Magyar Légierő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Légierő
Magyar Légierő emblémája.jpg
A Magyar Légierő emblémája

Dátum

19381945 (Magyar Királyi Honvéd Légierő); 19481990 (Magyar Néphadsereg Honi Légiereje);

1990- (Magyar Légierő)
Ország Magyarország
Személyzet hivatásos és szerződéses katonák; köztisztviselők, közalkalmazottak
Típus légierő
Feladat A magyar légtér és Magyarország szuverenitásának védelme
Méret kb. 5000 fő
59 db repülőgép
Parancsnoki struktúra hadsereg (alá-fölérendeltségi viszonyon alapuló egyszemélyi vezetés) polgári irányítás alatt
Diszlokáció Budapest
Parancsnokok
Jelenlegi parancsnok Kovács József vezérőrnagy (MH Összhaderőnemi Parancsnokság)
Jelenlegi parancsnokhelyettes Sáfár Albert dandártábornok [1] (MH Összhaderőnemi Parancsnokság Légierő Haderőnem parancsnoka)
Jelvények
Roundel of the Hungarian Air Force.svg A Magyar Légierő felségjelzése (1990-től)
Roundel of the Hungarian Air Force (low visibility).svg A Magyar Légierő felségjelzése (szürke árnyalatokkal)
Kultúra és történelem
Háborús részvétel Magyar–szlovák kis háború
Második világháború

A Magyar Légierő (angolul Hungarian Air Force) a Magyar Honvédség része. Nemzetközi rövidítése: HuAF.

A Magyar Légierő feladata Magyarország légterének védelme és ellenőrzése különböző eszközökkel (harci repülőgépek, légvédelmi rakéták, radarrendszerek), valamint a Magyar Honvédség szárazföldi alakulatainak légi támogatása (harci repülőgépekkel és helikopterekkel), szállítása (szállító repülőgépekkel és helikopterekkel).

Hivatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légi technikáival (repülőgépek stb.), fegyvereivel, légvédelmi rakétákkal védi a magyar légtér sérthetetlenségét, a Magyar Köztársaság szuverenitását. Háborúban feladata védeni a magyar légteret a betolakodóktól, ellenséges erőktől, földi létesítmények, városok, stratégiai fontosságú területek védelme, szárazföldi csapatok légi oltalmazása, a légi fölény kivívása, ellenséges földi, és légi csapatok támadása. Ellenséges erők, területek, stratégiai fontosságú helyek bombázása, támadása.

Felségjelzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Légierő felségjelzése a háromszögekbe foglalt nemzeti színek (piros, fehér, zöld), melyek a magyar zászlóban is megtalálhatók. Ezzel a felségjelzéssel repültek a MiG–21-esek, Szu–22-esek, MiG–23-asok is. Az utolsó géptípus a MiG–29-es, és a Jak–52-es, illetve L–39ZO Albatros volt, amely még ezzel a felségjelzéssel repült. 2006-tól a felségjelzésről eltűnnek a színek, és helyükre azok szürke árnyalatai kerülnek (ez NATO szabvány). A magyar Gripenek már ilyen felségjelzéssel repülnek. A többi alakulat eszközein (helikopterek, harckocsik, harcjárművek stb.) megmarad a piros, fehér, zöld háromszög, mint felségjelzés.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdeti évek és az első világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maga a Monarchia repülő egységei a Katonai Légjáró Intézet (Militär-Aeronautische Anstalt) keretei között fejlődtek ki (elsősorban ballonrepüléssel, majd merevszárnyú repülőgépekkel is foglalkoztak), 1909-től K. u. K. Luftschifferabteilung („Cs. és k. Léghajóosztály”) néven működött az újjászervezett egység, Fischamendbe, az első hadi légikikötőbe települtek (Bécsújhelyen ebben az évben megkezdték az első repülőtér építését). A világháborúban több magyar pilóta is „ászpilóta” minősítésűvé vált: ittebei Kiss József (20 légi győzelem), Fejes István tiszthelyettes (310 bevetés - rekord a Légjáró csapaton belül, 18 légi győzelem), Gräser Ferenc hadnagy (16 légi győzelem), Kaszala Károly tiszthelyettes, Modory (Májer) József százados, Udvardy Ferdinánd törzsőrmester (10 légi győzelem), Tahy Sándor hadnagy (8 légi győzelem), Hefty Frigyes tiszthelyettes (7 légi győzelem), Háry László százados, Risztics János, Kasza Sándor törzsőrmester (6 légi győzelem).[2] Az első magyar katonai repülő, Petróczy István kiemelkedő munkássága hozzájárult eme sikerekhez, több magyar ászpilóta az ő növendéke, az első „tábori pilóta” igazolványt megszerzők egyike volt (1910-ben, a Monarchia harmadik ilyen minősítésű tisztje, illetve az első magyar; ekkor a „Katonai Léghajós Részleg”-nél szolgált), több éven keresztül foglalkozott az osztrák–magyar pilótakiképzéssel, az 1911-ben felállított bécsújhelyi katonai repülõiskola vezetőjévé nevezték ki.[3]

Az őszirózsás forradalom idején, novemberben egy Lugosról felszálló – vélhetően katonai – repülőgép bombavetést hajtott végre román fosztogató parasztokra, amely 104 halálos áldozatot követelt (az eset pontos behatárolására nincs információ). Tanácsköztársaság idején a megmaradt állomány újjászerveződött Vörös Légjárócsapat névvel, 1919–1920 között működtek. Háry László százados volt alegységének nagy része később is együtt maradt, „Háry-cirkusz” becenéven járták az országot bemutatórepülésekkel.[4]

A köztes időszak és a második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződés értelmében az ország légierővel nem rendelkezhetett. Ezért a korábbi repülőalakulatok és pilóták egy része a polgárinak minősített Légügyi Hivatal (LÜH) alárendeltségébe került. Az elméleti fejlesztéseket sem tiltotta a békeszerződés, még 1920-ban pilótaképzés indult Budapesten, Szegeden, Szombathelyen és Miskolcon.[4] 1938-ban alakult meg a Magyar Királyi Honvéd Légierő, amelyet Horthy Miklós 1938. december 28-án kelt döntése értelmében újév napjától (1939. január 1.) mint önálló fegyvernem kell működnie. 1945 májusában szűnt meg.

1948–1990 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Légierő újjászervezése a II. világháború után [5]

1990 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben a Magyar Néphadsereg Honi Légiereje megszűnt, jogutódja a Magyar Légierő lett. Gép- és személyi állományát a jogutód átvette. A drasztikusan változó külpolitikai helyzetek miatt a haderőnem feladatai megváltoztak. A többszöri haderőreform végrehajtása során a légierő gép- és személyi állománya is átalakult, az igényeknek, új kihívásoknak megfelelően lecsökkent.

1989-ben és az utána következő években mélyreható változások történtek az ország életében (a Köztársaság kikiáltása, többpártrendszer, a NATO csatlakozási szándék megfogalmazása), és ebből adódóan a haderőben (1990. március 15-étől Magyar Honvédség) is. 1991-ben befejeződött a szovjet csapatok kivonása és megszűnt a Varsói Szerződés. A védelemre elegendő erő elve a gazdasági lehetőségeknek megfelelő, kisebb, korszerűbb, ütőképes haderőt igényelt. Emellett a haderő-átalakítás egészét az egyre erősödő NATO orientáció is befolyásolta.

A légvédelemnél a szervezési hullám elsőként a miskolci 105. Honi Légvédelmi Rakétaezredet érte el, amelyet 1990. június 30-áig a 104/2. honi légvédelmi rakétaosztállyal (Szabadszállás) együtt felszámoltak. Ezzel a borsodi tűzrendszer megszűnt. 1991. július 30-ával megszűnt a 104. Honi Légvédelmi Rakétaezred (két osztályát és az osztálycsoportot a Duna 11. Honi Légvédelmi Rakétadandár alárendeltségébe helyezték). Felszámolták az Légvédelmi Kiképző Központot és a Csapatlégvédelmi Kiképző Központot is.

Az 1991. májusában levezetett parancsnoki és törzs hadijáték tapasztalatai alapján 1991-ben az 1. Honi Légvédelmi Hadtest jogutódjaként megalakult a Légvédelmi Parancsnokság, amelynek alárendeltségébe kerültek a csapatlégvédelmi ezredek (7., 14., 18. és 15.), valamint az (akkor már) légvédelmi rakétatechnikai bázis (LÉRTB) is. A nagykanizsai 18. Légvédelmi Rakétaezred 1992. július 31-ei felszámolásával a győri 14. és kalocsai 15. légvédelmi rakétaezredeket ötütegesre bővítették, viszont később megszűnt a LÉRTB (1995. január).

A szárazföldi csapatok kötelékébe tartozó légvédelmi alegységek átszervezése azok átszervezésével párhuzamosan történt. Ennek keretében 1990-ben kivonták a ZSZU-23-4 SILKA, majd 1996-ban a 9K31 Sztrela–1 és 9K35 Sztrela–10 légvédelmi rakétakomplexumokat. Megszűnt a váci 8., és jánoshalmai 102. Légvédelmi Tüzérezred (1990-ben), majd később a karcagi 6. és nagyoroszi 87. légvédelmi tüzérezred (1997-ben). Az 5. Önálló Légvédelmi Tüzérezredet először háromosztályos dandárrá, majd kiképző ezreddé szervezték át, végül 1997-ben megszüntették. A Nagyorosziban levő szervezetek a 87. Légvédelmi Tüzérezred bázisán osztályként újjászervezték, majd a francia Mistral (az első nyugati légvédelmi rakéta fegyverrendszer) eszközök rendszeresítésével ezreddé fejlesztették.

A honi légvédelemnél a 11. Honi Légvédelmi Rakétadandár szervezetében az alárendeltek összetétele gyakran változott. Osztályok szűntek meg, helyőrségváltások történtek. A dandár 1995. július 28-án kilépett a készültségi szolgálat rendszeréből. Bázisán 1997 végén megalakult a 11. Vegyes Légvédelmi Rakétaezred, melyben egynemű zászlóaljakat SZ-75 Dvina (VOLHOV), illetve SZ–125 Nyeva–M (NYEVA) hoztak létre, a SZ-200 VEGA rendszert kivonták a hadrendből. 2001. június 30-ával a szervezetet felszámolták, ezzel megszűnt a Budapest - Dunaújvárost védő tűzrendszer. [6]

A Magyar Légierő adatai (1993)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Létszám: 18 300 fő, ebből 12 900 sorállományú.
  • Tartalékállományban: 10 000 fő.

Szervezeti felépítés:

Harci repülőgépek: 6 vadászrepülő század:

1 felderítő század:

Oktató gyakorló repülőgépek:

Légvédelmi rakéták: 16 települési helyen, 70 db SZ–75 Dvina (SA–2) indító, SZ–125 Nyeva–M (SA–3). 18 darab indító állvány Keszthely 2K11 KRUG (SA-4 Ganef)

1993 utáni változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MiG–21-től a Gripenig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gripen a Farnborough 2006-on

1999. március 16-ától Magyarország tagja az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének. Ezzel végérvényesen megindult a haderő és benne a légierő átalakítása. Kisebbé, olcsóbbá és hatékonyabbá tétel lett a fő cél. Ezért több, ekkorra már elavult repülőgépet vont ki a HM a hadrendből. Ezek a MiG–21, a MiG–23 és a Szu–22 típusok. Utóbbit kivonásuk előtt előbb nagyjavították. Még a délszláv válság idején, 1993-ban érkezett az orosz államadósság fejében 28 db MiG-29, de ahogy ezek megérkeztek, már látszott, hogy nem a MiG–29-es a hosszútávú megoldás. Érkeztek ezután Magyarországra a külföldi cégek, és olyan gépeket ajánlottak, mint az F–16-os, F/A–18 Hornet, Mirage 2000–5. Tervben volt a meglévő MiG–21-es állomány modernizálása, izraeli segítséggel. A Nemzetbiztonsági Kabinet 2001 februárjában döntést hozott 24 db használt F–16-os lízingjéről, de ez szeptember 10-én módosult, a „gazdasági szempontból kedvezőbb” svéd ajánlat irányába, a Gripenek felé, amelyből mindössze 14 db-ot rendelt az ország. A „csak” 14 db-os gépmennyiséget annak magasabb műszaki-technológiai színvonalával indokolták: a Gripen erős fegyverzetű, negyedik generációs, több célú (vadász, támadó, felderítő) gép, mely akár 60 km-rel hamarabb észlel egy MiG–29-est, mint az őt, köszönhetően kis méretének. Így kb. 28, korábban használt gép feladatát tudja ellátni ez a 14 gép. 28 db MiG-29-esből 2002-től már csak 14 volt rendszerben, és ezeket is 2006-tól folyamatosan váltották le a negyedik generációs több feladatú svéd Saab JAS 39 Gripenek. Bár utólag világossá vált, hogy a tizennégy gép csak a nemzeti légtérvédelmi feladatokat képes ellátni (mennyiségét tekintve), és több gép szükséges a NATO, illetve a missziós feladatok ellátásához, ezért valószínűleg a jövőben 1 század, de minimum 6-8 gép beszerzését tervezik. A Gripenek eredendően csak a svéd igényeket elégítették ki, ennek változása érdekében a JAS 39 A/B Gripenekből kialakították a magyar, illetve NATO igényeket is kielégítő Saab JAS 39 Gripen EBS HU (EBS HU: Export Basic Standard for Hungary) változatokat. Ennek is két változatát, az egyszemélyes C változatot, és a kétszemélyes, harci-gyakorló D változatot. A D változat is képes harci alkalmazásra, annyi különbséggel, hogy a D változatnak nincs fedélzeti Mauser BK-27 gépfegyvere. Magyarország Litening III típusú lézeres célmegjelölő konténert rendelt Izraeltől, amelyeket 2009 áprilisban rendszerbe is állítottak. A Gripen-század 2009. január 1-jétől ad váltott készültséget a MiG–29-esekkel, majd 2011. január 1-jétől véglegesen átveszik az ország légtérvédelmét. A honvédség 2003 augusztusa óta a típusátképzést megkönnyítendő, 2 db L–159 ALCA két- (B) és együléses (A, osz. 6006, 6007) kiképzőgépet bérel a Cseh Légierőtől.[7]

Az első magyar Gripen gyakorlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helikopterek változása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar Mi–24D sasként, "Csőrike"
A 2007-es kecskeméti repülőnap alkalmából különleges festést kapott Mi-24-es harci helikopter.
  • 2004-ben a visegrádi négyek aláírtak egy szándéknyilatkozatot a Mi–24 harcihelikopterek modernizációjával kapcsolatban. A nyilatkozatot konkrét modernizálás nem követte, csak a lengyeleknél (Mi–24W altípus).
  • Már 2004-ben megkezdődött a Dunai Repülőgyár Rt-nél 2 db Mi–17P és 2 db volt keletnémet Mi–24P helikopter átalakítása és felújítása (a 335 és a 336-os oldalszámúak). A 336-os berepülését 2004. június 7-én hajtotta végre Major „Cirmi” Tibor őrnagy és Molnár „Fröccsös” István őrnagy, a 335-ös hajtóművezése szintén ezen a napon a 336-os után került sor, berepülve június 15-én lett. A kísérleti nagyjavítási programban Tökölön felújított mindkét gép műszaki átadását június 17-én végezték el a szentkirályszabadjai műszakiak. A hatósági berepülést Szántó „Zsazsa” Zsolt őrnagy és Suszter „Csoszi” Attila százados végezte el. A másik 4 db P altípus (331, 332, 334 és 338) sorsa egyelőre ismeretlen.[8]
  • Modernizálnak 12 db Mi–24 harci helikoptert, 8 db Mi–8 és Mi–9, illetve 7 db Mi–17 közepes szállító helikoptert.[forrás?]
  • Mivel a korábban szolgálatban álló Mi-24, illetve Mi-17 típusú helikoptereken 2012-ben már nem végezték el a további üzemidő hosszabbításokat, a Magyar Légierőnek 2013. január 1-jétől nincs olyan harci helikoptere ami repülhetne. [9]

Légvédelmi eszközök változása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A 90-es évek után modernizálták a légvédelmi rakétadandárt (Arrabona).
  • Az Igla, a Kub komplexumok még 3-6 évig rendszerben tarthatóak, ám valószínűleg 2010-ben újabb eszközökkel váltják őket.
  • Az SA-6 Ganful (KUB) rendszereket modernizálták, a lengyel és magyar együttműködésben megvalósult modernizálás eredményeképpen a rendszer legfontosabb harcászati és technikai paraméterei javultak. Emellett NATO szabványú idegen-barát felismerő rendszerrel és (az épített utakon való közlekedést lehetővé tevő) gumibetétes lánctalppal rendelkezik.[10]
  • Megkezdődött az új francia gyártmányú Atlas-2 Mistral légvédelmi rakéta komplexumok beszerzése. (Első ütemben 35 db, így jelentősen nőtt Magyarország lefedettsége az alacsonyan érkező támadásokkal szemben.) Második ütemben további 140 db beszerzése folyik.
  • Az elavult Sztrela rendszereket kivonták.

A magyar repülőgép-vezetők kiképzése 2004-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar repülőgép vezetőket Magyarországon Jak-52-es típuson képzik ki, illetve miután megérkeztek és rendszerbe álltak, a Gripen D (kétüléses gyakorló) változatával is.
  • A HM hosszútávú szerződést kötött a kanadai Védelmi Minisztériummal a magyar repülőgép-vezetők kiképzéséről Kanadában.
  • Még a Gripenek érkezése előtt megkezdődött a fiatal magyar repülőgéppilóták kiválasztása, kiképzése. Az első magyar Gripen pilótákat Svédországban képezték ki az új géptípusra.
  • Jelenleg, és valószínűleg a jövőben is a magyar pilótákat a NATO képzési programja alapján képezik az az NFTC rendszerében. A négy fázisból álló képzés során a kezdő repülőgép-vezetőből profi vadászpilótát képeznek. A képzés első fázisát Szolnokon, a továbbiakat külföldön teljesítik a jelöltek az NFTC keretében (NATO Flying Training in Canada).

Magyar Légierő alakulatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar Légierő fegyverzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Légierő létszáma: 7700 fő (2005), 6044 fő (2006), 5023 fő (2007)

Repülőgépek, helikopterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pilóták repülési idejét évi 150–200 órára tervezik bővíteni, de gyakorlatilag változatlanul csak 50-70 órát repülnek évente.

Származási hely Megnevezés Feladatkör Mennyiség Megjegyzés
Repülőgépek
 Svédország Saab JAS 39 Gripen EBS HU többfeladatú vadászrepülőgép 14 db
  • Ebből 12 darab C és 2 darab D változat.
  • 2008. december 22-én látták el első fegyveres készenléti szolgálatukat Magyarországon (mert a MiG-29-esekre egy Oroszországban bekövetkezett katasztrófa miatt repülési tilalmat rendeltek el; a MiG-ek kivonásáig a két típus felváltva látta el a készenléti szolgálatot).[12]
  • A bérleti időszak lejárta után a gépek a Magyar Honvédség tulajdonába kerülnek.
  • A Magyar Honvédség Gripenjei 2009 november-december folyamán elérték a 2003-as szerződés szerinti végső konfigurációs szintet, amikor megkapták az ED 19 operációs rendszert[13]
 Románia Jak–52 oktató repülőgép 7 db
 USA C–17 szállító repülőgép 3 db
  • Magyar felségjelzéssel, nemzetközi személyzettel, NATO kötelékben (a Pápán állomásozó Heavy Airlift Wing - Nehéz Légiszállító Ezred - részeként).[14]
 Szovjetunió
 Ukrajna
An–26 szállító repülőgép 4 db
  • Oldalszámaik 405, 407, 603, 110. A 110-est utoljára, 2004 márciusában vette át a légierő (modernebb, Groza–26 típusú lokátora van) az iraki kontingens hatékonyabb ellátására. Mind a négy iparilag nagyjavított és modernizált (sorrendben: 406, 603, 405, 407 és 110; elsősorban rádióberendezések cseréje: fedélzeti rádió zavarásvédetté tétele FM adásoktól, frekvenciaváltók cseréje, VEM–72 magasságmérő beépítése stb.).
  • A 406-os oldalszámú An-26-os 2012-ben kivonásra került a hadrendből.[15]
Helikopterek
 Szovjetunió
 Finnország
 Oroszország
Mi–8 szállító helikopter 2 + 3 db
  • A Mi–8P VIP változat a hadrendből kivonva, utolsó felszállása a Magyar Honvédség kötelékein belül 2009. augusztus 6-án történt meg.[16]
  • A finn haderőből nemrég kivont két Mi–8T szállító helikopterrel bővült a hazai légierő flottája.[17]
  • 2014 áprilisában Oroszországból három darab használt, de nagyjavított Mi-8-as került beszerzésre az új helikopterek rendszerbe állításáig. [18]
 Oroszország Mi–17 szállító helikopter 7 db
  • 5 db Mi–17 (701, 702, 703, 704, 705) és 2 db Mi–17P (706, 707).
  • A 701 és 704 oldalszámú gépeket 2008–2009-ben nagyjavították, ezen kívül a 703 és 705 gépeket pedig Mi–17N-né modernizálták.[19]

Hadrendből kivont repülőgépek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származási hely Megnevezés Feladatkör Mennyiség Megjegyzés
Repülőgépek
Szovjetunió Szovjetunió MiG–21 vadászrepülőgép 0 db aktív
  • A Magyar Néphadsereg összesen 261 darabot rendszeresített (ebből 74 megsemmisült) az alábbi altípusokból:
    • F-13: 80 db (ebből 29 db megsemmisült)
    • PF: 24 db (ebből 7 db megsemmisült)
    • MF: 50 db (ebből 9 db megsemmisült)
    • bisz - 75A: 15 db (ebből 7 db megsemmisült)
    • bisz - 75AP: 47 db (ebből 13 db megsemmisült)
    • U: 18 db (ebből 3 db megsemmisült)
    • UM: 27 db (ebből 6 db megsemmisült)
  • Az utolsó példányok (bisz és UM altípusúak) 2000. augusztus 24-én kerültek kivonásra Pápán.
Szovjetunió Szovjetunió MiG–23 vadászrepülőgép 0 db aktív
  • Összesen 16 db került beszerzésre (ebből 12 db együléses MiG-23MF és 4 db kétüléses MiG-23UB). Ebből 3 db semmisült meg.
  • A típus 1996. december 17-én került kivonásra.
Oroszország Oroszország MiG–29 vadászrepülőgép 0 db aktív
  • Eredetileg 28 db-ot szereztek be Oroszországból.
  • 2010. december 7-én teljesítették utolsó készültségüket (december 31-én kivonták őket) [11]
  • A, B és UB változat.
Szovjetunió Szovjetunió Szu-22 csapásmérő/felderítő repülőgép 0 db aktív
  • Összesen 15 db-ot szereztek be (ebből 12 db együléses Szu-22M3K és 3 db kétüléses Szu-22UM3K). Ebből 3 db semmisült meg.
  • 1997-ben kivonták.
Csehszlovákia Csehszlovákia / Németország Németország L–39ZO Albatros oktató repülőgép 0 db aktív
  • A Magyar Légierő eredetileg 24 db L-39ZO Albatros repülőgépet szerzett be az egykori Keletnémet Légierő hagyatékából.
  • 2009. november 24-én kivonták.[20]
 Oroszország Mi–24 harci helikopter 0 db aktív
  • 2012 decemberében kivonásra került az utolsó két repülőképes Mi-24-es harci helikopter [21]

Légvédelmi rakéták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származási hely Megnevezés Feladatkör Mennyiség Megjegyzés
Légvédelmi rakéták
 Szovjetunió
 Lengyelország
 Magyarország
KUB 2K12M Közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer 12 db
(32 db raktáron)[j 1]
  • Lengyel-Magyar együttműködésben modernizálásra kerültek. NATO kompatibilisek lettek, idegen-barát felismerő rendszert kaptak, és szinte minden harcászati és technikai paraméterük javult.
 Franciaország
 Németország
Atlas–2 Mistral & Mercedes-Benz Unimog kis hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer 185 db
  • 2009–2011 között újabb 140 db Mistral légvédelmi komplexum kerül beszerzésre.[22]

Rádiótechnikai eszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Radarok
AN/TPX-54 másodlagos (IFF) radar ??? db
  • 2004-ben Mode 4-es képességet kapott
P–14 (Tall King) nagy hatótávolságú kétkoordinátás felderítő és rávezető rádiólokátor ??? db
P–15 felderítő rádiólokátor ??? db
P–17 felderítő rádiólokátor ??? db
P–18 (Spoon Rest) nagy hatótávolságú digitális jelfeldolgozású, L sávban működő felderítő rádiólokátor ??? db
  • Felújítva, modernizálva. A modernizációt a HM Arzenál Zrt. végezte [23]
P–19 kis hatótávolságú felderítő rádiólokátor ??? db
P–37 (Bar Lock) közepes hatótávolságú kétdimenziós felderítő és rávezető rádiólokátor ??? db
  • Felújítva, modernizálva. A modernizációt a HM Arzenál Zrt. végezte
PRV–16 (Thin Skin) kis hatótávolságú magasságmérő rádiólokátor ??? db
PRV–17 (Odd Pair) nagy hatótávolságú magasságmérő rádiólokátor ??? db
SZT–68U (Tin Shield) nagy hatótávolságú háromdimenziós digitális jelfeldolgozású felderítő- és magasságmérő rádiólokátor ??? db
Finmeccanica/SELEX Sistemi Integrati gyártmányú RAT 31DL 3 dimenziós, fix antennás digitális távolfederítő rádiólokátor 3 db

C–17-esek Pápán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai C–17 Globemaster III szállítórepülőgépek Mississippi államban (USA)

2007-ben szóbeli megállapodás született a magyar honvédelmi miniszter és az amerikai védelmi miniszter között arra vonatkozóan, hogy a Magyar Honvédség állományába tartozó pápai bázisrepülőtér a NATO C–17-es gépekből álló közös szállítógépflottájának egyik bázisává váljon. Ezzel több száz új munkahely jönne létre a térségben, s feltehetően az afganisztáni magyar misszió utánpótlását is könnyebbé tenné, hiszen a C-17-es nehéz szállítógépeket Magyarország is használná, a NATO többi szövetségesével együtt.[25][26][27] 2007 novemberében el is dőlt, hogy a C-17-esek Pápára költöznek.[28] Az ide települő C–17-es szállító repülőgépeket a Magyar Honvédség regisztrálta, így a gépek magyar felségjelzéssel repülnek, a személyzet pedig nemzetközi. Az első repülőgép 2009. július 18-án érkezett meg Pápára.

Magyar JAS 39 Gripen géppár.
Gripen

Repülőesemények és katasztrófák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


A jövő elképzelései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadászrepülőgépek száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az most már látszik a Magyar Légierő, és a kormány számára is, hogy a tizennégy gép nem lesz elegendő a nemzeti légtérvédelmi és a NATO szövetségi feladatok egyszerre történő ellátására. De ez nemcsak a gépekre, hanem a pilótákra is igaz, mert az a létszám, amelyet erre a gépszámra terveztek, nem tudja a készültségi és egyéb feladatokat egyszerre megoldani. Legalább még egy századnyi, de legalább hat-nyolc gépre lesz még szükség ahhoz, hogy maradéktalanul meg tudjon felelni a Magyar Légierő a rá háruló feladatoknak. Mivel Magyarország NATO- felajánlásában is szerepelnek a harci gépek, ezért nem lehet megoldani azt, hogy a légtérvédelmet is biztosítani tudják velük, illetve szükség esetén gépeket és embereket küldjenek egy missziós feladatra. Arról nem is beszélve, hogy felmerülhetnek olyan igények is a szomszédos szövetséges NATO-tagállamok részéről, hogy vegyen részt az ország az ő légterük védelmében is (pl.: Szlovénia). Ehhez pedig további repülőgépekre és nagyobb hajózólétszámra lesz szükség a jövőben, így az állam tervezi a létszámbővítést, mind eszköz, mind pilóta téren.

Lehetséges orosz-magyar megállapodás a MiG–29-esekről és a helikopterek felújításáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar honvédelmi miniszter 2007. június 26-án Moszkvában tárgyalt a magyar MiG-29-esek sorsáról. "Magyarország végleg kivonja a hadrendből a MiG–29-es vadászrepülőgépeket" – közölte a honvédelmi miniszter június 26-án, kedden Moszkvában. A miniszter elmondta azt is, hogy Oroszországnak üzletet ajánlanak: a hadrendből kivont repülőgépekért cserébe azt szeretnék, ha az orosz gyártó elvégezné a Magyar Honvédség helikoptereinek karbantartását és felújítását, és szó lehetne újabb orosz helikopterek vásárlásáról is. A magyar honvédelmi miniszter, aki még ezen a napon az orosz parlament, az Állami Duma és a felsőház, a Szövetségi Tanács védelmi bizottságainak vezetőivel és tagjaival tárgyalt, elmondta, hogy miután a Magyar Honvédség 2007 végéig megkapja a megrendelt 14 svéd Gripenből az utolsót is, 2009-ben valamennyi MiG–29-est kivonják a hadrendből, és megállapodhatnak Oroszországgal. (A miniszter hozzátette, hogy a gyártóval való egyetértésben Magyarország eladhatja más országoknak is a hadrendből kivont MiG-eket.)

Képek a Magyar Légierőről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek, források, hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2011. november 1-jétől Sáfár Albert dandártábornok az MH ÖHP Légierő haderőnem parancsnoka
  2. Szabó József, M. Szabó Miklós. A magyar katonai repülés története 1938–2008, 8. o 
  3. Az első magyar katonai repülőre emlékezve Petróczy István ezredes életútja. hm.gov.hu
  4. ^ a b Szabó József, M. Szabó Miklós. A magyar katonai repülés története 1938–2008, 9. o 
  5. Némedi-Varga Dávid: A Magyar Légierő újjászervezése a II. világháború után 1945–1952.. htka.hu. (Hozzáférés: 2012. október 2.)
  6. http://raketaezred.hu/index.php/rolunk/toertenelmuenk?start=6
  7. Látó János (2004.). „"Negyedik generációs tréner"”. Aeromagazin (7), 28–30.. o.  
  8. Szekeres Gábor (2004.). „Tökéletesen sikerült”. Aeromagazin (7), 31–33.. o.  
  9. Magyar Hírlap 2013. január 21, Lejáró szavatosságú géppark
  10. MH 12. Légvédelmi rakétaezred. Honvédelmi Minisztérium. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  11. ^ a b Phoenix harci helikopter zászlóalj.
  12. Grippen készenléti szolgálat. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  13. Új Gripenek és jobbágyfelszabadítás
  14. A Nehéz Légiszállító Ezred hivatalos honlapja (angol/magyar nyelven). [1], 2014. április 3. (Hozzáférés: 2014. április 3.)
  15. An-26-os búcsúrepülés (magyar nyelven). [2], 2012. június 16. (Hozzáférés: 2014. április 3.)
  16. Magó Károly: Leszerelt az utolsó utasszállító Mi–8-as, 2009. augusztus 6. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  17. Átadták a Finnországtól kapott Mi-8-as helikoptereket (magyar nyelven). [3], 2011. szeptember 8. (Hozzáférés: 2011. szeptember 8.)
  18. Az új gépek megérkezéséig használt Mi-8-asokat kap a Honvédség (magyar nyelven). [4], 2014. április 3. (Hozzáférés: 2014. április 3.)
  19. Végre itthon! - mi-17 update 1. (magyar nyelven). [5], 2008. szeptember 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  20. Az utolsó felszállás – Kivonják a hadrendbõl az L–39-es Albatroszokat
  21. Hogyan tovább Mi-24?. (Hozzáférés: 2014. április 3.)
  22. Milliárdos fejlesztési tervek a légierőnél. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  23. P-18 Modernizáció. HM Arzenál. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  24. Átadták a medinai radartornyot. honvedelem.hu. (Hozzáférés: 2014. április 3.)
  25. Az amerikai védelmi miniszter fogadta Szekerest. HVG.hu. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  26. Robert Gates méltatta a magyar katonák szerepvállalását. MNO. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  27. NATO-gépek támaszpontja lehet Pápa. NOL. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  28. Katonahírek. honvedelem.hu. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  1. „A lengyel és magyar együttműködésben megvalósult modernizálás eredményeképpen a rendszer legfontosabb harcászati és technikai paraméterei javultak. Emellett NATO szabványú idegen-barát felismerő rendszerrel és (az épített utakon való közlekedést lehetővé tevő) gumibetétes lánctalppal rendelkezik.” - MH 12. Légvédelmi rakétaezred. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brandt Gyula. A 87. Bakony Harcihelikopter Ezred és jogelődjeinek története, 1958-2004. Szentkirályszabadja: Bakony Harcihelikopter Ezred Szociális Alapítvány. ISBN 963-216-693-0 (2004) 
  • dr. Csizek Zoltán. Magyar repülőszázadok és századjelvényeik – 1933-1945. Opus. ISBN 978-963-7080-36-4 (2006) 
  • M. Szabó Miklós. A Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban. Zrínyi Kiadó (1987) 
  • M. Szabó Miklós. A Magyar Királyi Honvég Légierő elméleti-technikai-szervezeti fejlődése és háborús alkalmazása, 1938–1945. Zrínyi Kiadó (2000) 
  • Pataki Iván, Rozsos László, Sárhidai Gyula. Légiháború Magyarország felett I-II. Zrínyi Kiadó (1992) 
  • Tobak Tibor. Pumák és Boszorkányok. Zrínyi Kiadó (1995) 
  • Tobak Tibor. Pumák és a többiek – Mindig túlerővel szemben. Aero&Rádió. ISBN 963-02-8880-X (1990) 
  • Tobak Tibor. Pumák földön-égen. Ferenczi. ISBN 963-85799-1-9 (1989) 
  • dr. Toperczer István. Felhőlovagok. Tradeorg (2002) 
  • dr. Toperczer István. Forgószárnyas huszárok. Zrínyi Kiadó (2007) 
  • Simon László (1997.). „Vihar után. Az MN Repülőkiképző Közponjának tevékenysége 1957–1961”. Top Gun (7), 24–27.. o.  

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Légierő témájú médiaállományokat.