Magatartásból elégtelen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magatartásból elégtelen
(Zéro de conduite)
Rendező Jean Vigo
Producer Jacques-Louis Nounez (nem szerepel a stáblistán)
Jean Vigo (nem szerepel a stáblistán)
Forgatókönyvíró Jean Vigo
Főszerepben Jean Dasté
Robert Le Flon
Zene Maurice Jaubert
Operatőr Boris Kaufman
Vágó Jean Vigo (nem szerepel a stáblistán)
Gyártás
Gyártó Franfilmdis
Argui-Film
Ország  Franciaország
Nyelv francia
Időtartam 47 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Franciaország Franfilmdis
Bemutató Franciaország 1933. április 7.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Magatartásból elégtelen (Zéro de conduite) fekete-fehér francia film Jean Vigo rendezésében.

A film egy vidéki bentlakásos iskolában játszódik, ahol a növendékek fellázadnak a korlátolt nevelési módszerek ellen. Az egyszerű történet epizódjait Jean Vigo rendező némafilmes módszerrel, feliratokkal vezette be: Vége a vakációnak, Élet az internátusban, Összeesküvés, Vasárnap, Másnap reggel.

A film ismertetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdődik a tanév. Két kisdiák vonaton érkezik, velük együtt száll le az új, fiatal tanító is, az állomáson egy másik nevelő és diákok várják. Az internátusban katonai fegyelem uralkodik. A hálóteremben a reggeli ébresztőnél mindent vezényszóra, tapsra kell csinálni. Megszokott fegyelmező eszköz a pofon, a bezárás, az önkényesen kiosztott elégtelen osztályzat, és ami vele jár: a vasárnapi kimenő megvonása. A nevelők visszaélnek helyzetükkel, egyikük meglopja a diákokat, másikuk perverz hajlamait igyekszik kiélni; a fiatal tanító bohókás, csak saját magára figyel, de legalább nem hatalmaskodó. Az önkény ellen a két barát, akikre amúgyis "pikkelnek" a nevelők, összeesküvést sző; egyik társukat a nevelők besúgásra próbálják rávenni, ám végül – egy újabb megaláztatás után – ő is a lázadás egyik vezetője lesz. Tervük a hálóteremben örömmámort és eszeveszett párnacsatát vált ki. Az ünnep reggelén a diákok zászlót tűznek ki az épület falára, az iskolaudvaron ünnepélyre gyülekezőket a padlásról könyvekkel dobálják meg. Az utolsó jelenetben a gyerekek vezérei győztesekként indulnak felfelé a háztetőn: ha csak jelképesen is – elérték céljukat.

A filmben nem annyira az irreálisnak tűnő történet, mint inkább a témaválasztás, a környezet és annak ábrázolásmódja érdekes. Az önkényeskedő nevelők maróan szatirikus ábrázolása Jean Vigo állásfoglalását egyértelműen jelzi. Az igazgató groteszk, szakállas törpe; az egyik cvikkeres, kövér tanár mellett szemléltető eszközként egy csontváz látható; az álmatag fiatal tanító mögül a sétán egymás után szökdösnek el a diákok – a jelenetet egyébként François Truffaut is megrendezte Négyszáz csapás című filmjében. A gyerekek sorsát és lázadását Vigo lírai együttérzéssel rajzolja meg. Ez már a film elején is kiviláglik, ahogy a két barát a szegényes vonatfülkében előkotorja féltett kincseit. A film talán leghíresebb jelenete a hálótermi párnacsata, a tollfelhőben önfeledten ugráló gyerekek lassított felvétellel készült, álomszerűen lebegő ábrázolása.

Főbb szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jean Dasté – Huguet felügyelő
  • Robert Le Flon – Parrain felügyelő
  • Louis Lefebvre, Gilbert Pruchon, Gérard de Bédarieux – diákok.

Filmtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmet Jean Vigo 1932-ben, saját gyerekkori élményeinek felhasználásával készítette, a jelenetek legnagyobb részét valós helyszínen, egykori internátusában (Saint-Cloud-ban) forgatta. A forgatókönyv néhány jelenetét pénzhiány miatt már nem tudta felvenni, így művét kissé töredékesen fejezte be. A következő évben megtartott bemutató nem sok jót hozott: néhány vetítés után a filmet a cenzúra betiltotta, vetítését csak 12 év múlva, az ország felszabadulása után engedélyezték.

Az iskola, a gyermekkori emlékek ilyen közvetlen alkotói újrateremtésére később is, – részben Vigo nyomán – az ún. szerzői film (le cinema d'auteur) híveinél találunk példát. François Truffaut említett műve a legismertebb, filmjének második fele szintén egy rossz emlékű nevelőintézetben játszódik. A magyar filmművészetben Sándor Pál kisjátékfilmje (Nagyfülű) vagy az ismertebbek közül például Gothár Péter Megáll az idő című alkotása is ebbe a vonulatba sorolható.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]