Macrinus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Marcus Opellius Macrinus római császár szócikkből átirányítva)
Macrinus
054 Macrinus.jpg
Macrinus pénze arcképével

a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
217. április 8. – 218 júniusa
Elődje Caracalla
Utódja Heliogabalus
Életrajzi adatok
Teljes neve Marcus Opellius Macrinus (születési)[1]
Imperator Caesar Marcus Opellius Macrinus Augustus (uralkodói)[2]
Született kb. 164
Iol Caesarea
Elhunyt 218 júniusa (54 évesen)
Cappadocia
Házastársa Nonia Celsa(?)
Gyermekei Diadumenianus

Imperator Caesar Marcus Opellius Macrinus Augustus, általánosan elterjedt néven Macrinus császár, születt Marcus Opellius Macrinus (kb. 164218 júniusa) római császár 217-től 218-ig.

Előélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valószínűleg 164-ben született a mauretaniai Caesareában (ma Cherchell, Algéria). Fiatal korában a Historia Augusta szerint gladiátor volt, később vadász, majd hirnök lett. Rómába költözése után jogászként tevékenykedett a 205-ben elhunyt Plautinusnak volt a jogi tanácsadója. Jogi ismeretei elősegítették abban, hogg a Via Flaminia közlekedési felügyelőjének nevezték ki. Ezzel egyidőben Severus magánvagyonának intézője (procurator thesaurorum) volt. Caracalla császár 212-ben a testőrség parancsnokává (praefectus praetorio) nevezte ki, amit a legénységből előléptetett Oclatinius Adventus társaságában látott el. 216-ban részt vett a császár párthus hadjáratában és a következő évben megkapta a consuli jelvényeket.

Egyes források szerint Macrinus, mint a testőrség parancsnoka a császár Mezopotámiában viselt hadjárata alatt betekinthetett a császár levelezésébe, amiben olyan utalást talált, hogy életét veszély fenyegeti. Megbízásából Martialis nevű testőr Caracallát 217 áprilisában egy templom meglátogatása közben, Edessza közelében leszúrta, de az uralkodó nem halt bele a sebbe. Később Macrinus utasítására a császárt a testőrök meggyilkolták.

Császársága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A merénylőt Macrinus utasítására azonnal meggyilkolták. Mindent elkövetett, hogy a császárgyilkosság felbújtó szerepét eltitkolja. A szenátus először Marcus Oclatinius Adventus, a későbbi (218. évi) consultársa számára ajánlotta fel a császári bíbort, aki előrehaladott korára hivatkozva azt elutasította. A gyilkosság után három nappal Macrinust saját katonái kiáltották ki császárrá. Ő lett az első olyan császár, aki előtte nem volt tagja a szenátusnak és a katonacsászárok első tagjának nevezhető. A szenátorokkal való tanácskozás nélkül foglalta el hivatalát, de a szenátorok Caracalla iránti gyűlöletükben megerősítették címeit és kiváltságait. Dinasztia kialakítására törekedett, ezért felvette a Serverus nevet és a kiadott pénzeken ezt tüntette fel. Az új császári ház alapításának reményében 9 éves fia Diadumenianus képmását tüntették fel a pénzeken és az ifjuság hercege valamint az állam reménye feliratot helyezték el azokon. A szenátusnak kedvező intézkedéseket hozott elődje adóemeléseinek eltörlésével valamint a bírák hatalmának korlátozásával. Kifejezett helyeslés fogadta, hogy a politikai száműzötteknek közkegyelmet adott.

Keleti hadjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Macrinus nem tudta a hadsereg, a légiók lojalitását megtartani, ami a „keleti kérdés” megoldásában tett népszerútlen intézkedései miatt történt. Armenia uralkodójává II. Tiridatész-t, a Caracalla által bebörtönzött király fiát tette, ezzel elvesztette az ország fölötti római ellenőrzést. Nem tudta megállítani a Mezopotámia területére betörő parthus seregeket, elfoglalták a provincia jelentős részét és V. Artabanosz király a római békeajánlatot visszautasította. A Niszibisz közelében vívott háromnapos csata Macrinus számára rosszul végződött s mivel nem bízott csapataiban, a rómaiak számára előnytelen békeszerződést fogadott el. Megállapodott a foglyok visszaadásában és kártérítés fizetésében.

Államcsíny kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A veteránok eredménytelenül követelték, hogy visszatérhessenek szülőföldjükre, az újoncok elégedetlenek voltak a fizetésekkel. A szíriai csapatok megvonták tőle bizalmukat. A körülmények megfelelőek voltak egy államcsínyhez, amit egy szíriai asszony Iulia Maesa kezdeményezett, aki Septimius Severus elhunyt feleségének nővére volt. A szíriai csapatok átpártoltak és támogatták, mellé álltak a keleti helyőrségek is. Az asszony 14 éves unokáját, Varius Avitus Bassianust (Elagabalus) emeszai papot elvitte a légiók Raphaneaeában (Phoenicia provincia) lévő főhadiszállására, ahol 218. május. 16-án csészárrá kiáltották ki. A császárrá kikiálltott Elagabalus Caracalla unokatestvérének volt a fia. A császárnak nem volt ideje a dunai és rajnai légiók behívására, így egy lovassági különítményt küldött a lázadás leverésére Ulpius Iulianus vezetésével, akit katonái megöltek és átálltak a trónkövetelőhöz.

A császár veresége és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Macrinus áthelyezte főhadiszállását Apameiába és a dinasztia megerősítésének látszatát keltve fiát társcsászárává tette. Az ezt követő csatában a légiók mégis ellene fordultak, csak Phoenicia és Egyiptom provinciák helytartói álltak ki mellette, de nem tudtak gyors segítséget nyújtani.

Macrinus maradék seregével Itália felé indult, de Antiocheia mellett támadás érte, változó szerencse után 218. június 8-án csatát vesztett. a császár álöltözetben lóháton Európa felé menekült. A Boszporuszon való átkelésekor egy volt centúriója felismerte, letartóztatták és visszaszállították Antiocheiába, ahol kivégezték.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
  • Michael Grant: Róma császárai. Corvina kiadó. Budapest. 1996.


Elődei:
Caius Bruttius Praesens
és
Titus Messius Extricatus
Consul
218
Kollégája:
Marcus Oclatinius Adventus
SPQR
Utódai:
Elagabalus (suff)
és
Quintus Tineius Sacerdos
Előző uralkodó:
Caracalla
Római császár
217 – 218
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Heliogabalus
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap