Marina Alekszejevna Ladinyina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marina Ladinyina
Születéskori neve Marina Alekszejevna Ladinyina
Született 1908. június 24.
Nazarovo falu orosz
Elhunyt 2003. március 10.
Moszkva
Házastársa Ivan Alekszandrovics Pirjev
Foglalkozása színésznő

Marina Ladinyina az IMDb-n

Marina Alekszejevna Ladinyina (oroszul Марина Алексеевна Ладынина; Nazarovo falu, 1908. június 24.Moszkva, 2003. március 10.) orosz szovjet színésznő.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szibériában, a Jenyiszeji kormányzóság (ma: Krasznojarszki határterület) Nazarovo nevű falujában született (1961 óta – város). Gyerekkorában már rendszeresen fellépett a helyi rendezvényeken, később a közeli Acsinszk város színházában helyettesítette a megbetegedett színésznőket („beugrott”). Az iskola befejezése után tanítónő lett, később Szibériából a Szmolenszki kormányzóságba, apja szülőfalujába költözött, ott is tanított és a színpadról ábrándozott. Végül felutazott Moszkvába, hogy a színművészeti főiskolán (GITISZ) felvételi vizsgát tegyen. Azonnal fölvették, és a diploma megszerzése (1933) után – ritka kivételként – a híres Moszkvai Művész Színház szerződtette. Hamarosan jelentősebb szerepekben is feltűnt. Első házassága Ivan Ljubeznov színésszel rövid volt. 1935-ben megismerkedett Ivan Pirjevvel, az akkor már sikeres, energikus, jó kapcsolatokkal rendelkező filmrendezővel. Mindketten felbontották előző házasságukat, összeházasodtak, és férje hatására Ladinyina a színháztól végleg átpártolt a filmhez.

Pirjev műfaja a falusi környezetben játszódó zenés vígjáték volt. Első közös alkotásuk, A gazdag menyasszony című filmben a betakarítási munkákban élenjáró kolhozista lány az ugyancsak élenjáró traktoristába szerelmes, és a fiatalok a könyvelő mesterkedései ellenére végül egymáséi lesznek.[1] Férjének a kolhozok idealizált világában játszódó, habkönnyű vígjátékainak női főszereplőjeként, csillogó szemű, vidám fiatal lányaként a nézők gyorsan megszerették, a Traktoristák (Boldog ifjúság) bemutatója után hazájában Ladinyina a műfaj első számú csillaga lett. A Szibériai rapszódiában fiatal énekesnőt alakított, csak 1949-ben, a Vidám vásárban kapott először felnőtt szerepet: a határozott, kemény kolhozelnöknőt játszotta. Egy-két kivételtől eltekintve kizárólag férje filmjeiben szerepelt, kétévente jelent meg egy-egy új filmjük. A nézők rajongásához hivatalos elismerés is társult. A szovjet színésznők közül egyedül ő kapott ötször Sztálin díjat, mindet Pirjev filmjeinek köszönhetően. Férjét a felső körökhöz szoros kapcsolatok fűzték, az 1950-es évek elején a Filmművészek Szövetsége elnöke volt.

Utolsó, kilencedik közös filmjükben (A hűség próbája, 1954) Ladinyina egy feleséget alakít, akit elhagy a férje. Mintha a saját sorsát játszotta volna el: tizennyolc év múltán az ő házasságuk is felbomlott. Férje a még pályakezdő színésznővel, Ljudmila Marcsenkóval kezdett viszonyt, Ladinyina ezt nem bocsátotta meg. A válás filmszínészi karrierjének végét is jelentette. Egyszerre férj, támogató és szerepek nélkül maradt, nem is állt többé felvevőgép előtt. Egy ideig a Filmszínészek Színházával vendégszerepléseken lépett fel. Hosszú életének második felében jelentősebb színészi feladata nem volt. Majdnem 90 évesen, 1997-ben megkapta a tekintélyes filmszakmai kitüntetést, a Nika életműdíjat. Elfeledve, 95 éves korában halt meg.

Pirjevvel kötött házasságából egy fia született, aki anyja vezetéknevét kapta: Andrej Ladinyin filmrendező. Szülei kapcsolatáról, válásukról és anyja magánéletének egyes részleteiről különféle szóbeszédek keringtek, ezekről a Ladinyina születésének 100. évfordulóján készült interjúban mondott véleményt.[2] Szerinte anyjának később is ajánlottak filmszerepeket, de ő nehezen fogadta el az öregedést, nem akart idős asszonyokat alakítani, ezért elutasította az ilyen ajánlatokat.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1935 – Az ellenség ösvényei (Вражьи тропы)
  • 1937 – A gazdag menyasszony (Богатая невеста) – (R. Ivan Pirjev)
  • 1939 – Traktoristák [Boldog ifjúság] (Трактористы) – (R. Ivan Pirjev)
  • 1940 – A szeretett lány (Любимая девушка) – (R. Ivan Pirjev)
  • 1941 – A pásztor csókja (Свинарка и пастух) – (R. Ivan Pirjev)
  • 1942 – Antosa Ribkin (rövid játékfilm) (Антоша Рыбкин) – (R. Konsztantyin Jugyin)
  • 1942 – A párttitkár (Секретарь райкома) – (R. Ivan Pirjev, Alekszandr Ptusko)
  • 1944 – Este 6-kor háború után (В шесть часов вечера после войны) – (R. Ivan Pirjev)
  • 1947 – Szibériai rapszódia (Сказание о земле Сибирской) – (R. Ivan Pirjev)
  • 1949 – Vidám vásár (Кубанские казаки) – (R. Ivan Pirjev)
  • 1951 – Tarasz Sevcsenko (Тарас Шевченко) – (R. Igor Szavcsenko)
  • 1954 – A hűség próbája (Испытание верности) – (R. Ivan Pirjev)
  • 1963 – Dunajevszkij melódiái (Мелодии Дунаевского) – (Archív anyagok és korábbi filmek részleteiből összeállított film. R. Erik Pirjev)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Berkes Ildikó, Nemes Károly. Az orosz-szovjet film. Budapest: Uránusz Kiadó, 125. o. ISBN 978-963-9599-76-5 (2008) 
  2. Vszjo nepravda o Ladinyinye (Interjú Ladinyina fiával) (orosz nyelven). Moszkovszkij Komszomolec, 2008. június 22. (Hozzáférés: 2010. december 26.)