Magyar Alumíniumipari Tröszt
A Magyar Alumíniumipari Tröszt (rövidítve: HUNGALU és MAT) 1963-ban létrehozott gazdálkodó szervezet volt, amely a korabeli gazdaságpolitikában eredetileg a tagvállalatok és az állami gazdaságirányítás között ún. középirányító szerepet töltött be.
Székháza[szerkesztés]
Székhelye 1966-tól Budapest XIII. kerületében, a Pozsonyi út 56. szám alatt volt.[1] Az épületet Mináry Olga tervezte. 2007 óta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. működik benne.
Feladata[szerkesztés]
Feladata a magyar alumíniumipari vállalatok komplex irányítása volt a bauxit kitermelésétől egészen az alumínium félkész termékek gyártásáig.
Tagvállalatai[szerkesztés]
- Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó,
- Almásfüzitői Timföldgyár,
- Alumíniumipari Gépgyár,
- Alumíniumipari Kereskedelmi Vállalat,
- Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet,
- Alumínium Szerkezet Gyár,
- Bakonyi Bauxitbánya,
- Balassagyarmati Fémipari Vállalat,
- Bauxitkutató Vállalat,
- Fejér megyei Bauxitbányák,
- Hódmezővásárhelyi Fémipari Vállalat,
- Inotai Alumíniumkohó,
- Kőbányai Könnyűfémmű,
- Magyaróvári Timföld- és Műkorundgyár,
- Székesfehérvári Könnyűfémmű,
- Tatabányai Alumíniumkohó.
Története[szerkesztés]
A második világháború után a Potsdami Egyezmény alapján minden Magyarországon lévő német tulajdon a Szovjetunióra szállt, így a bauxit- és alumíniumipari részesedés is. A magyar háborús jóvátétel egy részét is ez az iparág adta. Már az államosításokat megelőzően létrehozták a Magyar–Szovjet Bauxit és Alumíniumipari Rt.-t (MASZOBAL-t) szovjet vezetéssel, ahová integrálták az egész vertikumot (kutatás, feltárás, bányászat, timföldgyártás, kohósítás és feldolgozás). 1954-ben bejelentették, hogy a magyar állam megvásárolta a részvényeket és öt állami vállalatot hoztak létre. Több alkalommal változott a felügyeleti szerv, a vállalatok hatásterülete, míg végül a nehézipari miniszter 1963-ban megalapította a magyar alumíniumipar egységes szervezetét, a Magyar Alumíniumipari Trösztöt. A MAT 1963 és 1967 között középfokú irányító szervként működött. Időközben megkötötték 1960-ban a lengyel–magyar, majd ezt követően 1962-ben a szovjet–magyar timföld-alumínium egyezményt, ami – a közvéleményben elterjedt nézetek ellenére – nemzetgazdaságilag jövedelmezőnek bizonyult. Az 1962-1990 között hatályos egyezmény szerint az évente kitermelt átlagosan 3 millió tonna bauxitból az Ajkán, Almásfüzítőn és Mosonmagyaróváron gyártott timföldből a szovjet aluminumkohókban készült alumínium Magyarországon hasznosult.[2]
A trösztök jogállásának változásával, 1968 és 1984 között a MAT gazdálkodó szervezet volt, amelynek élén egyszemélyi felelősséggel vezérigazgató állt. (1985 és 1990 között mint gazdálkodó szervezetet, a vezér-igazgató, illetőleg az igazgató tanács vezette.
Mivel a timföld és az alumínium között jelentkező értékkülönbözet kiegyenlítését az adott kor viszonyaik között üzleti vállalkozásként megoldani nem lehetett, 1991. március 31-ig a tröszti vállalatok társaságokká alakultak, míg a MAT pedig 1991. június 30-ai időponttal a MAT az Állami Vagyonügynökség (ÁV Rt.) tulajdonába került. Ezután 100%-os állami tulajdonként 1991 és 1997 között a MAT jogutódaként a HUNGALU Magyar Alumíniumipari Rt. tevékenykedett.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ötven éve írták - 1966 december. Fővárosi blog. (Hozzáférés: 2016. december 31.)
- ↑ Vörös Szabolcs - Ballada a homályból / Így zár be az utolsó mélyművelésű magyar bánya (Válasz Online, 2021.03.02.).
- ↑ http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/696.html
Források[szerkesztés]
- Új magyar lexikon VIII.: Kiegészítő kötet (A–Z, 1962–1980). Szerk. Maros Istvánné, Zsilinszky Sándor. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-3852-0 ISBN 963052803 7 sorozat ISBN 963 05 2810 X kiegészítő kötet