Mande nyelvek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mande nyelvek Nyugat-Afrikában beszélt nyelvek csoportja, a niger-kongói nyelvcsalád egyik ága. Az elnevezés tudományos eredetű: S. W. Koelle alkalmazta először 1854-ben, a manding nyelv nevéből alkotta. Az idetartozó nyelvek száma 23, beszélőié 10 millió körüli.

Jellemzőik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ragozó nyelvek, sem a nyelvtani nemet, sem a névszói osztály kategóriáját nem ismerik, de a zenei hangsúly sajátjuk. Némelyik nyelvben megvan a szókezdő mássalhangzó-váltakozás. Jellemző rájuk, hogy megkülönböztetik az állandó és az alkalmi birtokot. Például mande fa só 'az apa háza', állandó birtok - kuntigi ka kuma 'a főnök (elnök) beszéde', alkalmi birtok, a ka elöljáró jelzi; 'ház', kuma 'beszéd'. Hangrendszerükben kivételeket nem számítva - jellegzetes a sok szudáni nyelvben meglévő labioveláris fonéma: kp és zöngés párja gb.

E nyelvek szókincse igen különböző, csak mintegy 10%-uk közös, ezért a kölcsönös érthetőség még a szomszéd nyelvek közt is ritka.

A kongó-kordofáni nyelvcsaládhoz való tartozásukat egyes nyelvészek vitatják, mivel szabályos hangmegfelelések nem mutathatók ki. Azonban a nyelvcsalád többi ágának nyelveivel való rokonság mellett szól a sok közös jellegzetesség és a többi afrikai nyelvcsaládtól való közös eltérésük.

A mande népek többsége muszlim vallású.

Mande nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fodor István: A világ nyelvei és nyelvcsaládjai