Maximianus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Marcus Aurelius Maximianus római császár szócikkből átirányítva)
Maximianus
120 Maximianus.jpg
Maximianus

A Római Birodalom augustusa
(keleten: Diocletianus 284–305 között)
Uralkodási ideje
286. április 2. – 305. május 1.
Elődje Diocletianus
Utódja Constantius Chlorus,
Galerius
A Római Birodalom augustusa
Uralkodási ideje
306 vége – 308. november 11.
Elődje Constantius Chlorus
Utódja Maxentius
A Római Birodalom augustusa
Uralkodási ideje
310 eleje – tavasza
Elődje I. Constantinus
Utódja I. Constantinus
Életrajzi adatok
Teljes neve Marcus Aurelius Valerius Maximianus Herculius
Született
kb. 250
Sirmium
Elhunyt
310 júliusa (kb. 60 éves)
Marseille
Házastársa Eutropia Galeria Valeria
Gyermekei Maxentius Aurleius Valerius Maxentius,
Fausta Flavia Maxima,
Theodora (fogadott lánya)

Marcus Aurelius Valerius Maximianus Herculius, általánosan elterjedt néven Maximianus császár (250 k. – 310 júliusa), a Római Birodalom augustusza volt (Diocletianusszal együtt) 286. március 1-jétől 305-ig.

Élete, uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sirmium közelében Pannonia provinciában született, Aurelianus és Probus alatt katonaként szolgálva sikeres katonai karriert futott be. Valószínűleg részt vett Carus mezopotámiai hadjáratában 283-ban, és így 284-ben Nicomediában tartozkódott Diocletianusszal együtt, amikor Diocletianust császárrá választották.

285-ben Diocletianus caesarrá nevezte őt ki és rábízta a nyugati birodalomrész igazgatását, mert meggyőződésévé vált, hogy a birodalom már túl nagy ahhoz, egy ember kézben tartsa. A rákövetkező évben Maximianus megkapta az augustus címet is, így ettől kezdve a birodalomnak két egyenrangú uralkodója volt 293-ig, amikor Diocletianus bevezette a tetrarchia intézményét, ami azt jelentette, hogy a két augustus mellé egy-egy további uralkodót neveztek ki, akik a caesar rangot kapták meg. A Maximianus mellé rendelt caesar Constantius Chlorus lett, aki feleségül vette Maximianus fogadott lányát, Flavia Maximiana Theodorát.

Uralkodása alatt Maximianus több katonai sikert is elért az alemannok és a burgundiaiak ellen az északi területeken, illetve a daciai carpi törzs ellen a Dunánál és Carausius ellen, aki Britanniában lázadt fel és kiáltotta ki magát császárrá. Ezenfelül megerősítette Africa provincia határának a védelmét is.

Miközben a germán törzsek elleni hadjáratokkal volt elfoglalva, Maximianus megbízta Carausiust az északi flotta irányításával, illetve a kalózok legyőzésével. Carausius adminisztrációja azonban bizonyos pénzügyi szabálytalanságokat követett el, ezért hogy elkerülje a büntetést, Carausius császárnak kiáltotta ki magát és átvette Britannia és Észak-Gallia felett az uralmat. Mivel Maximianust még mindig a germán fenyegetés kötötte le, ezért a frissen kinevezett caesart, Constantius Chlorust küldte Carausius ellen. Constantius Chlorus előbb visszafoglalta Galliát legyőzve Carausiust, majd 296-ban véglegesen leverte a lázadást Carausius utódának Allectusnak a legyőzésével Britanniában.

297-299 során Maximianus Hispaniaban a mórok ellen harcolt és Észak-Afrikában harcolt a helyi törzsek ellen vezetett hadjáratot. Ezeket a hadjáratokat követően visszavonult Milánóba és Aquileiaba, és caesarjára, Constantiusra bízta a germán törzsek leverését.

Belpolitikáját nézve Maximianus aggresszívebben politizált a szenátussal szemben, mint Constantius, de nem vett részt aktívan a Diocletianus és Galerius által a keleti birodalomrészben meghirdetett keresztényüldözésekben.

305. május 1-jén Diocletianus és Maximianus együtt bejelentették a visszavonulásukat. Valószínűleg ezt a lépést Maximianus nem önként tette meg, hanem Diocletianus vette rá a visszvonulásra. Keleten Galerius, nyugaton pedig Constantius Chlorus lett az új császár, és Severus, illetve Maximinus Daia lettek az új caesarok szintén keleten, illetve nyugaton. Maximianus Lucaniaban vagy Campaniaban levő birtokaira vonult vissza.

Amikor a következő évben Constantius meghalt, Maximianus fia Maxentius kikiáltotta magát a nyugati birodalomrész császárává 306. október 28-án. Hogy megőrizze a hivatalosság látszatát, kinevezte Maximianust augustusszá. Maximianus legyőzte Severust és Galeriust és Constantius fiát I. Constantinust is a saját maga oldalára állította és ez utóbbi szövetséget biztosítandó I. Constantinus feleségül is vette Maximianus lányát, Faustát.

Jóllehet Maximianus szerepe mindössze annyi volt, hogy elfedje Maxentius valódi hatalmát, illetve szerepét, 308-ban az idősebb augustus fellázadt a saját fia ellen és bevonult Rómába, de legyőzték. A Carnuntumban tartott konferencián, ahol Diocletianus is újra jelen volt, Maximianust ismét lemondatták augustusi címéről és ezután Constantinushoz menekült Galliába.

310-ben újabb alkalom kínálkozott Maximianus számára, hogy a császári címet visszaszerezze, amikor Constantinus csapatai egy részével a frankok ellen vonult a lázadásukat elfojtani. Maximianus harmadszor is császárnak kiáltotta ki magát, mivel a hadsereg donativum fejében őt támogatta, azonban nem tudta tartani magát Constantinusszal szemben, aki gyorsan Arelateba vonult, hogy apósa ellen megindítsa az ostromot. Maximianus Massiliába menekült, de legyőzték, bebörtönözték és lemondatták.

Maximianus bocsánatot nyert I. Constantinus ellen lázadásáért és megengedték neki, hogy az udvarában maradjon. Egy Constantinus elleni összeesküvés következményeképpen halt meg – megpróbálta lányát, Faustát is bevonni az összeesküvésbe, de az inkább úgy döntött, hogy felfedi az összeesküvést a férjének, ezért az meghiúsult. Maximianus ezután vagy gyilkosság áldozata lett, vagy pedig öngyilkosságot kellett elkövetnie ugyanezen év, azaz 310 júliusában.

Győzelmeiért Maximianus megkapta a Germanicus Maximus V címet (287-ben kétszer is, ezenkívül 288-ban, 293-ban és 301-ben), a Sarmaticus Maximus III címet (289-ben, 294-ben és 300-ban), az Armeniacus Maximus címet (298-ban), a Medicus Maximus címet (298-ban), az Adiabenicus Maximus címet (298)-ban, a Persicus Maximus II címet (295-ben és 298-ban), a Carpicus Maximus címet (297-ben), illetve a Britannicus Maximus címet (297-ben).

Ezenfelül kilencszer volt consul 287-ben, 288-ban, 290-ben, 293-ban, 297-ben, 299-ben, 303-ban, 304-ben és 307-ben.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maximianus római császár témájú médiaállományokat.



Elődei:
Marcus Iunius Maximus
és
Vettius Aquilinus
Consul
287
Kollégája:
Diocletianus
SPQR
Utódai:
Maximianus
és
Pomponius Ianuarianus
Elődei:
Diocletianus
és
Maximianus
Consul
288
Kollégája:
Pomponius Ianuarius
SPQR
Utódai:
Marcus Magrius Bassus
és
Lucius Ragonius Quintianus
Elődei:
Marcus Magrius Bassus
és
Lucius Ragonius Quintianus
Consul
290
Kollégája:
Diocletianus
SPQR
Utódai:
Caius Iunius Tiberianus
és
Cassius Dio
Elődei:
Afranius Hannibalianus
és
Iulius Asclepiodotus
Consul
293
Kollégája:
Diocletianus
SPQR
Utódai:
Constantius Chlorus
és
Galerius
Elődei:
Diocletianus
és
Constantius Chlorus
Consul
297
Kollégája:
Galerius
SPQR
Utódai:
Sextus Anicius Faustus Paulinus
és
Virius Gallus
Elődei:
Sextus Anicius Faustus Paulinus
és
Virius Gallus
Consul
299
Kollégája:
Diocletianus
SPQR
Utódai:
Constantius Chlorus
és
Galerius
Elődei:
Constantius Chlorus
és
Galerius
Consul
303
Kollégája:
Diocletianus
SPQR
Utódai:
Diocletianus
és
Maximianus
Elődei:
Diocletianus
és
Maximianus
Consul
304
Kollégája:
Diocletianus
SPQR
Utódai:
Constantius Chlorus
és
Galerius
Elődei:
Constantius Chlorus
és
Galerius
Consul
307 (nyugat)
Kollégája:
Constantinus (nyugat); Maximinus Daia (Róma és kelet)
SPQR
Utódai:
Diocletianus
és
Galerius
Előző uralkodó:
Diocletianus
Római császár
286–305
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Constantius Chlorus, Galerius
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap