Manon Lescaut

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Manon Lescaut [maˈnɔ̃ lɛsˈko] Puccini négyfelvonásos operája. A szövegkönyvet Antoine François Prévost d’Exiles abbé regénye alapján Marco Praga, Domenico Oliva, Luigi Illica, Giuseppe Giacosa, Giulio Ricordi, Ruggerio Leoncavallo és a zeneszerző írták (Bókay János: Bohémek és pillangók c. Puccini-életregény alapján).

Puccini a Manont 1891 és 1892 között komponálta. A bemutatót, nagy sikerrel 1893. február elsején, a torinói Teatro Regióban tartották.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerep hangtípus Premiere, 1893. február 1.
(Karmester: Alessandro Pomè)
Manon Lescaut szoprán Cesira Ferrani
Lescaut hadnagy, Manon bátyja bariton Achille Moro
Des Grieux lovag tenor Giuseppe Cremonini
Geronte de Revoir, királyi adóbérlő basszus Alessandro Polonini
Edmondo, diák tenor Roberto Ramini
Kocsmáros basszus Augusto Castagnoli
Énekes mezzoszoprán Elvira Ceresoli
Táncmester tenor Roberto Ramini
Lámpagyújtogató tenor Roberto Ramini
Őrmester basszus Ferdin. Cattadori
Hajóskapitány basszus
Fodrász néma szereplő Augusto Ghinghini
Énekesek, diákok, lányok, polgárok, vendégek, kikötőmunkások, nép (közepes létszám)

Szöveg és zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A. F. Prévost abbé (1697–1763) szerelmi regényében bírálta a korabeli „gáláns” Franciaország társadalmi viszonyait. Az operában ez a kritika kevésbé hangsúlyos, a cselekmény inkább a három főszereplő életének egy-egy kiragadott epizódját mutatja be. A librettón maga Puccini is sokat dolgozott, feltehetően azért is, hogy a történet ne kövesse mindenben Massenet hasonló című operáját.

A Manon Lescautban számos olyan tématöredékkel találkozhatunk amelyek Puccini későbbi operáiban – a Toscában és a Pillangókisasszonyban – viszont hallhatunk. Ebben a darabban bontakozott ki a mester művészetének két jellemvonása: a dallambőség és a zenekari színhatások iránti érzék. Az apró dallamtöredékek mellett jelentkeznek a későbbi művekre jellemző széles melódiaívek.

A cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Franciaország és Észak-Amerika a 18. század elején
Játékidő: 2 és ¼ óra

I. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

helyszín: tér egy fogadó előtt

Amiens határában egy fogadó előtt mulat a város. Megérkezik a postakocsi, és kiszáll belőle Géronte, Manon és annak őrmester bátyja. Az őrmesternek egy zárdába kell kísérnie a húgát, De Grieux lovag azonban első pillantásra szerelmes lesz a lányba. Amíg Lescaut némi pénzért eladja a húgát az öreg adóbérlőnek, a lovag - diáktársai segítségével - megszökteti a lányt.

II. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ugo Gheduzzi díszletterve az ősbemutató II. felvonásához.
helyszín: előkelő szalon Géronte házában

Manon nem bírta sokáig a nélkülözést a lovag oldalán, ezért testvére tanácsára megszökött szerelmétől, és a gazdag öregurat választotta. Géronte házában nagyvilági dáma lett, ám régi szerelméről álmodozik. Lescaut meghívására De Grieux felkeresi Manont, aki önfeledten borul annak karjai közé. Az idilli pillanatot Géronte színrelépése zavarja meg, aki szemrehányást tesz a lánynak, amiért nem becsüli az ő érzéseit, noha annyi ajándékkal halmozta el. Válaszként Manon gúnyosan nyújtja kézitükrét az öreg gavallér elé. Géronte bosszút fogad, majd elrohan. Rövidesen őrcsapat ront be a szobába és elhurcolják a lányt. Börtön, majd száműzetés vár rá.

III. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ugo Gheduzzi díszletterve az ősbemutató III. felvonásához.
helyszín: tér a börtön előtt, Le Havre kikötőjében

Le Havre kikötőjében, a börtön előtt várja Lescaut és Des Grieux a hajnalt. Sikerült megvesztegetniük egy őrt, így reménykednek Manon kiszabadításában. A szöktetés viszont meghiúsul. Zűrzavar kerekedik, a nép az utcára tódul, a katonaság igyekszik csillapítani a helyzetet. Az őrmester egyenként szólítja a hajóra felszálló elítélteket, köztük Manont. Des Grieux megpróbálja áttörni a katonák sorfalát, hogy kiszabadítsa szerelmét, de a rá meredő puskacsövek útját állják. Könyörög a hajó parancsnokának, hadd szállhasson fel ő is a hajóra, aki végül megszánja és engedélyezi, hogy kövesse szerelmét a száműzetésbe.

IV. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

helyszín: sivatag New Orleans közelében

New Orleans sivatagában Manon és Des Grieux kimerülten vonszolják magukat. A lovag elmegy vizet keresni, de eredménytelenül tér vissza. A lány nem bírja tovább a szenvedést és Des Grieux karjai közt meghal.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Manon Lescaut témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap