Makedón jegenyefenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Makedon jegenyefenyő szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Makedón jegenyefenyő
Idősebb fa (Bulgária, Pirin-hegység)
Idősebb fa (Bulgária, Pirin-hegység)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies)
Faj: A. borisii-regis
Tudományos név
Abies borisii-regis
Mattf.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Makedón jegenyefenyő témájú kategóriát.

Széthulló toboza

A makedón jegenyefenyő, avagy tudományos neve szerint Borisz király-jegenyefenyő, (Abies borisii-regis) a Balkán-félszigetről származó, Magyarországon dísznövényként szórványosan kapható fenyőféle.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balkán-hegységben és a kelet-balkáni hegyvidéken Bulgáriában, Makedóniában és Észak-Görögországban (így az Olümposzon is) 450–1700 m között él; legnyugatabbra a Rigómező környékén (Koszovóban, a Restelicka-folyó mentén) található. Elterjedési területének déli részén a közönséges jegenyefenyővel (Abies alba) és a görög jegenyefenyővel (Abies cephalonica) nő együtt, ezért számos kutazó e két faj természetes kereszteződésének (Abies alba x Abies cephalonica) tartja.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mintegy 20–40 m magasra növő karcsú koronájú fa. A kérge sokáig sima, majd megszürkül, és nagy, kemény pikkelyekben leválik. Érett termő hajtásai csaknem csontfehérek.

A 2–4,2 cm hosszú tűlevelei az alsó hajtásokon két oldalra hajlanak, felül pedig előre. A levelek csúcsa lekerekedő vagy finoman kicsípett, a fonákuk légzőnyílások közti viaszcseppektől szürkésfehér. A felső ágakon a tűk felhajlók, rövidek, szúrósak; a csúcs közelében a színi oldalon is van egy sor légcserenyílásuk.

A 8–16 cm-es, vékony tobozai hengeresek; felleveleik kiállók, zöldek vagy bordós árnyalatúak, éretten barnák.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meszes talajon is szépen fejlődik. Nem fagyérzékeny, és a késő tavaszi fagyok sem károsítják, mert későn fakad. A szárazságot jól tűri, de igazán jól csak nedvesebb környezetben gyarapodik.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]