Carinus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Marcus Aurelius Carinus római császár szócikkből átirányítva)
Carinus
Montemartini - Carino cropped.JPG
Carinus portréja

A Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
283285
Elődje Probus
Numerianus
Utódja Diocletianus
Életrajzi adatok
Teljes neve Caesar Marcus Aurelius Carinus Augustus
Elhunyt 285
Margus folyó

Teljes neve: Marcus Aurelius Carinus (257285. júliusa) a Római birodalom társcsászára 283 év vége és 285 eleje között.

Előélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carus császár idősebbik fia, aki trónra lépésekor Carinust a szenátussal Caesar rangra emeltette. Carus 282 év végén fiatalabb fia Numerianus kíséretében csapataival a perzsák ellen vonult. Ekkor egy tanácsadó testület mellett fiát bízta meg a birodalom nyugati területének felügyeletével és igazgatásával. Apja perzsák elleni sikeres hadjárata nyomán 283-ban Augustussá és Carus társcsászárává nevezték ki.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carinus aranypénze

Carus halála után, két fia ellenvetés nélkül foglalta el a trónt, megosztva: a fiatalabb Numerianus a birodalom keleti részét, míg a Rómában maradt Carinus továbbra is a birodalom nyugati területeit felügyelte. Numerianus a seregekkel Rómába indult, de 284-ben gyanús körülmények között elhunyt. A keleti hadtestek nem fogadták el egyedüli uralkodónak Carinust, hanem egy idősebb tisztet Diocles-t (aki később Diocletianus néven vált ismerté) kiáltották ki uralkodójuknak. Carinus a germánok és a britek elleni katonai győzelem hírére felvette a Germanicus Maximus és a Britannicus Maximus címeket. Nem tudott szembeszállni Diocletianussal, mert Venetia helytartója a Duna-vidéken felkelést szervezett. A felkelő Marcus Aurelius Julianus a két pannóniai tartományt sajátjának nyilvánította Sisciában saját arcképével pénz bocsátott ki, melyen önmagát Augustusként tüntette fel. Carinus 285 év elején Verona közelében szétverte a lázadó csapatokat és a katonákat saját seregébe csoportosította át.

Bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralma alatt igyekezett népszerűsíteni a császári házat, jótékony intézkedéseinek végrehajtását a 283-ban Rómában kitört tűzvész megakadályozta, mert a károk enyhítése volt a legsürgetőbb feladat. A Duna-vidéki lázadás leverését követően Carinus Diocletianus ellen vonult és a dunai Margum közelében alakult ki a döntő ütközet. A csata kimenetele Carinusnak kedvezett, de győzelmét megakadályozta az a tény, hogy egyik idősebb tisztje személyes bosszúból meggyilkolta. A vezér nélkül maradt serege átállt Diocletianushoz.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Michael Grant: Róma császárai. Corvina Kiadó. Budapest. 1996.
  • Ferenczy Endre-Maróti Egon-Hahn István: Az ókori Róma története. Tankönyvkiadó. Budapest 1992.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Carinus római császár témájú médiaállományokat.


Elődei:
Carus
és
Victorinus
Consul
283
Kollégája:
Carus
SPQR
Utódai:
Carinus
és
Numerianus
Elődei:
Carus
és
Carinus
Consul
284
Kollégája:
Numerianus
SPQR
Utódai:
Diocletianus suff.
és
[…] Bassus suff.
Elődei:
Diocletianus suff.
és
[…] Bassus suff.
Consul
285
Kollégája:
Marcus Iunius Maximus
SPQR
Utódai:
Diocletianus suff.
és
Vettius Aquilinus
Előző uralkodó:
Carus
Római császár
283-285
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Diocletianus
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap