Maláj tornyoscsiga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Maláj tornyoscsiga
Melanoides tuberculata 01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Caenogastropoda
Rend: Sorbeoconcha
Öregcsalád: Cerithioidea
Család: Thiaridae
Nem: Melanoides
Faj: M. tuberculata
Tudományos név
Melanoides tuberculata
O. F. Müller, 1774
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Maláj tornyoscsiga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Maláj tornyoscsiga témájú kategóriát.

A maláj tornyoscsiga vagy tűhegyes koronacsiga[1] (Melanoides tuberculata) trópusi-szubtrópusi eredetű édesvízi csigafaj. Gyakran tartják akváriumban, a meleg éghajlatú országok természetes vizeiben, a mérsékelt égövön pedig a termál- és mesterségesen fűtött vizekben invazív fajként viselkedik.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melanoides tuberculata 010.jpg

A maláj tornyoscsiga háza általában 20-30, ritkán akár 50 mm hosszú, keskeny, hegyesen kúpos, 10-15 kanyarulatból is állhat. Színe világosbarna, szaruszínű, hosszanti csíkokba rendeződő rozsdavörös foltokkal. A héj többnyire a kanyarulatokat követve durván rovátkolt, de lehet sima is. Az állat a házba visszahúzódva azt héjfedővel, operculummal képes elzárni. Kopoltyúval lélegzik. A hímek házát átvilágítva a csúcstól 5-6 kanyarulatnál megfigyelhető a vörös herezacskó.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg Kelet-Afrika és Nyugat-Ázsia patakjaiban, tiszta folyóiban volt honos, de ma már az egész világ trópusi és szubtrópusi területein elterjedt a Karibi-térségtől Közép-Amerikán és a Csendes-óceáni szigeteken át Dél-és Délkelet-Ázsiáig és egész Afrikáig. A mérsékelt éghajlatú országokban is előfordul botanikus kertek fűtött tavaiban vagy termálvizekben. Magyarországon legrégebbi előfordulása a Margitsziget Zsigmondy-forrásának tavából ismert. Innen kisodródik a Dunába is és héja időnként megtalálható a parton. Nyaranta néha nagy kolóniákat alkot a Városligeti-tóban. A Hévízi-tóban és elvezető csatornájában is él. A termálvizekben elterjedve kiszoríthatja az őshonos fajokat, például a fekete csigát.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A maláj tornyoscsiga a 18-32°C közötti közepesen vagy gyorsan folyó vizeket kedveli, ahol az aljzatot túrja tápláléka, a szerves hulladékok és algák után. A félsós brakkvizeket és az alacsony oxigénszintet is jól tűri. Többnyire váltivarú, Izraelben találtak hermafrodita példányokat is. A nőstények képesek szűznemzéssel is szaporodni. A megtermékenyített peték még az uterusban kikelnek, így a faj elevenszülő.

Parazitái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melanoides tuberculatus 2.png

A maláj tornyoscsiga a következő mételyek köztesgazdája lehet:

  • Heterophydae: Diorchitrema formosanum, Opisthorchis sinensis, Metagonimus spp., Haplorchis pumilio, Centrocestus formosanus
  • Lecithodendriidae: Prosthodendrium pyramidum
  • Notocotylidae: Notocotylus magniovatus, Catatropis verrucosa
  • Opistorchiidae: Clonorchis sinensis (kínai májmétely)
  • Paragonimidae: Paragonimus westermani (keleti tüdőmétely)
  • Philophtalmidae: Philophtalmus sp.
  • Transversotrematidae: Transversotrema soparkari

Némely közülük az emberre is veszélyes lehet.

Akváriumi tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akvaristák által kedvelt csigafaj, mert megeszi a fölösleges haltápot és a vízinövények lehullott leveleit és átszellőzteti a talajt. A növényeket nem rágja meg és a halakkal nem törődik. Túletetés esetén azonban igen hamar képes elszaporodni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő:A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.