Mario Vargas Llosa
| Mario Vargas Llosa | |
 | |
| Mario Vargas Llosa 2005-ben | |
| Élete | |
| Született | 1936. március 28. (88 éves) Arequipa (Peru) |
| Nemzetiség | perui, spanyol |
| Szülei | Dora Llosa Ureta Ernesto Vargas Maldonado |
| Házastársa | Julia Urquidi (1955–1964), Patricia Llosa (1965–) |
| Gyermekei | Álvaro Vargas Llosa, Gonzalo Vargas Llosa, Morgana Vargas Llosa |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza, dráma |
| Első műve | Vezetők (Los jefes) |
| Fontosabb művei | A város és a kutyák, Pantaleón és a hölgyvendégek, Halál az Andokban |
| Kitüntetései |
|
| Irodalmi díjai | Cervantes-díj (1994), Jeruzsálem-díj (1995), Irodalmi Nobel-díj (2010) |
 | |
| Mario Vargas Llosa aláírása | |
| Mario Vargas Llosa weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mario Vargas Llosa témájú médiaállományokat. | |
Mario Vargas Llosa (teljes neve Jorge Mario Pedro Vargas Llosa, Vargas Llosa őrgrófja; Arequipa, 1936. március 28. –) perui író, esszéista, újságíró, irodalomkritikus, akadémikus, 1996 óta a Spanyol Királyi Akadémia tagja. 2010-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.[1]
Élete[szerkesztés]
Miután egyéves korában szülei elváltak, anyjával és anyai nagyszüleivel a bolíviai Cochabambába költöztek. Tízéves korában családja a perui fővárosban, Limában telepedett le.[2] Középiskolai tanulmányait előbb egy limai katonaiskolában (Colegio Militar Leoncio Prado), majd egy piurai gimnáziumban végezte. Mindössze 16 éves volt, mikor első drámáját La huida del Inca címmel bemutatták.
1955-ben 19 évesen feleségül vette Julia Urquidit.[2] 1955–1957 között irodalmat és jogot hallgatott a San Marcos Egyetemen.[3] Tanulmányai mellett újságíróként dolgozott, és társszerkesztője volt a Literatura című irodalmi folyóiratnak. Egyetemi tanulmányait 1959-ben a spanyolországi Madridi Egyetemen fejezte be.
Első novelláskötete, a Los jefes (Vezetők) 1959-ben látott napvilágot. Mivel Peruban íróként szinte lehetetlen volt megélni, Vargas Llosa még ugyanebben az évben Franciaországba költözött. Párizsban spanyolt tanított, a France Presse és a francia rádió spanyol osztályának munkatársaként dolgozott.
Már első regénye, az 1962-ben megjelent, önéletrajzi ihletésű A város és a kutyák (La ciudad y los perros) meghozta számára a széles körű nemzetközi elismerést. A regény cselekménye a perui társadalom válságos világát szimbolizáló limai katonaiskolában játszódik, ahol az erőszak és megalázás módszereire nevelik a fiatalokat.
Vargas Llosa 1964-ben elvált első feleségétől, Juliától.[2] Házasságuk történetét az 1977-ben megjelent Júlia néni és a tollnok (La tía Julia y el escribidor) című regényében dolgozta fel. A regényhez 1983-ban Julia Urquidi is megírta saját válaszát, mely Amit Varguitas nem mondott el (Lo que Varguitas no dijo) címen jelent meg.[4] A kötet angolul My life with Mario Vargas Llosa (Életem Mario Vargas Llosával) címen jelent meg.[5] Julia Urquidi 2010. március 10-én hunyt el.[4]
1965-ben feleségül vette Patricia Llosát. Két fiuk és egy lányuk született.[3] A következő évben jelent meg második regénye, A zöld palota (La casa verde). A fordulatos meseszövésű regényben Llosa átfogó képet fest a perui társadalomról, és rávilágít a fehérek és az indiánok világa között tátongó szakadékra. Az 1960-as évek végétől Llosa több amerikai és európai egyetemen tanított. 1967-ben Kölykök (Los cachorros) címen jelentette meg összegyűjtött novelláit.
1970-ben családjával Barcelonába költözött. Ebben az időben doktori disszertációján dolgozott, melynek témájául példaképét, Gabriel García Márquezt választotta. 1971-ben doktorált a Universidad Complutense de Madrid-on. Disszertációja könyv formájában is megjelent García Márquez: historia de un deicidio címmel. 1973-ban jelent meg a Pantaleón és a hölgyvendégek (Pantaleón y las visitadoras) című regénye, melyből 1976-ban saját maga rendezett filmet.[6]
1975-ben Llosa visszatelepült Peruba. 1977-ben a Nemzetközi PEN Club elnökévé választották.[3] 1980-ban Japánba utazott, ahol különböző egyetemeken tanított. Hivatalos teendői ellenére sem csökkent azonban alkotókedve, és a nyolcvanas években is sorban jelentek meg kitűnő regényei (Háború a világ végén, 1981; Mayta története, 1984; Ki ölte meg Palomino Molerót, 1986, A beszélő, 1987; Szeretem a mostohám, 1988).
Az 1990-es perui elnökválasztás első számú esélyesének számított, de vereséget szenvedett az alig ismert, japán származású Alberto Fujimoritól.[3] Az elnökválasztásról szóló keserű visszaemlékezéseit 1993-ban jelentette meg Egy hal a vízben (El pez en el agua) címen.
1994-ben Vargas Llosa megkapta a spanyol állampolgárságot.[7]
Újabb regényei közül 2000-ben látott napvilágot A kecske ünnepe (La fiesta del chivo), mely egy diktatúra hétköznapjairól fest borzongatóan eleven képet, majd három évvel később az Édenkert a sarkon túl (El Paraíso en la otra esquina).
2003-ban Vargas Llosa volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége és átvehette a Budapest Nagydíjat.[7]
2010-ben adta ki A kelta álma (El sueno del celta) című regényét.[8]
2010-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint Vargas Llosa a "hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért" érdemelte ki a díjat,[1][7][9] azonban ezt több ország is kritizálta, köztük Kuba és Venezuela. 2011-ben irodalmi munkássága elismeréseként I. János Károly spanyol király őrgrófi címet adományozott neki.
2018 júniusában a bal csípőjén zúzódásokkal és enyhe fejsérüléssel szállították kórházba, miután elesett otthonában.[10]
Magyarul[szerkesztés]
1989-ig[szerkesztés]
- A város és a kutyák (La ciudad y los perros); ford. Gulyás András; Európa, Bp., 1971
- Négy óra a Catedralban. Regény (Conversación en la catedral); ford. Gulyás András; Európa, Bp., 1973
- A Zöld Palota. Regény (La casa verde); ford., bev. Benczik Vilmos; Magvető, Bp., 1974 (Világkönyvtár)
- Kölykök. Elbeszélések (Los jefes); ford. Benyhe János, Kesztyűs Erzsébet, Nagy Mátyás; Európa, Bp., 1976 (Európa zsebkönyvek)
- Pantaleón és a hölgyvendégek (Pantaleón y las visitadoras); ford. Huszágh Nándor; Magvető, Bp., 1977 (Világkönyvtár)
- Julia néni és a tollnok. Regény (La tía Julia y el escribidor); ford. Huszágh Nándor; Európa, Bp., 1983
- Ki ölte meg Palomino Molerót? Regény (Quién mató a Palomino Molero?); ford. Csuday Csaba; Európa, Bp., 1989
1990–[szerkesztés]
- Szeretem a mostohámat (Elogio de la madrastra); ford. Csuday Csaba; Európa, Bp., 1990 (Bibliotheca erotica)
- A beszélő (El hablador); ford. Pál Ferenc; Magvető, Bp., 1993 (Világkönyvtár)
- Háború a világ végén (La guerra del fin del mundo); ford. Latorre Ágnes; Etűd, Bp., 1996
- Halál az Andokban (Lituma en los Andes); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 1996
- Mayta története (Historia de Mayta); ford. Tomcsányi Zsuzsa; Európa, Bp., 1997
- Don Rigoberto feljegyzései (Los cuadernos de don Rigoberto); ford. Szilágyi Mihály; Európa, Bp., 1998
- Levelek egy ifjú regényíróhoz (Cartas a un joven novelista); ford. Benyhe János; Európa, Bp., 1999
- A kecske ünnepe (La fiesta del chivo); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2001
- Édenkert a sarkon túl (El Paraíso en la otra esquina); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2003
- A lehetetlen kísértése. Victor Hugo és A nyomorultak (La tentación de lo imposible); ford. Benyhe János; Európa, Bp., 2006
- Izrael, Palesztina. Béke vagy szent háború (Israel/Palestina. Paz o guerra santa ); fotó Morgana Vargas Llosa, ford. Benyhe János; Európa, Bp., 2007
- A rossz kislány csínytevései (Travesuras de la niña mala); ford. Szőnyi Ferenc; Európa, Bp., 2007
- Utazás a fikció birodalmába. Juan Carlos Onetti világa (El viaje a la ficción. El mundo de Juan Carlos Onetti); ford. Scholz László; Európa, Bp., 2010
- A kelta álma (El sueño del celta); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2011
- A látványcivilizáció (La civilización del espectáculo); ford. Scholz László; Európa, Bp., 2014[11]
- A diszkrét hős (El héroe discreto); ford. Szőnyi Ferenc; Európa, Bp., 2015
- Öt sarok (Cinco esquinas); ford. Szőnyi Ferenc; Európa, Bp., 2017
- Vad idők (Tiempos recios); ford. Eőry Zsófia; Helikon, Bp., 2021
Jelentősebb díjai[szerkesztés]
- Cervantes-díj (1994)
- Jeruzsálem-díj (1995)
- Irodalmi Nobel-díj (2010)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b The Nobel Prize in Literature 2010 - Mario Vargas Llosa (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) (angolul)
- ↑ a b c Vargas Llosa, Mario Archiválva 2009. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) (angolul)
- ↑ a b c d Mario Vargas Llosa (1936–) Archiválva 2010. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) (angolul)
- ↑ a b Elhunyt Mario Vargas Llosa Júliája (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
- ↑ Julia Urquidi Illanes: My Life with Mario Vargas Llosa (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) (angolul)
- ↑ Pantaleón y las visitadoras (2000) (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) (angolul)
- ↑ a b c Nobel-díj - Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi elismerést (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
- ↑ Mario Vargas Llosa új kötettel jelentkezik Archiválva 2016. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
- ↑ Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi Nobel-díjat (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
- ↑ Komoly fájdalmai vannak, kórházba került a népszerű író. [2018. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 23.)
- ↑ Esszékötet; 1995 és 2011 között megjelent esszék, cikkek.
További információk[szerkesztés]
- Hogyan ejtsd ki Mario Vargas Llosa nevét?. forvo.com. (Hozzáférés: 2020. április 29.)
- Kuba és Venezuela is bírálja az idei Nobel-díj kitüntetettjeit
- Página oficial, biografía y bibliografía del autor. Művek, biográfia, bibliográfia, a szerző hivatalos oldala (spanyolul)
- Mario Vargas Llosa (1936–) (életrajz angolul)
- Mario Vargas Llosa: A jó diktátor és a rossz diktátor (magyar fordítás)
- Scholz László: Budapesti beszélgetés Mario Vargas Llosával (1998)
- Mátraházi Zsuzsa: Az írás Kaland. Mario Vargas Llosa Magyarországon (Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2003)
- Papp Sándor Zsigmond: Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi Nobel-díjat – Népszabadság Online, 2010. október 7.
- Haraszti Zsuzsa: A megalázás problematikája Mario Vargas Llosa regényeiben; Akadémiai, Bp., 1977 (Modern filológiai füzetek)
- Kulin Katalin: Esszék latin-amerikai regényírókról: Alejo Carpentier, Juan Rulfo, Juan Carlos Onetti, Mario Vargas Llosa, Julio Cortázar, Manuel Puig. Szeged: József Attila Tudományegyetem. 1993. ISBN 963-481-971-0
- Szabó Ádám: Canudos ösvényein. Márai Sándorral és Mario Vargas Llosával Euclides da Cunha nyomán; L'Harmattan, Bp., 2010
.svg){kind=small}
