Majomevő sas
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pithecophaga jefferyi Ogilvie-Grant, 1896 |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Majomevő sas témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Majomevő sas témájú médiaállományokat. |
A majomevő sas (Pithecophaga jefferyi) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Pithecophaga nem egyetlen faja.
A majomevő sast a klasszikus rendszerezés az ölyvformák alcsaládjába sorolta, mely azonban korábbi formájában nem volt fenntartható, mivel a közelmúltban lezajlott DNS vizsgálatok bebizonyították, hogy súlyosan polifiletikus és parafiletikus csoport, így sok nem és faj leválasztásra került belőle. A fajt korábban a hárpia (Harpia harpia) legközelebbi rokonfajának vélték, mivel ökológiai helyük azonos és morfológiailag is hasonlóak egymáshoz. A genetikai vizsgálatok szerint a faj inkább a kígyászölyvformákkal áll közelebbi rokonságban, így átsorolták oda.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
A Fülöp-szigeteken a következő szigeteken él: Luzon, Samar, Leyte és Mindanao. A sűrű esőerdők lakója.
A Fülöp-szigetek nemzeti madara[1], de hosszútávú fennmaradása kétséges.
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 95-102 centiméter, szárnyfesztávolsága 200 centiméter, testtömege 5-7 kilogramm közötti. A tojó 10-20%-kal nagyobb, mint a hím. Roppant erős csőrrel és karmokkal rendelkezik. Feje és hasi részei piszkosfehérek, nyaka és szárnyai sötétbarnák.
Életmódja [szerkesztés]
Nagy testéhez képest nagyon jól repül és navigál az erdő sűrű fái között, amit segít lekerekített szárnya és hosszú farka a repülés közbeni irányváltás érdekében. Nevével ellentétben ritkán vadászik majmokra, elsősorban repülőmakikat és pálmasodrókat kap el. Ezeken kívül kisebb testű szarvasokat, nagyobb madarakat (elsősorban szarvascsőrű madarakat, valamint kígyókat és varánuszokat is elkap. Vadászhat leshelyéről ülve vagy repülés közben is.
Szaporodása [szerkesztés]
Fészkét magas fákon rakja, ahonnan jó kilátás kínálkozik a vidékre. Fészke körülbelül 25-30 méter magasan helyezkedik el. Kétévente rak egyetlen tojást, tehát nagyon kicsi a szaporulata, de ehhez hosszabb, 30-60 éves élettartam társul. A fiókákat körülbelül másfél évig gondozzák szüleik.
Védettsége [szerkesztés]
Az alacsony szaporulat és az esőerdők pusztítása veszélyezteti a faj fennmaradását. Jelenlegi egyedszáma 200 és 400 madár közé tehető. Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, mint kihalófélben lévő faj. Az utóbbi években több területet is védetté nyilvánítottak; a 70 négyzetkilométernyi Cabuaya erdőséget kifejezetten a majom evő sas számára. A Mindanao szigetén működő majomevő sas védelmére létrehozott alapítvány (1992) célja, hogy népszerűsítsék és felvilágosítsák az embereket, így elejét véve a a sas vadászatának.
Ma legnagyobb állományai Luzon szigetén a Sierra Madre hegyvidék egyelőre még érintetlen esőerdeiben vannak.
Források [szerkesztés]
- ↑ Philippine National Symbols. Philippines country guide. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- National Geographic, 2008 februári száma
