Manganin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Huzalellenállások készítésére, melyek kis hőmérsékleti állandóval rendelkeznek, ugyanakkor időben is stabilok, legjobban megfelel a manganin. A manganin csupasz vagy szigetelt, körkeresztmetszetű vagy szögletes, esetleg lemez formájában használatos. A manganin védett német márkanév.

Összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többféle összetételű manganin ismeretes. A legelterjedtebb ezek közül a 86% réz, 2% mangánt, és 12% nikkelt tartalmazó változat.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edward Weston 1893-ban kapott szabadalmat az összetételére, gyártására és felhasználására.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fajlagos ellenállása nagy: ρ=0,43 Ω mm²/m Összehasonlításul a vörösrézé ρ=0,0175 Ω mm²/m
  • Hőmérsékleti állandó: 10-5/10°C körül van, de negatív és pozitív is lehet.
  • Feszültségmentesítés: Mechanikai hatásokra az anyagban lappangó mechanikai feszültség ébred. Ez különösen a kisebb átmérőjű huzaloknál fenyeget. Az időben stabil állapot elérésére az ellenállást feszültségmentesíteni kell. Ez történhet hőkezeléssel, ami nagyban hozzájárul az ellenállás stabilizálásához. A hőkezelést 120-140 °C-on végzik 6-24 óráig. Igen jó eredménnyel jár az ellenálláspéldányok néhány µm amplitudójú rázása, pl. 50 Hz váltakozó árammal, tehát 100 Hz mechanikai frekvenciával (óránként 0,36 millió rázás!)
  • Egyenáramú használatban nem támad hőelektromos feszültség (Peltier-hatás) a mérőkörükben.
  • Váltakozó áramú használatban időállandójuk kisebb mint 10-8 secundum.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Karsa Béla: Villamos mérőműszerek és mérések (Műszaki Könyvkiadó, 1962)