Magyarország sportélete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar sportküldöttség az 1896-os olimpián

Magyarország sportélete a 19. században kezdődött szervezett formában az első úri sportklubok létrejöttével az evezésben, vitorlázásban, lovaglásban és korcsolyázásban. A század végén kezdtek terjedni a polgárok számára is elérhető és népszerű sportok, birkózás, kerékpározás, labdarúgás. Az újkori olimpiai játékok megrendezésével kapott lendületet a többi sportág elterjedése hazánkban. Szinte valamennyi Európában elterjedt sportban ott voltak már a kezdeteknél a magyar sportolok és sportvezetők. A legnépszerűbb sportágak a birkózás, kajak-kenu, kézilabda, labdarúgás, vívás és a vízilabda.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rotter Emilia és Szollás László
Magyar olimpiai bajnok vízilabdacsapat 1932
Elek Ilona, 1936
Papp László

1851-ben rendezték Londonban az első nemzetközi sakkversenyt melyen Szén József is indult és a második fordulóban a későbbi győztes német Adolf Anderssentől kapott ki, és a versenyen az ötödik helyen végzett. A pesti Duna szakaszon megrendezett evezős versenyekkel 1861-ben kezdődtek a hazai sportrendezvények. A Budapesti Hajós Egyesületet ebben az évben alapította Széchenyi István. A Balatonon 1867-ben jött létre a Balatoni Yacht Egylet, amely a vitorlásversenyek alapját jelentette. 1869-ben jött létre a Budapesti Korcsolyázó Egylet, 1875-ben pedig a Magyar Atlétikai Club, 1897-ben a Budapesti Torna Club két csapata játszotta az első labdarúgó mérkőzést. 1894-ben Párizsban létrejött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság amelynek tagja lett dr. Kemény Ferenc magyar alreáliskolai igazgató is. A következő évben megalakult a Magyar Olimpiai Bizottság és 1896-ban az első olimpiai játékokon már hét magyar versenyző vett részt. A 20. század elején sorra alakultak a magyar sportklubok, 1902-ben megrendezték az első labdarúgó-bajnokságot, a következő évben pedig a birkózó-bajnokság is indult. Az első világháború után honosodott meg az asztalitenisz, a jégkorongozás, a kézi- és a kosárlabdázás a vízilabda és a kajak-kenu.

Csapatsportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jégkorong[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jégkorong csak az első világháború után honosodott meg nálunk, erre a Városligeti Műjégpálya megnyitása teremtett lehetőséget. Nálunk a téli sportoknak a rövid havas, jeges telek miatt nehéz a talpon maradás, a kevés jégkorong klub jelenleg is osztrák és szlovák bajnokságban játszik. A magyar férfi jégkorong-válogatott 1927-ben vett részt először Európa-bajnokságon, és 1929-ben Budapest volt a következő Eb helyszíne. 1934-es világbajnokságon 5-6 helyen végzett úgy hogy Kanadával két döntetlent ért el. Több alkalommal jutott fel a legjobb csapatok közé a magyar válogatott, jelenleg is a divízió I-ben szerepel.

Kézilabda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a kézilabda is népszerű sportnak számít, bár kevesebben követik figyelemmel, mint a focit. A magyar női kézilabda válogatott 1965-ben világbajnoki, 2000-ben Európa-bajnoki címet szerzett. A férfi válogatott legjobb eredménye világbajnoki ezüstérem (1986). Olimpiákon két bronzérmet(1976, 1996) és egy ezüstérmet (2000) szerzett a magyar női válogatott. A férfi válogatott legjobb olimpiai eredménye három negyedik hely (1980, 1988, 2004).

A klubcsapatok közül a nőknél BEK-et,illetve Bajnokok Ligáját nyert a Vasas (1982)és a Dunaferr(1999), KEK-győztes lett a Ferencváros(1978), a Bp. Spartacus (1981) és a Dunaferr (1995), EHF-kupát nyert a Debreceni VSC (1995,1996), a Dunaferr (1998), a Székesfehérvár (2005) és a Ferencváros(2006). A férfiaknál a Bp.Honvéd 1982-ben BEK-et, a Rába ETO 1986-ban IHF-kupát, a Veszprém pedig 1992-ben és 2008-ban KEK-et nyert.

Kosárlabda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A férfi válogatott legnagyobb sikere a Budapesten rendezett 1955-ös Európa-bajnokságon szerzett aranyérem. 1953-ban az Eb-n második, 1946-ban pedig harmadik helyen végzett. A nyári olimpián eddigi legjobb helyezése az 1952-ben és 1960-ban elért 9. hely. Világbajnokságon azonban még nem szerepelt a magyar csapat.

A női csapat legnagyobb sikere az 50-es években elért két Európa-bajnoki ezüstérem, valamint az 1957-es vb-n elért 5. hely. A csapat a nyolcvanas években újra megerősödött, és 10 év alatt az 5 Európa-bajnokságon négyszer is bronzérmet szerzett.

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a legkedveltebb sportág a labdarúgás, az 1902-ben megalakult Magyar Labdarúgó-szövetség még abba az évben elindította a bajnokságot, a második világháborúig két csapat a Ferencvárosi TC és az MTK határozta meg a hazai labdarúgás színvonalát. Az 1910-es években és az 1920-as évek elején az MTK Európa legjobb csapatai közé tartozott és Schlosser Imre, Tóth Potya István, Schaffer Alfréd is világszínvonalú játékosok voltak. 1930-as években az Újpest FC is felzárkózott az élvonalhoz és az európai-kupákban is sikerrel szerepelt. Az 1938-as labdarúgó-világbajnokságon a rendező Olaszország mögött második lett a Toldi Géza, Zsengellér Gyula, Sárosi György játékosokkal szereplő magyar csapat.

Az ötvenes években a kommunista államvezetés annyira fontosnak ítélte a labdarúgást hogy irányítása alá vonta, összegyűjtötte a legjobb játékosokat a különböző klubokból a Honvéd SE-be. Ezek a játékosok jelentették aztán a világszerte legendássá vált aranycsapat alapját. Helsinkiben olimpiai bajnok lett, 1953-ban otthonában győzte le a félelmetes hírű Angliát és az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon második lett. Az 1956-os forradalom szétszórta a világban az aranycsapatot is.

Az új sikeres válogatott mégis hamar összeállt, a klasszis játékosokban mindig bővelkedő magyar labdarúgást a 1960-as években Tichy Lajos, Albert Flórián, Fazekas László, Bene Ferenc, Dunai Antal, Fenyvesi Máté neve fémjelezte. 1964-ben olimpiai bajnok és az Európa-bajnokságon harmadik, 1968-ban ismét olimpiai bajnok lett a magyar válogatott.

Az 1970-es évek elejétől a magyar labdarúgás nem tud nemzetközi eredményeket elérni, annak ellenére hogy jó játékosokban nincs hiány. Nyilasi Tibor, Bálint László, Várady Béla, Törőcsik András, Sallai Sándor példa erre.

Magyarországon jelentős beruházásoknak köszönhetően többek között új labdarúgó akadémiákat hoztak létre (legutóbb a Honvéd labdarúgó akadémiája jött létre), így jelentősen fejlődik nem csak a csapatok, de Magyarország utánpótlása is.

Vízilabda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komjádi Béla 1920-as évekbeli áldozatos munkájával alapozta meg a magyar vízilabdázás nemzetközi eredményességét. Magyarországon manapság a legtöbb sikert adó sportág a vízilabda, hiszen a magyar férfi vízilabda-válogatott a világ legjobbjai közé tartozik, több nemzetközi sikerrel is dicsekedhet: 9-szeres olimpiai arany, 3-szoros olimpiai ezüst, 2-szeres olimpiai bronzérmes. A 2008-as Pekingi nyári olimpiai játékokon a válogatott csoportelsőként az elődöntőbe jutott. Majd az elődöntőben 11:9-re legyőzve Montenegrót, veretlenül jutott a döntőbe ahol megszerezte zsinórban 3. olimpiai aranyérmét Kemény Dénes szövetségi kapitány irányítása alatt. A mérkőzés végeredménye 14-10 lett.

Egyéni sportágak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Asztalitenisz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első bajnokságot (nem hivatalos) már 1904-ben megtrendezték, ténylegesen az első világháború után vált népszerűvé és sikeres tömegsporttá Magyarországon. Az 1926-os első világbajnokság minden számát magyar versenyzők nyerték meg. 1926 és 1939 között negyvenhat világbajnoki címet nyertek a magyar versenyzők. Világviszonylatban jelentős játékosok voltak a kezdeti időkben: Jacobi Roland, Mechlovits Zoltán, Pécsi Dániel, Mednyánszky Mária. Későbbi versenyzők: Barna Viktor, Bellák László, Szabados Miklós, Sipos Anna. Az 1950-es évek világbajnokai voltak: Sidó Ferenc, Berczik Zoltán, Farkas Gizella, Kóczián Éva. 1958-ban rendezték az első Európa-bajnokságot amelyen négy magyar elsőség született. az 1970-es évek világ- és Európai-bajnokai voltak: Gergely Gábor, Jónyer István, Klampár Tibor, Magos Judit. Az ázsiai versenyzők megjelenésével már háttérbe szorultak az európaiak.

Atlétika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1896-ban hét klub alapította meg a Magyar Atlétikai-szövetséget, és az európai atlétika élvonalát alkották a magyarok 1945 előtt. Már a második olimpián 1900. Párizsban Bauer Rudolf nyerte a diszkoszvetést, a későbbiekben is elsősorban a nehéz atlétikában értek el eredményeket a magyarok diszkoszvetésben, gerelyhajításban és kalapácsvetésben. Sikeres atléták voltak: Csák Ibolya, Németh Imre,Varjú Vilmos, Zsivótzky Gyula. Kiss Balázs 1996-ban és Pars Krisztián 2012-ben nyert olimpiát kalapácsvetésben.

Birkózás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A birkózó bajnokság 1903-ban kezdődött Magyarországon, 1908-ban Weisz Richárd már olimpiai bajnok lett. A görög kötöttfogású birkózás az eredményesebb nálunk, a későbbi keletkezésű szabad fogást Kárpáti Károly olimpiai eredményei tettek népszerűvé. Napjainkig sikereket érnek el versenyzőink ebben a sportágban, többek között: Bóbis Gyula, Polyák Imre, Kozma István, Hegedűs Csaba.

Gyorskorcsolya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első hivatalos hazai versenyt 1871. december 17-én rendezték. Az első valódi gyorskorcsolyázó magyar bajnokságot 1900-ban rendezték meg, Pajor Kornél 1949-ben világbajnok volt összetettben, Hunyady Emese világbajnokságot és 1994-ben olimpiai-bajnokságot nyert Ausztriának 1500 méteren. 2005 óta magyar bajnokunk Szöllősi Szabolcs.

Korcsolyázás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1800-as évek közepén élénk korcsolyázó élet volt telenként a Városligetben, 1869-ben már megalakult a Budapesti Korcsolyázó Egylet is.

Városligeti Műjégpálya az 1930-as években

Versenyzőink vettek részt először nemzetközi versenyeken és az első sikerek is ebben a sportágban születtek. 1895-ben a budapesti Európa-bajnokságon Földváry Tibor nyerte a férfi műkorcsolyaversenyt, 1908-tól Kronberger Lily négyszer, Méray-Horváth Zsófia háromszor lett a világbajnok műkorcsolyában. Hosszabb szünet után a Rotter Emília, Szollás László majd a Kékessy Andrea, Király Ede páros nyert világbajnokságot. Az 1970-es években pedig Regőczy Krisztina, Sallay András jégtánc páros és Almássy Zsuzsa ért el nemzetközi eredményeket. A kilencvenes évek korcsolyázói: Téglássy Tamara, Czakó Krisztina és Sebestyén Júlia.

Motorsportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dakar rali 2007

Magyarországon népszerűek még a különböző motorsportok, így a különböző ralik (ralisorozatok, Dakar-rali stb.), a Formula–1, vagy motorkerékpár sportok, így a különböző köbcentis nagydíjak. Magyarország első Formula–1-es pilótája Baumgartner Zsolt volt, illetve az ország rendez Formula–1-es futamot is a Hungaroringen (Mogyoród), ahova az F-1-et szerető közönség rendszerint minden idényben, nagy létszámban kilátogat, és jönnek a környező országokból is nézők. Talmácsi Gábor, becenevén Talma a motorkerékpár világbajnokságon, 125cc-ben versenyző pilótája, aki most a világbajnoki címet vette célba MVA Master Aspar csapatával és Aprilia motorjával. Magyarország saját ralibajnoksága is népszerű a magyarok között, illetve természetesen a rali-világbajnokság is népszerű az emberek körében.

Ökölvívás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az ökölvívás, vagy más néven a boksz is jelentős, és népszerű sportág, hiszen a magyar ökölvívók, világszinten is jelentősen képviseltetik magukat, mint amatőr, mint profi, mint olimpiai és világszinten. Több olimpiai aranyérmes magyar ökölvívó is van, így: Gedó György (1972), Kocsis Antal (1928), Énekes István (1932), Török Gyula (1960), Csík Tibor (1948), Kovács István (Koko) (1996), Papp László többször is (1948, 1952, 1956), és számtalan ezüst illetve, bronz érmes magyar bokszoló is az olimpiák történetében. A magyar bokszolók a nemzetközi szervezeteknél (WBO, WBA, WBC, IBF) is képviseltették, képviseltetik magukat a profik között is, így Erdei Zsolt (Madár), Kovács István (KOKO), Kótai Mihály, Hídvégi György, Nagy János (Csonttörő), Balzsay Károly, Erős Lajos, Gálfi András, Kovács Attila, Papp László.

Torna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sportok egyik legrégebbi ága a torna vagy régiesen gymnastika, 1817-ben Egger Vilmos tanító honosította meg az Evangélikus Gimnáziumban létrehozva az Első nyilvános testgyakordát. 1839-ben Clair Ignác Napóleon egykori gárdakapitánya Pesten megalapította a Testgyakorló Egyletet. Már az első olimpián indult magyar versenyző tornában, az első nemzetközi sikereket az 1930-as években aratták sportolóink. Olimpiai bajnokok: Pelle István, Pataki Ferenc, Keleti Ágnes, Korondi Margit, Magyar Zoltán, Borkai Zsolt.

Úszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1830-as években a Balatonon és a Dunán élénk úszóélet volt, sportszerűen azonban csak a 80-as évektől kezdődtek az úszóversenyek. 1881-ben a Magyar Atlétikai Club Váctól a Margit-hídig tartó hosszútávúszó versenyt rendezett. 1893-ban alakult a Magyar Úszó Egyesület majd a többi sportegyesület BTC, MAC, MTK is úszószakosztályt indított. 1896-ban Hajós Alfréd úszásban nyerte Magyarország első és második olimpiai bajnokságát. Kisebb kihagyással az 1960-as 1970-es évek kivételével ott vannak úszóink a világ élvonalában, a vívás után második legeredményesebb sportunk az olimpiákon. Nevesebb úszóink: Halmay Zoltán, Csik Ferenc, Szőke Katalin, Székely Éva, Wladár Sándor, Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina.

Vívás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wesselényi Miklós kezdeményezésére 1825-ben megalakult a Pesti Nemzeti Vívó Intézet amely a magyar vívóélet alapját jelentette. Itt tanított az első magyar vívómester Keresztessy József. Ezzel egy időben nyílt meg a Kolozsvári Viadal Intézet ahol az olasz Biasini Kajetán oktatta a vívást. Az első nemzetközi versenyeket az 1896-os Millenniumi ünnepségek keretében rendezték. 1897-ben a Magyar Atlétikai-szövetség keretében alakult vívószakosztály amelynek fő szervezője volt dr. Nagy Béla, akinek 1901-ben megjelent Zöld könyve volt a világ első tételes vívó szabálykönyve. 1900-ban rendezték az első magyar tőr- és kardbajnokságot, 1914-ben az első női tőrbajnokságot. Az 1908-as olimpián már Fuchs Jenő és a magyar kardcsapat nyert, megteremtve a magyar vívás nemzetközi hírnevét. A vívósport napjainkig a legeredményesebb magyar sportág, olimpiai érmeink negyedét ez adja. Legeredményesebb vívóink: Tersztyánszky Ödön, Elek Ilona, Gerevich Aladár, Kovács Pál, Rejtő Ildikó, Tordasi Ildikó.

A magyar sportolók az olimpiákon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első olimpiai játékok óta rendszeresen részt vesznek a magyar sportolók. (kivétel: 1920-as és az 1984-es nyári játékok). Mindegyik nyári olimpián nyertek bajnokságot játékosaink, és az érmek és pontszámok tekintetében a 8. legeredményesebb nemzet.

A magyar sportolók a világ- és Európa-bajnokságokon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tömegsport Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régebben az asztalitenisz és a grundfoci volt a legnépszerűbb tömegsport, napjainkban a edzőtermi sportolás a legelterjedettebb. Sok résztvevője van a városi maratonoknak és a Balaton átúszó versenyeknek.

A leghíresebb magyar sportolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aranycsapat az 1950-es évek magyar labdarúgó-válogatottja:

A leghíresebb edzők, sportvezetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leghíresebb sportlétesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar sport kézikönyve 1960 Sport Lap- és Könyvkiadó
  • Havas László: A magyar sport aranykönyve 1978 Sportkiadó