Majd most kiderül
| Majd most kiderül (Sex and the Single Girl) | |
| 1964-es amerikai film | |
| Rendező | Richard Quine |
| Producer | William T. Orr |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Helen Gurley Brown (regény) Joseph Heller (forgatókönyv) |
| Főszerepben | Tony Curtis Natalie Wood Henry Fonda Lauren Bacall Mel Ferrer |
| Zene | Neal Hefti |
| Operatőr | Charles Lang |
| Vágó | David Wages |
| Díszlettervező | Cary Odell |
| Gyártás | |
| Gyártó | Reynard Productions[1] |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol |
| Játékidő | 110 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Warner Bros. Pictures |
| Bemutató | 1964. december 25. (USA) |
| Bevétel | 4 250 000 USD |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Majd most kiderül (eredeti cím: Sex and the Single Girl) 1964-ben bemutatott amerikai romantikus vígjáték. Rendezője Richard Quine, a főbb szerepekben Tony Curtis, Natalie Wood, Henry Fonda, Lauren Bacall és Mel Ferrer látható.[2][3][4][5]
A film történetének alapjául egy 1962-ben megjelent ismeretterjesztő, szexuális tanácsadó könyv, a Sex and the Single Girl szolgált, melynek szerzője Helen Gurley Brown pszichológus volt.
A film anyagilag sikeresnek bizonyult, 1964-ben benne volt a 20 legjobban jövedelmező film listájában.[6]
Magyarországi bemutató: 1969. október 2.
A film DVD-n 2009. február 3-án jelent meg.
Cselekménye[szerkesztés]
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Bob Weston (Tony Curtis) elismert újságíró a Stop nevű szennylapnál. Az újság szerkesztőségében minden reggel értekezletet tartanak, ahol a lap főszerkesztője (egyben tulajdonosa) szóbeli elismeréseket oszt ki a jelenlévő újságíróknak a lapban megjelent aljas hazugságokért, és tisztességtelen cikkeikért, és újabbak írására ösztönzi őket. A lap példányszáma hirtelen megemelkedett, miután Bob Weston cikket írt Dr. Helen Brown pszichológus (Natalie Wood), házassági tanácsadó nemrégiben megjelent könyve kapcsán. A cikkben Bob Weston azt fejtegette, hogy a fiatal hölgy minden valószínűség szerint még szűz, pedig már 23 éves, tehát nyilván nem tud tanácsot adni házas embereknek, mivel személyes tapasztalata nincsen e téren. Dr. Helen Brown és a pszichológiai intézetben dolgozó kollégái felháborítónak tartják az újság egyéb kitalációit Dr. Helen Brownnal kapcsolatban, de egyébként olvassák a lapot.
Amikor Bob Weston látszólag szeretne bocsánatot kérni és felhívja Dr. Helen Brownt (valójában egy interjú reményében), az felháborodva és szitkok kíséretében lecsapja a kagylót.
Bob Westonnal egy udvarban lakik Frank Broderick (Henry Fonda), nőiharisnya-gyártó a feleségével, Sylviával (Lauren Bacall), akivel állandóan veszekszenek, a nő ugyanis állandóan arra gyanakszik, hogy férje más nők után jár, pedig ő csak szakmai érdeklődésből nézi a nők lábát.
Bob Westonnak remek ötlete támad, amivel két legyet üthet egy csapásra: bejelentkezik Dr. Helen Brownnál házassági tanácsadásra, a Frank Broderick nevet használva, így talán segíteni tud Franknek a családi probléma megoldásában, ő maga pedig közel férkőzhet a nőhöz, aki gyanútlanul majd mindent elmond neki, ő pedig megírhatja az újabb mocskos cikket róla.
A dolog azonban nem teljesen Bob tervei szerint alakul. Bár sok mindent megtud a nőről, időközben észrevétlenül szerelmes lesz, és a nő is hasonlóképpen érez, ezt azonban egyikük sem vallja be.
Néhány hivatalos találkozó után Bob felhívja a nőt telefonon azzal, hogy annyira el van keseredve, hogy öngyilkos lesz, vízbe fog ugrani a mólóról. A nő azonnal odarohan, és amikor már tisztázódik a helyzet, véletlenül mindketten a vízbe esnek. Mivel „Frank”-hez nem mehetnek, a nő magával viszi a lakására. Itt Bob Weston, miután ruhái mind vizesek, női köntöst vesz fel, és emiatt többször Jack Lemmonhoz hasonlítják (ez utalás Tony Curtis és Jack Lemmon 1959-ben bemutatott fekete-fehér filmjére, a Van, aki forrón szeretire, ahol mindketten női ruhába bújva menekülnek üldözőik elől). Bob a nő tapasztalatlanságát kihasználva leitatja martinivel (azt mondja neki, hogy tudományos kutatások szerint egyszerre kell lehajtani egy pohárral, akkor nem árt), majd puszilgatni kezdi, miközben a nő elmondja neki, hogy a kutatásai szerint a nőknek hol vannak érzékeny területeik. Végül Helen bevallja neki, hogy szereti, ami helytelen, hiszen a férfi nős. Bob ekkor azzal áll elő, hogy rendben van a dolog, mert ő törvényesen nem nős. Helen azonban nem hisz neki, és arra kéri, hogy menjen el és másnapra küldje be a feleségét, Sylviát. Ennek megszervezése túl jól sikerül: megjelenik a valódi Sylvia, Frank felesége, Frank barátnője (akit sikerül rábeszélnie, hogy játssza el Sylvia szerepét), valamint Frank titkárnője is (mert Frank barátnője eleinte nem vállalja a dolgot egy meghallgatás miatt).
Végül Bob lelepleződik a nő előtt, aki bosszúból egyik kollégájával a Fidzsi-szigetekre akar utazni. A Frankre vonatkozó tanácsok sem váltak be olyan simán, ahogy számítani lehetett volna rá, Franket ugyanis őrizetbe veszik bigámiáért (másnapra kiderül, hogy a vád alaptalan volt).
Vicces autós üldözések következnek az autópályán a Los Angeles-i repülőtér felé, ezek zárják a könnyed, romantikus történetet, ahol mindenki megtalálja a hozzáillő párt, és Bob Weston részéről jellemfejlődés is bekövetkezik.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Szereposztás[szerkesztés]
- Natalie Wood : Helen Gurley Brown, pszichológus, házassági tanácsadó
- Tony Curtis : Bob Weston, újságíró egy szennylapnál
- Henry Fonda : Frank Broderick, nőiharisnya-gyártó
- Lauren Bacall : Sylvia Broderick, Frank felesége
- Mel Ferrer : Dr. Rudolph DeMeyer (Rudy), Helen Brown kollégája
- Edward Everett Horton : tulajdonos és főszerkesztő a Stop magazinnál
- Fran Jeffries : Gretchen
- Otto Kruger : Dr. Marshall H. Anderson
- Howard St. John : Randall
- Leslie Parrish : Susan
- Larry Storch : motorosrendőr
- Stubby Kaye : sebességmegszállott sofőr
- Max Showalter : Holmes
- William Lanteau : Sylvester
- Helen Kleeb : Hilda
- Count Basie : önmaga
Fogadtatás[szerkesztés]
A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 60%-ra értékelte a filmet 5 vélemény alapján.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Turner Classic Movies
- ↑ Variety film review; December 23, 1964, page 6.
- ↑ WEILERA.H.: Sex and Single Girl (1964). The New York Times, 1964. december 26. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.)
- ↑ Paul Brenner: Sex and the Single Girl. allmovie.com. (Hozzáférés: 2009. október 11.)
- ↑ Erin Donovan: Guru:Sex and the Single Girl (review). GreenCine, LLC. [2009. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 11.)
- ↑ Erin Donovan: Top 20 Films of 1964 by Domestic Revenue. Box Office Report, 2009. január 26. [2009. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 4.)
- ↑ Sex and the Single Girl (1964). Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Majd most kiderül az Internet Movie Database oldalon (angolul)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sex and the Single Girl (film) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
