Marcus Annaeus Novatus

Marcus Annaeus Novatus (vagy Lucius Iunius Gallio Annaeanus) (Hispánia, Kr. e. 3 - ?,?) római szónok, consul, achaiai proconsul 51–52-ben.

Lucius Annaeus Seneca Maior és Helvia fia, Lucius Annaeus Seneca és Marcus Annaeus Mela testvére. A szónok Lucius Iunius Gallio adoptálta, így később ezt a nevet vette fel. Kiváló szónok volt.

Az apostolok cselekedetei (18,12-17) Gallio néven említi. Nem volt hajlandó a zsidók belső, teológiai vitájának tekintett konfliktusba beavatkozni, Pált elítélni. Ezzel hosszú időre meghatározta a hatóságok viselkedését a keresztényekkel szemben. Felvilágosult, nagy műveltségű római volt. Nero - talán éppen ezért - őt is, mint testvérét öngyilkosságra kényszerítette.

Életéről a Biblián kívül az 1905-ben a delphoi Apollón-szentély romjai közt felfedezett felirat tanúskodik, melynek szövege azonban csupán 1970-ben vált ismertté. Proconsulsága a Pál-életrajz egyik legszilárdabb pontja.

Elődei: Quintus Volusius Saturninus és Publius Cornelius Scipio

Consul 56. július–augusztus (consul suffectus) Kollégája: Titus Cutius Cilcus

Utódai: ? és ? szeptember–október

Források

• Adamik Tamás: Római irodalom az ezüstkorban. Magyar Könyvklub, Budapest, 2002. 27. ISBN 963-547-562-4
• Benyik György: Az újszövetségi szentírás keletkezés- és kutatástörténete. Második kötet. Introductio specialis. JATEPress 1996. 106-107.
• Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904. Online hozzáférés