Mail art

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Mail Art egy világ szerte elterjedt kulturális mozgalom és művészeti ágazat, ami postai küldeményekre specializálódott. Úgy is nevezik, hogy postai művészet vagy „Correspondence Art”, ami annyit tesz kapcsolat művészet. Az 1960-as években növi ki magát. Előzményei az újdadaizmus, a fluxus és kisebb mértékben a francia újrealizmus.

A postai szállítás lehetőségét és az ezzel kapcsolatos kommunikációs módszereket felhasználó irányzat. Ben Vautier olyan levelezőlapot küld el, amelynek mindkét oldalán más és más címzett és cím szerepel. Ez áll rajta: "A postás választása".

Az elsődleges cél amit a képzőművészek kitűztek, hogy világszerte kiterjedt hálózatokat hoznak létre eleinte hagyományos, majd digitális formában. A művészek e módszer segítségével kizárják a műkereskedelmet és saját kommunikációs rendszert hoznak létre, melynek aktív résztvevői. A hatalmas csoportok összetartó erejét jelképezi az általuk létrehozott levél, amit tovább küldenek a következő résztvevőnek, majd ő is hozzá tesz valamit saját művészetéből. Ennek következményeként bárki kezdeményezhet projektet, bárki részt vehet benne és nincsenek szilárd kötöttségek.

A mail art résztechnikák fokozatosan specializálódtak és számos kifejező forma önálló életre kelt, mint például a pecsét és a bélyeg művészet. A legnépszerűbb képzőművészeti technikák, amiket gyakran használnak: a rajz, a kollázs, a kivágás, a pecsételés, a kopírozás és a fénymásolás.

A mail art Ray Johnson New York-i fluxus művésszel vette kezdetét, amikor kék nyomatos leveleivel szembe fordult a művészet üzletesítésével.

Míg a 60-as években a hagyományos levelezés volt az elterjedt, a 80-as években a mail art világszerte kiterjedt és galériák formájában intézményesült. Végül a 90-es évek elején a mail art fenoménje áttelepült az internet világába, ahol digitális közösségek vesznek részt terjesztésében.


Mail art művészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabó Attila, Művészettörténet vázlatokban, Veritas Kiadó, Győr, 2000.