Malajzia

Malaysia
Malaysia
மலேசியா
马来西亚
மலேசி

Malajzia zászlaja

Malajzia címere

Nemzeti mottó: Bersekutu Bertambah Mutu
(maláj: Egységben az erő)
Nemzeti himnusz: Negaraku

Fővárosa

Kuala Lumpur

Államforma föderatív választói (alkotmányos) monarchia

Vezetők

Legfőbb uralkodó Tuanku Abdul Halim

Miniszterelnök Najib Tun Razak

Hivatalos nyelv maláj, angol

Beszélt nyelvek tamil, kínai, thai

függetlenség Az Egyesült Királyságtól

kikiáltása 1957. augusztus 31.

Tagság ENSZ, Nemzetközösség, IMF, ASEAN, OIC

Népesség

Népszámlálás szerint ismeretlen +/-

Rangsorban 46

Becsült 25 720 000 fő (2005)

Rangsorban 46

Népsűrűség 78 fő/km²

GDP

Összes 271,2 milliárd USD (33)

Egy főre jutó 10 544 USD

HDI (2008) 0,823 (63) – magas

Földrajzi adatok

Terület 329 750 km²

Rangsorban 64

Víz 0,3%%

Egyéb adatok

Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.

Pénznem Ringgit (MYR)

Nemzetközi gépkocsijel MAL

Hívószám 60

Internet TLD

.my

Malajzia délkelet-ázsiai ország az Egyenlítő közelében, tizenhárom államból és három szövetségi területből álló államszövetség.

Területe 329 847 km² (csaknem akkora, mint Németország és valamivel nagyobb, mint Olaszország). Népessége 27,73 millió fő (2008-as becslés).

Fővárosa Kuala Lumpur, de a szövetségi kormány székhelye Putrajaya.

Földrajza [szerkesztés]

A délkelet-ázsiai ország két, 600–650 km távolságban lévő országrészből, Nyugat-Malajziából (Maláj-félsziget), és Kelet-Malajziából (Borneó sziget északi része) áll. A szárazföldön északon Thaiföld, Borneó szigetén délen Indonézia határolja.

Domborzat [szerkesztés]

A Maláj-félsziget tengelyében sűrű erdőkkel borított hegység húzódik, amelyet nyugatról parti síkság övez. Borneó sziget partvidékét síkságok tagolják, amelyekből dél felé hegységek, fennsíkok emelkednek ki. Legmagasabb pontja: Kinabalu (4101 méter).

Tengerpart Redang szigetén
Őserdő, Endau-Rompin Nemzeti Park
Kinabalu-hegy, Kinabalu Park, Sabah, Malajzia legmagasabb pontja,

Vízrajz [szerkesztés]

Nyugaton a Malacca-szoros, keleten a Dél-kínai- és a Celebesz-tenger határolja. Délen a Johori szoros választja el tengeri szomszédjától, Szingapúrtól.

Élővilág [szerkesztés]

Lásd még: Kategória:Malajzia állatvilága

Lásd még: Kategória:Malajzia növényvilága

Az eredeti növénytakaró trópusi erdő. Jelenleg a terület 59%-át borítja erdő.

A gazdasági életben a 19. század folyamán volt nagy szerepe a fakitermelésnek. Az 1960-as években ismét hirtelen megnőtt a fakitermelés. A következmény: nagyon gyorsan súlyos gonddá vált a talajerózió. Ekkor tervszerű erdőgazdálkodást vezettek be az egész országban. A kivágott erdők egy részét újratelepítették, a leromlottakat feljavították. A kormány ösztönözte az értékes fafajták (pl. teakfa) telepítését, de a gyorsan növő, a papírgyártás nyersanyagaként szolgáló fajták telepítését is.

Nemzeti parkok [szerkesztés]

A tengerpartok mangrove mocsaraitól a hegytetőkön élő tölgyesekig sokféle erdő van Malaysiában.^[1] Ezekben alakítottak ki nemzeti parkokat.

Bako Nemzeti Park - Borneó szigetén, Sarawak államban egy homokkő félsziget.
Gunung Mulu Nemzeti Park - Sarawak államban egy nagyon esős mészkőhegységben óriási barlangok alakultak ki.
Kinabalu Nemzeti Park - a Kinabalu hegy és környéke.
Niah Nemzeti Park - óriási barlang ősemberi maradványokkal.
Tunku Abdul Rahman Nemzeti Park - szigetek a Dél-kínai tengerben.

Természeti világörökség [szerkesztés]

Az UNESCO Malajzia két nemzeti parkját tekinti a természeti világörökség részének: a Gunung Mulu Nemzeti Parkot és a Kinabalu Parkot.

Történelem [szerkesztés]

A Margherita erőd egy része, Kuching

Az időszámítás első századaiban már centralizált hindu-maláj államok alakultak ezen a területen. Az 1. évezred fordulóján az indonéz szigetvilág túlnyomó része egy nagy hindu-maláj birodalomban egyesült. Az első bizonyíték az iszlám jelenlétére a Maláj-félszigeten a 14. századból származik. A 16. század elején a portugálok hódították meg a Malaccai Szultanátust, majd 1641-ben holland uralom alá került. Egyik európai hatalom sem tudta azonban ellenőrzése alá vonni az egész félszigetet, ahol később is újabb szultanátusok alakultak. A hollandokat az angolok váltották fel 1795-ben, majd 1818 és 1824 között rövid időre ismét a hollandok kezére került a terület, az 1824-es londoni szerződésben azonban kénytelenek voltak lemondani róla Nagy-Britannia javára.

A 19. század folyamán a maláj államok gyakran vettek igénybe brit segítséget belső konfliktusaikban. Az itt kitermelt ón fontossága a brit kormányzatot beavatkozásra késztette az óntermelő maláj államok ügyeibe. A 20. század fordulójára Pahang, Selangor, Perak, Negeri Sembilan államokban, vagyis a szövetséges maláj államokban a tényleges hatalom a brit megbízottak kezében volt, akiket a maláj uralkodók ellenőrzésére neveztek ki. A britek "tanácsadónak" nevezték őket, de a valóságban döntő befolyásuk volt a maláj uralkodókra. Az angol uralom kiterjesztése 1909-ben fejeződött be, amikor Sziámtól elhódították a mai északi államok területét is. Az országot 1941-1942-ben megszállták a japánok, majd a második világháború után visszatértek az angolok, és 1948-ban megalakították a Maláj Államszövetséget, amely brit protektorátus volt. Az ötvenes években kiéleződtek a belső ellentétek és felkeléssé fajultak, amit a briteknek csak külső segítséggel sikerült leverniük.

Az ország önállóságát csak 1957-ben ismerték el, amikor Maláj Államszövetség néven a brit Nemzetközösség független állama lett. 1963-ban csatlakozott az államszövetséghez az észak-borneói terület és Szingapúr, ekkor változott az ország neve Malajziai Államszövetségre. Szingapúr 1965-ben kivált, és önálló köztársaságként független állam lett.

A függetlenség első éveit az Indonéziával való konfrontáció jellemezte. Indonézia ellenezte Malajzia létrejöttét. Szingapúr kilépett 1965-ben a szövetségből. A Fülöp-szigetek igényét jelentette be Sabahra. Ezt arra alapozta, hogy Brunei északkeleti területei 1704-ben a Sulu szultánsághoz csatlakoztak, amely utóbb Fülöp-szigetek része lett. Ezt az igényt Malajzia elutasította. Az 1969 május 13-i faji zavargások után Abdul Razak miniszterelenök ellentmondásos új gazdaságpolitikába kezdett. Ennek célja a jövedelmek egy részének átcsoportosítása volt a bumiputras ("hazai nép") számára. Ebbe a malájok többségét beleértették, de nem a teljes bennszülött lakosságot. Malaysia azóta egy különleges etnikai-politikai egyensúlyt tart fenn, ahol a kormányzat arra törekszik, hogy minden rassz részesedjen a gazdaság fejlődésének hasznából, a gazdasági és poltikai hatalomból.

Az 1980-as években az 1990-es évek közepéig Malaysia jelentős gazdasági fejlődést élt át Mahathir bin Mohamad miniszterelnöksége idején. Ekkor lett Malajzia mezőgazdasági országból ipari országgá, ahol az ipar fő ága a számítástechnikai és fogyasztói elektronikai eszközök gyártása. A tájképet is megváltoztatta számos óriásberuházás. Ezek közül legnevezetesebb a Petronas kettős tornya, Kuala Lumpur nemzetközi repülőtere, az észak-déli autópálya, Sepang Formula–1 pályája, az új szövetségi főváros, Putrajaya.

Nyelvek, népek, vallások [szerkesztés]


Muszlim maláj lányok	Tamil lányok	Maláj kínai lány

Egy mecset George Townban

Nyelvek [szerkesztés]

Az országban a hivatalos nyelv a maláj, de beszélik még az angolt, a kínait, a tamilt, a telugut, a thait és egyéb törzsi nyelveket.^[2]

Népek [szerkesztés]

A lakosság 50%-a maláj, 12%-a ómaláj bennszülött, 24%-a kínai, 8%-a indiai (főleg tamil) és 6%-a egyéb.

Vallások [szerkesztés]

A lakosság 53%-a szunnita muszlim, 17%-a buddhista, 12%-a taoista és konfuciánus, 7%-a hindu, 6%-a keresztény, 5%-a egyéb vallású.

Egyéb adatok [szerkesztés]

Városi lakosság aránya: 58%.
Születéskor várható élettartam: férfiaknál 69 év, nőknél 75 év.
Népességnövekedés: 1,86%.
Írástudatlanság: 11,1%.

Népesebb települések [szerkesztés]

Fő cikk: Malajzia városai

Államszervezet [szerkesztés]

Államforma [szerkesztés]

Malajziai Miniszterelnöki hivatal, Putrajaya

Malajzia államformája föderatív választói monarchia. Malajzia szövetségi államfője a Yang di-Pertuan Agong, általánosságban úgy nevezik mint Malajzia Királya, aki a parlament és a kormány tanácsaival összhangban uralkodik . A Yang di-Pertuan Agong-ot 5 évente választják meg a Maláj államok 9 örökletes szultánja közül; a másik 4 állam, akiknek névleges kormányzóik vannak, nem vesznek részt a választásban. Malajzia kormányzati rendszerét szorosan mintázták a nyugati parlamentáris rendszerekről, egy hagyaték a brit gyarmati uralomból. A gyakorlatban mégis több hatalommal van felruházva a kormányzat végrehajtói ágában, mint a törvényhozóiban, és a bírói testület meggyengült a kormány hosszan tartó támadásaitól a Mahathir korszakban. Az 1957-es függetlenség óta Malajziát egy több pártból álló koalíció kormányozza, amit úgy ismernek mint Barisan Nasional, malájul a Nemzeti Front (korábban Szövetség).

A törvényhozói hatalom megosztva van a szövetségi- és tagállamok parlamentje között. A két kamarás parlament fel van osztva az alsó házra, a Képviselők Házára vagy Dewan Rakyat-ra (szó szerint a „Nép Terme”) és a felső házra, a Szenátusra vagy Dewan Negara-ra (szó szerint a „Nemzet Terme”) A 222 tagú Képviselők Háza a személyi választókerület által kiállított képviselőkből áll akiket lakosság választ meg maximum 5 évre. Mind a 70 szenátori hely 3 évre szól; 26-ot a 13 nemzetgyűlés választ meg, 2 képviseli Kuala Lumpur szövetségi kerületét, és 1-1 Labuan és Putrajaya szövetségi területéről és 40-et a király nevez ki. A Parlament mellett a szövetségi szinten, minden egyes államnak van egy egykamarás törvényhozó nemzetgyűlése (Malájul: Dewan Undangan Negeri) akiket személyi választókerület választanak meg. A Parlamenti választások öt évente szoktak tartani, amit az általános választásokkal együtt tartottak meg utoljára 2008 márciusában. Bejegyzett szavazó minden 21 élet évét betöltött állampolgár, aki szavazhat a Képviselők Háza tagjaira és a legtöbb tagállamban, a törvényhozó nemzetgyűlésre is. A szavazás nem kötelező.

A végrehajtói hatalom kabinetre száll amit a miniszterelnök vezet, a Malajziai alkotmány kiköti hogy a miniszterelnöknek hogy tagja kell hogy legyen a parlament alsó házának aki, a maláj király (Yang di-Pertuan Agong ) meghatalmazásával, irányítja a parlament többségét. A kabinetet a Parlament mindkét házából választják és annak a testületnek tartozik felelősséggel.

A tagállamok kormányait a Legfőbb Miniszterek vezetik (Menteri Besar a maláj államokban vagy Ketua Menteri azokban az államokban ahol nincs örökletes uralkodó) aki tagja nemzetgyűlésnek a többségi pártból a Dewan Undangan Negeri. Minden államban ahol örökletes uralkodó van, a Legfőbb Miniszternek Muszlim Malájnak kell lennie, bár ez a szabály tárgya a uralkodók diszkriminációjának.

Közigazgatási felosztás [szerkesztés]

Az ország 13 szövetségi államból és 3 szövetségi területből áll.

Politikai pártok [szerkesztés]

Védelmi rendszer [szerkesztés]

Bővebben: Malajzia hadereje

Gazdaság [szerkesztés]

A Petronas olajtársaság ikertornyai Kuala Lumpurban

Malajziai gyártmányú Proton személyautók

Kaucsukfa ültetvény

Olajpálma ültetvény

Klang kikötője

Az elmúlt évtizedekben Malajzia gyökeres változáson ment keresztül. Egy elmaradott, isten háta mögötti országból erős, ipari nemzetté vált. Az 1990-es évektől igen gyors gazdasági fejlődés jellemezte, amit részben a nagyarányú külföldi tőkebefektetéseknek köszönhetett. A maláj gazdaság ma nagyban függ az USA és Japán gazdasági helyzetétől, mivel ez a két ország a legnagyobb kereskedelmi partnere.

Mezőgazdaság, halászat, erdőgazdálkodás [szerkesztés]

Legfontosabb élelmiszernövénye a rizs, amelyből behozatalra is szorul. Mezőgazdasága kivitelre kókuszdiót, kakaót, teát, kaucsukot és pálmaolajat termeszt. Jelentős a gömbfa kivitele.

Ipar, bányászat [szerkesztés]

Ásványkincsekben (ón, volfrám, vas, bauxit, kőolaj, földgáz) gazdag ország. Feldolgozóiparának legfontosabb ágazatai a világszínvonalú elektronika, elektrotechnika, precíziósgép-gyártás, valamint a gumi- és a fafeldolgozás.

Kereskedelem [szerkesztés]

Exporttermékek: elektronikai berendezések, kőolaj és földgáz, fa és faipari termékek, pálmaolaj, gumi, textil, vegyszerek.
Importtermékek: elektronikai berendezések, gépek, kőolajtermékek, műanyag, járművek, vas- és acéltermékek, élelmiszerek.
Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Japán, Szingapúr, Kína, Hongkong, Dél-Korea, Tajvan, Thaiföld.

Egyéb gazdasági adatok [szerkesztés]

Hazai össztermék (GDP)/fő: 8800 USD (2002).
Munkanélküliség: 3,8%.
Munkaerő: 9 900 000 fő.
Infláció: 1,9% (2002).
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 12%, ipar 40%, szolgáltatások 48%.