Maláriaszúnyogok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Anopheles
Anopheles stephensi
Anopheles stephensi
Természetvédelmi státusz
Közönséges
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Szúnyogalkatúak (Nematocera)
Család: Szúnyogfélék (Culicidae)
Nem: Anopheles
Meigen, 1818
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Anopheles témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Anopheles témájú kategóriát.

A maláriaszúnyogok (Anopheles sp.) a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe és a csípőszúnyogok (Culicidae) családjába tartozó vérszívó rovarok. Az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen elterjedtek. Lárváik édesvízben, például nádasokban, vizesárkokban stb. fejlődnek, a bábok szintén itt találhatók. A lárvák és a bábok egyaránt a víztükrön keresztül, a felszín feletti légkörből lélegeznek, ezért hullámzó vizekben nem fordulnak elő. A kifejlett nőstények emlősök vérét szívják, a hímek nem táplálkoznak. A génuszban mintegy 430 faj ismert. Ezek közül 30-40 faj terjeszti a maláriát okozó Plasmodium fajokat.

Évente 300-500 millió maláriás fertőzést okoznak, és 1-3 millió halálos áldozatot szednek, ezzel a „legtöbb halálesetet okozó állatfaj” címére „pályázhatnak”.

Fontos hazai faj a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis). Részben ez a faj lehetett felelős a malária hazai előfordulásáért a Dél-Dunántúlon és a Felső-Tisza mentén, mielőtt felszámolták ezeket az endemikus (=bennszülött) fertőzéseket az 1950-es években.

Maláriaszúnyog lárva
Maláriaszúnyog báb
Ronald Ross orvosi Nobel-díjat kapott 1902-ben, mert felfedezte, hogy a maláriát nem a rossz levegő, hanem a szúnyogok terjesztik

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Papp L 1996. Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest.
  • Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.