Margaret Sullavan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Margaret Sullavan
Margaret Sullavan in The Shining Hour trailer.JPG
Sullavan 1938-ban
Életrajzi adatok
Születési név Margaret Brooke Sullavan
Született 1909. május 16.
Norfolk, Virginia
 Egyesült Államok
Elhunyt 1960. január 1. (60 évesen)
New Haven, Connecticut
 Egyesült Államok
Házastársa Henry Fonda (1931-1932)
William Wyler (1934-1936)
Leland Hayward (1936-1947)
Kenneth Wagg (1950-1960)
Pályafutása
Aktív évek 19291960

Margaret Sullavan az IMDb-n

Margaret Sullavan (1909. május 16.1960. január 1.) amerikai színésznő.

Korának népszerű színpadi és filmszínésznője volt. Összesen 16 mozifilmben játszott, utoljára 1950-ben a No Sad Songs For Meben. A későbbiekben már csak színházban lépett fel.

Fiatalkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sullavan Norfolkban, Virginia államban született egy gazdag részvénybróker leányaként. Korai éveit elszigetelten töltötte a többi gyermektől, mert izomgyengeségben szenvedett, és nem tudott járni rendesen hat éves koráig.

Tanulmányait a Chatham Episzkopális Intézetben végezte, ahol a diáktanács elnöke is volt. 1927-ben a féltestvéréhez költözött Bostonba, ahol szülei akarata ellenére tánc színpadi leckéket vett. Amikor a szülei anyagi támogatását a minimumra csökkentették, maga kezdte el fininszírozni jövőjét. Egy könyvesboltban kezdett el eladóként dolgozni mellékállásban.

Korai karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színpadon a Harvard Egyetem színtársulatával debütált 1929-ben a Close Upban. Itt ismerkedett meg későbbi első férjével Henry Fondával is. Habár szülei sokáig ellenezték Sullavan pályaválasztását, 1930-ban mégis ott ültek a közönség soraiban lányuk egyik fellépésén, és szembesülhettek tehetségével Margaret megkönnyebbülésére.

1931. május 20-án debütált a Broadwayen, az A Modern Virgin című Elmer Harris komédiában. A következő évben négy darabban is játszik, Humphrey Bogarttal is fellépett, egyben a kritikusok csodálatát kiváltva.

1933 márciusában New Yorkban Sullavan beugrott egy másik színésznő helyére a Dinner at Eightben. Szerencséjére a filmrendező John M. Stahl is ott ült a közönség soraiban, és meggyőződött róla, hogy ő lenne a legalkalmasabb az Only Yesterday című film női főszerepére.

Sullavannak a Paramount Pictures és a Columbia Pictures is egyaránt öt éves szerződést ajánlott, de helyettük az Universal Pictures három éves ajánlatát írta alá évi két filmre heti 1200 dollárért. A szerződésbe bekerült egy olyan záradék is, miszerint színpadon továbbra is felléphetett, nem kellett külön engedély a stúdiótól. A későbbiekben már csak rövidtávú szerződéseket írt alá, mert nem akart egyik filmstúdió "tulajona" sem lenni.

Hollywood[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első filmszerepét az Only Yesterdayban játszotta. Sullavan nem volt elégedett a teljesítményével, megpróbálta 2500 dollárért kivásárolni magát a szerződésből, de a Universal visszautasította. Következő szerepe egy Frank Borzage filmben volt (Little Man, What Now?), ami egy német család első világháború utáni nyomorban lévő szenvedéstörténetéről szól. Eredetileg a stúdió vonakodott filmet készíteni a munkanélküliségről, éhezésről és kilátástalanságról, de Sullavan számára nagyon fontos volt a project: "Ez az élet része... nagyon sok ember él így Amerikában és máshol a világon." Később azt nyilatkozts, hogy ez a film a kevés dolgok egyike, amire büszke a hollywoodi pályafutásában.

1935-ben akkori második férjével William Wylerrel forgatta A jó tündért, amely Molnár Ferenc azonos című színdarabjából készült. Szintén abban az évben King Vidor So Red the Rose című filmjében játszott, mely egy déli család sorsán keresztül mutatja be az Amerikai polgárháborút. A produkció négy évvel megelőzte az Elfújta a szelet és egy évvel Margaret Mitchell regényét. Sullavan egy butácska déli kisasszonyt alakított, aki később felelőségteljes nővé érik.

1938-ban ismét Borzage-al dolgozott a Három bajtársban, ami szintén Németországban játszódott. Az alakításért Oscar-díjra is jelölték.

James Stewart[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sullavan még a Broadwayen egy színészek közötti beszélgetésen megjósolta, hogy az akkor szinte még teljesen ismeretlen James Stewart Hollywood egyik legnagyobb sztárjává fog válni. Első filmjüket, a Next Time We Love-ot 1936-ban forgatták együtt. Stewart kimondottan Sullavan kérésére került a produkcióba. Az Universalnál nem kifejezetten támogatták az ötletet, de Sullavannak sikerült meggyőznie a stúdiót. Stewart a rivális Metro-Goldwyn-Mayerrel állt szerződésben, de csak apró mellékszerepeket kapott, ezért sikerült kölcsönvenni a filmre a színészt.

James Stewart és Margaret Sullavan a Saroküzletben

A tapasztalatlan Stewart ideges volt a forgatás alatt. Sullavan ezért sok időt töltött vele együtt, és segítségére volt a filmkészítés közben. Évekkel később a rendező Edward H. Griffith meg is jegyezte: "Margaret Sullavan volt az aki sztárt faragott James Stewartból". Bill Grady MGM producer pedig azt mondta: "Az a fiú úgy jött vissza az Universaltól, hogy alig ismertem rá."

Hollywoodi pletykák szerint Sullavan férje, William Wyler kimondottan féltékeny volt felesége és Stewart magánpróbáira. Még '36-ban el is váltak, és Sullavan hozzáment Leland Hayward színházi producerhez. A pár egy egykori gyarmati rezidenciába költözött, mindössze egy háztömbnyire Stewarttól. Stewart többször is látogatást tett a színésznőnél, ami csak megerősítette azokat a mendemondákat, hogy romantikus kapcsolat van közöttük.

Második filmjük az 1938-as The Shopworn Angel volt. Walter Pidgeon, aki a film harmadik húzóneve volt, így emlékezett vissza a produkcióra: "Kimondottan úgy éreztem, hogy én vagyok a kivülálló. Az egész Jimmyről és Maggieről szólt... Annyira nyilvánvaló volt, hogy Jimmy szerelmes volt a lányba. Teljesen élethűen játszotta a jeleneteit vele."

Ezután még két filmben játszottak együtt, a Saroküzletben (1940) és a The Mortal Stormban (1940). Stewart a második világháború idején bevonult a seregbe, és csak a háború befejezése után tért vissza a filmszakmába.

Késői karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A '40-es évektől kezdve egyre jobban kezdett visszatérni a színházi szerepekhez. 1943-ban úgy döntött, hogy végleg vissza is vonul a mozivászonról. Ebben nagy szerepe volt annak kis, hogy több időt akart tölteni három gyermekével. Brooke, Bridget és Bill akkor hat, négy és két évesek voltak. Igaz 1950-ban visszatért egy szerep erejéig a Not Sad Songs for Meben, melyben egy rákban haldokló nőt alakított.

Az '50-es években kezdett eluralkodni rajta a depresszió, és a színpadon is egyre kevesebbet lehetett látni. Bár 1959-ben leszerződött Ruth Goetz Sweet Love Remembered című darabjához. Ez volt az első Broadway szerepe négy év alatt. A próbák decemberben kezdődtek. Sullavannak vegyes érzései voltak a visszatéréssel kapcsolatban: "Gyűlölöm a színészetet. Gyűlölöm amit az életemmel tesz. Mindent kivesz belőled. Nem tudsz élni mialatt dolgozol, áthatolhatatlan falakkal vagy körülvéve." Ez volt Sullavan utolsó interjúja. A darab bemutatójára 1960. február 4-n került sor, de Sullavan január 1-jén meghalt.

Házasságai és családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sullavan négyszer is házasodott. Első férje Henry Fonda volt, akivel még Baltimoreban játszott együtt egy egyetemi színtársulatban egy 18 hetes téli szezont. A házasságuk csak két hónapig tartott.

Második férje a rendező William Wyler volt, akitől 1936-ban vált el.

Harmadjára Leland Hayward színházi producerhez és ügynökhöz ment hozzá, aki 1931-től Sullavan ügynöke is volt. Mindhárom gyermeke - Brooke (1937.), Bridget (1939.), Bill (1941.) is Haywardtól született. 11 év házasság után viszont Sullavan rájött, hogy férje megcsalta Nancy "Slim" Keith divatmodellel, ezért 1947-ben elvált Haywardtól.

1950-ben hozzáment Kenneth Wagg angol bankárhoz, akivel haláláig együtt volt.

Betegsége és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sullavan hallási rendellenességgel született, ami az évek során egyre rosszabbodott, és hallása egyre romlott. Ezzel párhuzamosan a depressziója is egyre jobban kezdett eluralkodni rajta.

1955-ben mikor két kisebb gyermeke közölte vele, hogy ezentúl az apjukkal szeretnének élni idegösszeomlást kapott. Erre a legidősebb gyermek Brooke így emlékszik vissza életrajzi könyvében: "Képtelen volt abbahagyni a sírást. Még a szobámba is olyan fájdalmasan behallattszott, hogy a fürdőszobába mentem és a kezemet a fülemre szorítottam." Később két és fél hónapot egy magánszanatóriumban töltött.

1960. január 1-jén délután fél 5 körül eszméletlenül, épphogy életben találtak rá egy hotelszobában New Havenben, a Sweet Love Remembered szövegkönyve - a darab amit éppen próbált - feküdt nyitva előtte. Azonnal kórházba szállították, de nem sokkal 6 óra után meghalt. Búcúlevelet nem találtak. Nem tisztázott, hogy szándékos vagy vétlen gyógyszertúladagolás okozta halálát.

Néhány napja halála előtt utolsó interjúja alatt többek között a következőket mondta: "A színház szörnyű tud lenni, kegyetlen egy hely."

Gyermekei sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sullavan Bridget nevű lányát 8 hónapal anyja halála után találták holtan, kábítószertúladagolás okozta halálát. Fia Bill pedig 2008-ban öngyilkos lett.

Idősebb lánya Brooke, akinek második férje Dennis Hopper volt, nagy sikerű életrajzi könyvet írt családjáról Haywire címmel. A regényből TV film is készült Lee Remick főszereplésével.

Fontosabb filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Margaret_Sullavan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.