló felek
Szovjetunió Németország
Parancsnokok
Alekszandr Mihajlovics Vaszilevszkij
Georgij Konsztantyinovics Zsukov (a Nyugati Front pk-a)
Günther von Kluge (a Közép Hdsgcsp. pk-a)
Walter Model (a 9. Hadsereg pk-a)
Szemben álló erők
668 000 katona

2000 harckocsi, továbbá

150 000 katona és több száz harckocsi tartalékban
na. katona

na. harckocsi

na. repülőgép
Veszteségek
kb. 100 000 halott és eltűnt
235 000 sebesült
több mint 1600 harckocsi
kb. 40 000 halott, eltűnt és sebesült[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Marsz hadművelet témájú médiaállományokat.

A Marsz hadművelet (oroszul: операция Марс) a Vörös Hadsereg egyik támadó hadművelete volt a második világháború idején. A második Rzsev–Szicsovka hadászati támadó hadművelet fedőneve. A Moszkva térségében indított szovjet támadás 1942. november 25-én kezdődött és december 20-án ért véget. A hadművelet a rzsevi csaták egyike volt, amely a RzsevSzicsovkaVjazma térség újbóli szovjet ellenőrzéséért dúlt 1942 januárja–1943 márciusa között.

Magát a hadműveletet a német Közép Hadseregcsoporttal (Heeresgruppe Mitte) szemben tervezték és indították meg, melynek célja a Sztavka (állítólagos) reményei szerint a német hadseregcsoport erőinek és tartalékainak lekötése, mellyel így elérik, hogy a vele párhuzamosan indított Uran hadművelet sikereket érhessen el a sztálingrádi tengely-erők bekerítéséhez, a tengely-erők nem tudják tartalékaikat idejében átvezényelni a sztálingrádi térségbe. A hadművelet két szovjet Front, a Nyugati és a Kalinyini Front egyesített művelete, melyet Alekszandr Vaszilevszkij vezérkari főnök és Georgij Zsukov vezérkarifőnök-helyettes felügyelt.

Az eredeti elképzelések szerint a rzsevi kiszögellést több összehangolt, minden (három) irányból indított támadással kell megszüntetni. A Rzsev térségében harcoló német 9. hadsereg és 3. páncéloshadsereg felszámolását követően a hadseregcsoportok újrarendeződnek és kapcsolatot létesítenek a szovjet 5. és 33. hadsereggel, melyek a Moszkva–Vjazma főút mentén támadnak.[2] Miután a vjazmai bekerítést felszámolták, a szovjet 9. és 10. harckocsihadtest és a 3. harckocsihadsereg ismét áttöri a Közép Hadseregcsoport vonalait és mélyebbre hatol a nemrég megszilárdított arcvonal mögé, újabb kiszögelléseket létrehozva.

David Glantz amerikai történész szerint, noha a Marsz fontos volt a Sztavka számára, mégis az Uran tehermentesítésére kitalált történet, mellyel elbagatellizálták a szovjetek a művelet jelentőségét, propagandisztikus elkendőzése az elszenvedett veszteségeknek. Szerinte a Marsz hadművelet nem volt más, mint a Közép Hadseregcsoport elleni többszintű mélységi támadás, illetve annak áttörésére tett sikertelen kísérletek. A két hadműveletre összecsoportosított haderő közel hasonló méretű volt, azonban az elszenvedett veszteség duplája lett a Marsznak, az Urannal szemben.[3] Ez az elkendőzés nem egyedüli eset a világháború idejéből más haderők esetében sem.

A támadás[szerkesztés]

A támadás 1942. november 25-én kora hajnali órákban indult meg. A szerencsétlen kezdetet jellemezte, hogy a sűrű köd és az erős havazás meggátolta a szovjet légi támogatást. Ez a meteorológiai esemény szintén rontotta a megelőző tüzérségi előkészítést, a tűztámogatás megfigyelését, elemzését és tűzátcsoportosítást, pontosítást. Az északi irányú (Kalinyini Front) támadás csak minimális területet nyert az első órákban. A keleti támadás (Nyugati Front) a befagyott Vazuza folyón lassú ütemben haladt előre. A két nyugati támadás azonban jelentős mélységi behatolássá vált, Belij (Бе́лый) városa körül. A térnyerés meg sem közelítette a várt szovjet terveket. A túlerőben lévő német védők kitartóan harcoltak, az erődítések részleges bekerítése sem hozott szovjet sikereket. Több német erődítést bekerítve hátrahagytak, amely később erővisszatartó, támadáslassító hatásúvá vált a Vörös Hadsereg számára. Az ismételt szovjet támadásokat a német kézifegyvertüzek rendre lelassították és az előre megtervezett német tüzérségi zárótüzek rendre elvágták a szovjet gyalogságot, a szovjet harckocsikat pedig a német páncéltörő ágyúk és kis számú harckocsik, rohamlövegek kilőtték, illetve a német gyalogság közelharcban ártalmatlanította.

A támadás annyira lelassult és a német erősségek száma annyira megszaporodott, hogy a szovjet tüzérség nem tudta a tüzérségi igényeket kielégíteni, az utánpótlás nem tudott teljes mennyiségben az első vonalba jutni és a kis hídfőállásokat emiatt nem tudták kifejleszteni, a támadások nem tudtak mélységi teret nyerni, a kezdeti szovjet fölényből hamarosan ismét erőegyensúly alakult ki. Eközben a német 6. hadsereg sztálingrádi körülzárása javában zajlott, a felmentésükre küldendő erő kikülönítése megkezdődött, melyben a Közép Hadseregcsoport tartalékaiból is jutott és délre átvezénylésre került. A német 9. hadsereg azonban így is szorongatott helyzetben volt, Model tábornok az összes megmaradt tartalékát mozgósította a területen, a kisegítő alakulatok is harccselekményekben vettek részt.

A német ellentámadás két részre összpontosult – Belij (nyugati) és Vazuza (keleti) –, mely során több ezer szovjet katona maradt a német vonalak mögött. Több alakulat visszajutott saját vonalai mögé, több azonban partizánként harcolt a német hátországban pár héten keresztül, mindennemű jármű és nehézfegyverzet nélkül. A németeknek nem sikerült visszavetniük a szovjet csapatokat a Lucsosza-völgyből sem (a kiszögellés északnyugati része), melyben a nehéz terep mindkét felet akadályozta, a Vörös Hadsereg sem tudott innen jelentős támadásokat indítani. Gyakorlatilag hadműveleti patthelyzet alakult ki ismét.

Következmények[szerkesztés]

A német fél sikerrel hiúsította meg a szovjet támadásokat, valamint ellentámadásba is át tudott menni. Ezzel gyakorlatilag megnyerte az ütközetsorozatot, bár a kezdetben elvesztett területek egy részét már nem tudta visszavenni. Továbbá az elszenvedett veszteségeket és a bevetett tartalékokat kisebb mértékben tudta pótolni, mint a támadó szovjet fél.

Von Kluge tábornagy, a Közép Hadseregcsoport parancsnoka javasolta Hitlernek a kiszögellés felhagyását, mellyel lerövidíthető lenne az arcvonal és a rendelkezésre álló erőket jobban lehetne csoportosítani, illetve ezzel csökkentenék az esélyét egy újabb és sikeresen kivitelezett szovjet támadásnak. Hitler ezt kategorikusan elutasította, mely lépéssel tovább csökkennének a Moszkva felé tervezett német támadás reményei. A fél évvel későbbi sztálingrádi katasztrófából felocsúdva a németek 1943 márciusában megkezdték a terület fokozatos feladását. Március 23-án a visszavonulást teljesnek nyilvánították.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ez az adat az en.wikicikkből származik, ahol szintén nem megerősített.
  2. Az en.wikipedia itt azt írja, ez volt a Jupiter hadművelet része, az a fedőnevű hadművelet azonban már februárban kudarcot vallott. Az előfordulhat(!), hogy az újabb hadművelet megkapta a sikertelen előd nevét.
  3. Glantz szavaival: Abban a valószínűtlen esetben, ha Zsukovnak igaza volt és a Marsz tényleg elterelő hadművelet volt, akkor ez a valaha volt legambiciózusabb, a legnagyobb, a legügyetlenebbül végrehajtott és a legdrágább.
    „In the unlikely event that Zhukov was correct and Mars was really a diversion, there has never been one so ambitious, so large, so clumsily executed, or so costly.”

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Operation Mars című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]