Mahagóni erszényesmókus
 |
||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett       |
||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Petaurus gracilis (De Vis, 1883) |
||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mahagóni erszényesmókus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mahagóni erszényesmókus témájú médiaállományokat. |
A mahagóni erszényesmókus (Petaurus gracilis) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágához, ezen belül a diprotodontia rendjéhez és az erszényesmókus-félék (Petauridae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Megjelenése [szerkesztés]
Az állat fej-törzs-hossza 26 centiméter, farokhossza 35-40 centiméter, tömege 400 gramm. Háta szürkés, orrától a hátsó lábáig sötét csík húzódik. Hasa világosbarna vagy világosszürke. Repülőhártyája mahagónibarna színű, erről kapta a nevét is. A hosszú, bozontos farokkal fogni nem igazán tud, de siklás közben evezőként használja irányváltoztatáshoz. A repülőhártya, vékony, szőrrel borított bőrréteg, amely a csuklótól a hátsó láb ujjízületéig húzódik, és lehetővé teszi a siklást. A repülőhártya helyzete az áramlási viszonyokhoz való alkalmazkodáskor és kormányzáskor változtatható. A nagy, kidülledő szemeivel jól lát éjszaka. A hímnek több szagmirigye van: egy-egy a homlokán, a mellkasán és a végbélnyílásánál.
Elterjedése [szerkesztés]
Ausztrália endemikus faja. Csak Queensland egy kis körülhatárolt területén fordul elő.
Trópusi esőerdők és hegyvidéki erdők lakója.
Életmódja [szerkesztés]
A mahagóni erszényesmókus éjszaka aktív és társas, legfeljebb 12 állatból álló csoportokban él. Tápláléka fák nedve, nektár, virágpor, rovarok és lárvák.
Forrás [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
