Marcus Aurelius Carinus római császár
| Carinus | |
| Carinus portréja | |
|
|
|
| A Római Birodalom princepse | |
| Uralkodási ideje 283 – 285 |
|
| Elődje | Probus Numerianus |
| Utódja | Diocletianus |
| Életrajzi adatok | |
| Teljes neve | Caesar Marcus Aurelius Carinus Augustus |
| Elhunyt | 285 Margus folyó |
Teljes neve: Carinus Marcus Aurelius (257 – 285. júliusa) a Római birodalom társcsászára 283 év vége és 285 eleje között.
Tartalomjegyzék |
Előélete [szerkesztés]
Carus császár idősebbik fia, aki trónra lépésekor Carinust a szenátussal Caesar rangra emeltette. Carus 282 év végén fiatalabb fia Numerianus kíséretében csapataival a perzsák ellen vonult. Ekkor egy tanácsadó testület mellett fiát bízta meg a birodalom nyugati területének felügyeletével és igazgatásával. Apja perzsák elleni sikeres hadjárata nyomán 283-ban Augustussá és Carus társcsászárává nevezték ki.
Uralkodása [szerkesztés]
Carus halála után, két fia ellenvetés nélkül foglalta el a trónt, megosztva: a fiatalabb Numerianus a birodalom keleti részét, míg a Rómában maradt Carinus továbbra is a birodalom nyugati területeit felügyelte. Numerianus a seregekkel Rómába indult, de 284-ben gyanús körülmények között elhunyt. A keleti hadtestek nem fogadták el egyedüli uralkodónak Carinust, hanem egy idősebb tisztet Diocles-t (aki később Diocletianus néven vált ismerté) kiáltották ki uralkodójuknak. Carinus a germánok és a britek elleni katonai győzelem hírére felvette a Germanicus Maximus és a Britannicus Maximus címeket. Nem tudott szembeszállni Diocletianussal, mert Venetia helytartója a Duna-vidéken felkelést szervezett. A felkelő Marcus Aurelius Julianus a két pannóniai tartományt sajátjának nyilvánította Sisciában saját arcképével pénz bocsátott ki, melyen önmagát Augustusként tüntette fel. Carinus 285 év elején Verona közelében szétverte a lázadó csapatokat és a katonákat saját seregébe csoportosította át.
Bukása [szerkesztés]
Uralma alatt igyekezett népszerűsíteni a császári házat, jótékony intézkedéseinek végrehajtását a 283-ban Rómában kitört tűzvész megakadályozta, mert a károk enyhítése volt a legsürgetőbb feladat. A Duna-vidéki lázadás leverését követően Carinus Diocletianus ellen vonult és a dunai Margum közelében alakult ki a döntő ütközet. A csata kimenetele Carinusnak kedvezett, de győzelmét megakadályozta az a tény, hogy egyik idősebb tisztje személyes bosszúból meggyilkolta. A vezér nélkül maradt serege átállt Diocletianushoz.
Felhasznált forrás [szerkesztés]
- Michael Grant: Róma császárai. Corvina Kiadó. Budapest. 1996.
- Ferenczy Endre-Maróti Egon-Hahn István: Az ókori Róma története. Tankönyvkiadó. Budapest 1992.
| Elődei: Carus és Victorinus |
|
Utódai: Carinus és Numerianus |
| Elődei: Carus és Carinus |
|
Utódai: Diocletianus suff. és […] Bassus suff. |
| Elődei: Diocletianus suff. és […] Bassus suff. |
|
Utódai: Diocletianus suff. és Vettius Aquilinus |
| Előző uralkodó: Carus |
|
Következő uralkodó: Diocletianus |

