Marcus Annaeus Novatus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Marcus Annaeus Novatus (vagy Lucius Iunius Gallio Annaeanus) (Hispania, Kr. e. 3 - ?,?) római szónok, consul, achaiai proconsul 5152-ben[1].

Lucius Annaeus Seneca Maior és Helvia fia, Lucius Annaeus Seneca és Marcus Annaeus Mela testvére. A szónok Lucius Iunius Gallio adoptálta, így később ezt a nevet vette fel. Kiváló szónok volt.

Az apostolok cselekedetei (18,12-17) Gallio néven említi. Nem volt hajlandó a zsidók belső, teológiai vitájának tekintett konfliktusba beavatkozni, Pált elítélni. Ezzel hosszú időre meghatározta a hatóságok viselkedését a keresztényekkel szemben. Felvilágosult, nagy műveltségű római volt. Nero - talán éppen ezért - őt is, mint testvérét öngyilkosságra kényszerítette.

Életéről a Biblián kívül az 1905-ben a delphoi Apollón-szentély romjai közt felfedezett felirat tanúskodik, melynek szövege azonban csupán 1970-ben vált ismertté. Proconsulsága a Pál-életrajz egyik legszilárdabb pontja.


Elődei:
Quintus Volusius Saturninus
és
Publius Cornelius Scipio
Consul
56. július–augusztus (consul suffectus)
Kollégája:
Titus Cutius Cilcus
SPQR
Utódai:
?
és
? szeptember–október

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi Szentírás könyveihez. Szent István Társulat, Budapest, (1994.) 197. ISBN 963-360-769-8

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]