Magyarparéj
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Celosia argentea L. |
A magyarparéj vagy kakastaréj (Celosia argentea) a szegfűvirágúak rendjének (Caryophyllales), a disznóparéjfélék családjának (Amaranthaceae) Celosia nemzetségébe tartozó faja. Nevét jellegzetes, ellaposodott, tetején hullámos-karéjos, kakastaréjra emlékeztető virágzatáról kapta. Hazánkban igen közkedvelt dísznövény, falusi kertekben nagyon gyakori, hisz a sok más kerti növénnyel ellentétben igen igénytelen, palántázni nem kell, csak magról vetni, s azt is csak általában egyszer, hisz következő évben az ősszel elhullott magok kikelnek. Virágzata sokféle színű lehet: a zöldestől egészen a sötétbordóig. Szára vaskos, lédús, levelei szórtan állnak a száron. Színe világoszöld, hajtása sima tapintású, szőröket nemigen visel. Magassága elérheti a 60–80 cm-t is.
Az európai kertekben már a reneszánsz korban is ültették ezt a növényt, a barokk kertművészet is igen kedvelte. Régi füveskönyvekben is igen gyakran ábrázolták.
Forrás és ajánlott irodalom [szerkesztés]
- Urania Növényvilág – Magasabbrendű növények I., Gondolat Kiadó, Bp., 1974
