Majoros József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Majoros József
Született1857. augusztus 30.
Békéscsaba
Elhunyt1918. december 7. (61 évesen)
Békéscsaba
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaneveléstudós
SablonWikidataSegítség

Majoros József (Sátoraljaújhely, 1857. augusztus 30.Békéscsaba, 1918. december 7.)[1] evangélikus főgimnáziumi tanár.

Élete[szerkesztés]

Majoros András (részt vett az 1848-49. évi szabadságharcban) és Hanyigovszky Katalin iparos szülők fia. Szülővárosában járta a gimnázium I-VI. osztályát. 1874. szeptember 8-án lépett a piarista rendbe; a próbaévet Vácon töltötte, a VII. osztályt Kecskeméten, a VIII.-at Kolozsvárt végezte. Nyitrán hallgatta a hittudományokat, 1880. szeptember 28-án szentelték fel. 1879-től tanár; tanított Kisszebenben és Podolinban 3-3, Pozsonyszentgyörgyön két évig, Veszprémben (1888-tól) és 1891-ben Selmecbányán. 1892-ben áttért evangélikus vallásra, kilépett a rendből és a békéscsabai Rudolf gimnázium tanára lett, ahol a latin és magyar nyelvet és irodalmat tanította. Felolvasásokat tartott Békéscsabán 1895. március 15-én Jókai ötvenéves írói működésének emlékére, 1896-ban a millennium örömünnepén és 1899-ben Petőfi halálának 50. évfordulóján. Felesége Both Julianna volt, aki 1910. december 31-én hunyt el szívhűdésben.[2] Férje 8 évvel élte túl, 1918. december 7-én reggel 6 órakor hunyt el agyszélhűdésben.

Írásai[szerkesztés]

Vezércikkeket írt a Veszprémi Közlönybe és a Selmeczbányai Hiradóba. Programértekezései a kisszebeni kegyesrendi gimnázium Értesítőjében (1881 Plutarch neveléstani elvei), a pozsonyszentgyörgyi gimnázium Értesítőjében (1886. A tárgyas igeragozásról), a veszprémi katolikus főgimnázium Értesítőjében (1890. Az irásjelek használata, ism. Egyet. Philol. Közlöny 1891.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • A Kegyes-tanítórend Névtára. Budapest, 1888, 1891
  • Vajda Emil Névkönyve. Győr, 1900

További információk[szerkesztés]

  • Sátoraljaújhely lexikona. Szerk. biz. elnöke Fehér József. Sátoraljaújhely, Kazinczy Ferenc Társaság, 2001