Mark IX
| Mark IX | |
 | |
| A páncélozott szállító harcjárművek ősének tekinthető Mk IX harckocsi | |
| Gyártó | Marshall, Sons & Co. |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 4 (30) fő |
| Hosszúság | 9,73 m |
| Szélesség | 2,44 m |
| Magasság | 2,64 m |
| Tömeg | 27 tonna |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 6-10 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 2 x Hotchkiss géppuska |
| Másodlagos fegyverzet | 16 db lőrés |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Ricardo benzin-motor |
| Teljesítmény | 110 kW (150 LE) |
| Felfüggesztés | nincs (a lánctalp a harckocsitest egészén fordul körbe) |
| Sebesség | 7 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 3,7 kW/t |
| Hatótávolság | 70 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mark IX témájú médiaállományokat. | |
A Mark IX a Brit Szárazföldi Erők harckocsija volt az első világháború során. A járművet egyedülálló módon páncélozott csapatszállítónak tervezték, így ez volt az első valódi páncélozott csapatszállító harcjármű.
50 katona fért el benne.
Fejlesztése[szerkesztés]
A harckocsikkal végzett első műveletek során, világossá vált, hogy a gyalogság gyakran nem tud lépést tartani a harckocsikkal, hiszen a katonák kiszolgáltatottak voltak a géppuskatűznek, bár különféle tankokat találtak ki ennek a problémának kiküszöbölésére. Úgy gondolták, hogy a katonák szállítását egy egyszerű harckocsiban is meg lehetne oldani, de a benti levegő annyira rossz minőségű volt, hogy a katonák rosszul lettek, elvesztették az eszméletüket, és a friss levegőre való kerülés után órákkal is munkaképtelenek voltak. 1917 nyarán, a Gun Carrier Mark I fejlesztésével egyidőben G.J. Rackham hadnagy parancsot kapott egy kifejezetten gyalogság szállítására szolgáló páncélozott jármű megtervezésére. Együttműködött Eustace Tennyson d'Eyncourt-tal, a Landships Committee elnökével. A tervezést bonyolította az, hogy a járművet szponzonokkal szerelhessék fel, amikkel a Mark V-nél is modernebb harckocsivá alakítsák át, ha a Mark VIII kialakítása hibásnak bizonyulna, de az összetettsége miatt ezt a követelményt elhagyták.
A prototípus és a gyártás[szerkesztés]
1917 szeptemberében Newcastle upon Tyne-i Armstrong Whitworth egy csak szállítójármű gyártását, a Mark IX-ét, amely ellátmány szállításra is alkalmas volt. A prototípusokat a következő évben hagyták jóvá, amikor egyértelművé vált, hogy a Mark V* alkalmatlan a gyalogosok szállítására. Kétszáz darabnyi Mark IX-et rendeltek a Gainsborough-i Marshall, Sons & Co.-tól de az első világháború befejeztéig csak három gyártását fejezték be.
Leírás[szerkesztés]
Mivel nem volt idő egy teljesen új jármű kialakításra, a Mark IX a Mark V törzsére épült, de a test 9,73 m-re hosszabbodott. A 150 lóerős Ricardo motort a jármű elejében, a sebességváltót a hátuljában helyezték el, a felfüggesztéstartókat pedig teljesen kihagyták. Ez 4 méter hosszú és 2,45 méter széles belső teret hozott létre, ami elegendő helyet biztosított harminc, hivatalosan akár ötven katona, vagy tíz tonna rakomány számára. Az alváz megfelelő merevségének biztosítása érdekében a padlót nehéz keresztirányú tartókkal erősítették meg.
Műszaki jellemzői[szerkesztés]
- Árokáthidaló képesség: 4,2 m
- Lépcsőmászó képesség: 1,1 m
- Gázlóképesség: 1,2 m
- Üzemanyagtartály: 450 l
Források[szerkesztés]
- Bombay László, Gyarmati József és Turcsányi Károly. Harckocsik – 1916-tól napjainkig. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3
.png){kind=small}