Magyary Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyary Géza
Portréja a Jogi professzorok emlékezete könyvben(1935)
Portréja a Jogi professzorok emlékezete könyvben(1935)
Született1864. szeptember 16.[1][2]
Alsólóc
Elhunyt1928. október 9. (64 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • jogász
  • jogtudós
  • egyetemi oktató
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (55-1-12)
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyary Géza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Magyary Géza (Alsólóc, 1864. szeptember 16.Budapest, Józsefváros, 1928. október 9.)[3] jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyar és nemzetközi polgári eljárásjog sokoldalú, kiemelkedő ismerője, tudósa volt.

Életútja[szerkesztés]

Magyary Mihály és Kákonyi Anna fiaként született. Felsőfokú tanulmányait a pozsonyi királyi jogakadémián kezdte meg, majd a budapesti tudományegyetemen folytatta, ahol 1887-ben vette át jogtudományi doktori oklevelét. Időközben tanulmányutat tett Franciaországba és Németországba. Ügyvédi vizsgái letételét követően, 1887-től 1889-ig ügyvédjelöltként dolgozott, majd rövid ideig a budapesti királyi törvényszéken volt joggyakornok. 1890-től 1893-ig a kecskeméti református jogakadémián tanított római jogot, 1893-tól 1905-ig pedig a nagyváradi jogakadémián oktatott kereskedelmi, váltó- és perjogot. Ezzel egy időben, 1895-ben kereskedelmi jogból magántanári képesítést szerzett a fővárosi tudományegyetemen. 1903 után már mint a magyar polgári eljárásjog nyilvános rendkívüli, 1907 után nyilvános rendes tanára oktatott a pesti katedrán egészen haláláig. 1909–1910-ben a jog- és államtudományi kar dékáni tisztét is betöltötte.

Munkássága[szerkesztés]

Pályája kezdetén elsősorban kereskedelmi joggal, a pénzbeli követelések jogi rendezésével (értékpapírok, váltók, csekkek stb.), a biztosítási jog egyes kérdéseivel foglalkozott. Jogtudósi munkássága a későbbiekben a magánjog, elsősorban a polgári eljárásjog vizsgálatára irányult. A magyar polgári perjogról 1913-ban megjelent, közel ezer oldalas műve évtizedekig a téma alapművének számított, Nizsalovszky Endre átdolgozásában a harmadik kiadást (1940) is megérte. 1920-ban Magyary szerkesztésében indult útjára a Polgári Törvénykezési Jog Tára című kiadványsorozat. A hazai és nemzetközi polgári és büntetőeljárás-jog átfogó vizsgálata mellett behatóan foglalkozott annak egyes részkérdéseivel is (perrend, beismerés, fellebbezés, felülvizsgálat stb.).

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

Tudományos eredményei elismeréseként 1905-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1917-ben rendes tagjává választották. 1916-tól a Szent István Akadémia munkájában is részt vett a testület rendes tagjaként.

A polgári perjog és a nemzetközi jog témakörében írt munkáiért 1930-ban posztumusz az MTA nagyjutalmát ítélték neki oda.

Főbb művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/09832.htm, Magyary Géza, 2017. október 9.
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 2772/1928. folyószáma alatt.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap