Carinus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Marcus Aurelius Carinus római császár szócikkből átirányítva)
Carinus
Montemartini - Carino cropped.JPG
Carinus portréja

A Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
283 augusztusa – 285 márciusa
Elődje Probus
Numerianus
Utódja Diocletianus
Életrajzi adatok
Teljes neve Caesar Marcus Aurelius Carinus Augustus
Született 257
Elhunyt 285 márciusa (28 évesen)
Margus folyó

Marcus Aurelius Carinus, általánosan elterjedt néven Carinus császár (257285 márciusa) a Római birodalom társcsászára 283 év vége és 285 eleje között.

Előélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carus császár idősebbik fia, aki trónra lépésekor Carinust a szenátussal Caesar rangra emeltette. Carus 282 év végén fiatalabb fia Numerianus kíséretében csapataival a perzsák ellen vonult. Ekkor egy tanácsadó testület mellett fiát bízta meg a birodalom nyugati területének felügyeletével és igazgatásával. Apja perzsák elleni sikeres hadjárata nyomán 283-ban Augustussá és Carus társcsászárává nevezték ki.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carinus aranypénze

Carus halála után, két fia ellenvetés nélkül foglalta el a trónt, megosztva: a fiatalabb Numerianus a birodalom keleti részét, míg a Rómában maradt Carinus továbbra is a birodalom nyugati területeit felügyelte. Numerianus a seregekkel Rómába indult, de 284-ben gyanús körülmények között elhunyt. A keleti hadtestek nem fogadták el egyedüli uralkodónak Carinust, hanem egy idősebb tisztet Diocles-t (aki később Diocletianus néven vált ismerté) kiáltották ki uralkodójuknak. Carinus a germánok és a britek elleni katonai győzelem hírére felvette a Germanicus Maximus és a Britannicus Maximus címeket. Nem tudott szembeszállni Diocletianussal, mert Venetia helytartója a Duna-vidéken felkelést szervezett. A felkelő Marcus Aurelius Julianus a két pannóniai tartományt sajátjának nyilvánította Sisciában saját arcképével pénz bocsátott ki, melyen önmagát Augustusként tüntette fel. Carinus 285 év elején Verona közelében szétverte a lázadó csapatokat és a katonákat saját seregébe csoportosította át.

Bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralma alatt igyekezett népszerűsíteni a császári házat, jótékony intézkedéseinek végrehajtását a 283-ban Rómában kitört tűzvész megakadályozta, mert a károk enyhítése volt a legsürgetőbb feladat. A Duna-vidéki lázadás leverését követően Carinus Diocletianus ellen vonult és a dunai Margum közelében alakult ki a döntő ütközet. A csata kimenetele Carinusnak kedvezett, de győzelmét megakadályozta az a tény, hogy egyik idősebb tisztje személyes bosszúból meggyilkolta. A vezér nélkül maradt serege átállt Diocletianushoz.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Michael Grant: Róma császárai. Corvina Kiadó. Budapest. 1996.
  • Ferenczy Endre-Maróti Egon-Hahn István: Az ókori Róma története. Tankönyvkiadó. Budapest 1992.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Carinus római császár témájú médiaállományokat.


Elődei:
Carus
és
Victorinus
Consul
283
Kollégája:
Carus
SPQR
Utódai:
Carinus
és
Numerianus
Elődei:
Carus
és
Carinus
Consul
284
Kollégája:
Numerianus
SPQR
Utódai:
Diocletianus suff.
és
[…] Bassus suff.
Elődei:
Diocletianus suff.
és
[…] Bassus suff.
Consul
285
Kollégája:
Marcus Iunius Maximus
SPQR
Utódai:
Diocletianus suff.
és
Vettius Aquilinus
Előző uralkodó:
Carus
Római császár
283-285
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Diocletianus
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap