Magnus Hirschfeld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magnus Hirschfeld
Magnus Hirschfeld.jpg
Született
1868. május 14.
Elhunyt
1935. május 14. (67 évesen)
1935. május 15. (67 évesen)
Nizza
Foglalkozása orvos
író
pszichológus
szerző
Halál oka szívinfarktus

az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magnus Hirschfeld témájú médiaállományokat.

Magnus Hirschfeld (Kołobrzeg, 1868. május 14.Nizza, 1935. május 14.) német orvos, szexológus, melegjogi aktivista.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1868-ban született Kolbergben (ma Kołobrzeg) zsidó családban, apja közmegbecsülésnek örvendő orvos volt. 1887-1888-ban Breslauban tanult filozófiát és nyelvészetet, majd 1888 és 1892 között orvostudományt Strasbourgban, Münchenben, Heidelbergben és Berlinben. Rövid újságírói kitérő után természetgyógyászként praktizált. 1896-ban Berlinbe költözött. 1935-ben Nizzában, száműzetésben halt meg.

Tudományos munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hirschfeld az 1900-as évek környékén fogalmazza meg a harmadik vagy köztes nem-ről szóló elméletét, amely elgondolása nagyban építkezik Karl Heinrich Ulrichs korábbi munkásságára. Hirschfeld szerint a nők és a férfiak kategóriája mellett létezik egy harmadik is, a szexuális átmenet (sexuelle Zwischenstufen) kategóriája, amelybe a női és férfi homoszexuálisok, a transzvesztiták és a hermafroditák tartoznak. E harmadik kategória tagjai mind fiziológiailag, mint pszichológiailag különböznek a nőktől és a férfiaktól.

Hirschfeld elmélete a kritikák hatására nagyban módosult. Az 1914-ben megjelent A női és férfi homoszexualitás című, több mint ezer oldalas munkájában, amely a mai napig az egyik legrészletesebb homoszexualitással foglalkozó monográfia, már szó sincs köztes nemről. Ennek a munkájának középpontjában a különálló, megváltoztathatatlan szexuális irányultság elképzelése áll: az emberek veleszületett módon lehetnek homoszexuálisok, heteroszexuálisok vagy biszexuálisok. A kötetben, amely több mint 10 000 meleg és leszbikus emberrel készült interjúra épül, egyaránt helyet kap a korabeli homoszexuális szubkultúra anekdotikus leírása, a szexuális aktusokról szóló statisztikák, a homoszexualitás okairól szóló tudományos értekezés, platóni dialógusok elemzése, és a homoszexualitás büntetőjogi üldözésének jogi-szociológiai elemzése.

1919-ben megalapította a Szexuáltudományi Intézetet (Institut für Sexualwissenschaft). Az intézet egyszerre volt oktatóközpont, könyvtár és múzeum, ugyanakkor orvosi tanácsokkal látta el a hozzá fordulókat. A nácik hatalomra jutása után egyik első lépésként, 1933. május 6-án feldúlták az intézetet és elégették a könyvtár állományát.

Melegjogi tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1896-ban Th. Ramien álnéven röpiratot adott ki a homoszexualitásról.

Egy évvel később, 1897-ben Max Spohrral, Eduard Oberggel és Max von Bülow-val együtt megalapították a Tudományos-humanitárius Bizottságot (Wissenschaftlich-humanitäres Komitee, WhK), amelynek célja a homoszexuálisok jogainak megvédése, és a német büntető törvénykönyv 175. paragrafusának eltörlése volt. Az egyesület mottója az „Igazságosság a tudományon keresztül” volt, az alapítók szerint a homoszexualitás jelenségének tudományos megértése csökkentheti a homoszexualitással szembeni ellenérzéseket. Bár sikerült több mint 5000 aláírást összegyűjteniük a 175. paragrafus eltörlése mellett, és a javaslat 1898-ban a Reichstag elé is került, ám nem kapta meg a szükséges támogatást. Bár az 1920-as években a kérdés újra napirendre került, a nácik hatalomra jutása megakadályozta a reform elfogadását.

Hirschfeld 1921-ben kongresszust szervezett a szexuális reformról, amely később a Szexuális Reform Világligája szervezet megalapításához vezetett. A szervezet keretében kongresszusokat tartottak Koppenhágában (1928), Londonban (1929), Bécsben (1930) és Brnoban (1932).

1919-ben közreműködött a Más, mint a többiek (Anders als die Andern) című film forgatókönyvének elkészítésében, és játszott is a filmben. A filmtörténet első meleg témájú filmjének főszerepét Conrad Veidt játszotta, akit a film szerint megzsarol egyik szeretője. A főhős a fizetés helyett az előbújást választja, ezzel azonban elveszíti munkáját, és végül öngyilkosságot követ el.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sappho und Sokrates (Max Spohr, 1896) („Th. Ramien” álnév alatt)
  • Die Transvestiten: Eine Untersuchung über den erotischen Verkleidungstrieb, mit umfangreichem kasuistischem und historischem Material (Alfred Pulvermacher, 1910) ISBN 1591021685
  • Die Homosexualität des Mannes und des Weibes (Louis Marcus, 1914) ISBN 3110101300
  • Sexualpathologie (Marcus & Weber, 1917)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magnus Hirschfeld témájú médiaállományokat.