Magömlés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magömlés sorozatfelvételen

A magömlés, vagy ejakuláció az ondó távozása a hímvesszőből, többnyire orgazmus kíséretében. Általában szexuális tevékenység (közösülés, önkielégítés) hatására következik be. Spontán magömlés azonban (elsősorban serdülő fiúknál) alvás közben is bekövetkezhet. Magömlés és orgazmus a hímvessző ingerlése nélkül, például a prosztata masszírozásával is kiváltható.

A magömlés során távozó váladék mennyisége és a kilövellés erőssége egyénenként változó. Mennyisége általában 1,5–5 ml közötti. Ez függ, például a ráhangolódástól, életkortól, és attól, hogy két magömlés között mennyi idő telt el.]

Magömlés

Folyamata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor egy férfi eléri a megfelelő stimulációs szintet, akkor következik be a magömlés. Ezen a ponton a szimpatikus idegrendszer irányításával a herezacskóban termelődött ondó távozik. Az ondó a húgyvezetéken keresztül lövell ki, a pénisz ritmikus összehúzódásával, miközben a nemi inger hatására a prosztata megtöri, és ezzel elzárja a húgyvezetéket.[1] Ezek a ritmikus összehúzódások részei a férfi orgazmusnak. Az átlagos férfi orgazmus 17 mp-ig tart, de változhat pár másodperctől egészen az egy percig is.

Az orgazmus bekövetkezte során az ondó hullámokban áramlik ki a húgyvezetékből, elér egy csúcsmennyiséget, majd összehúzódásonként csökken a mennyisége. Egy tipikus orgazmus 10-15 összehúzódásból áll. Amint az első összehúzódás megtörténik, az ejakuláció végbemegy a befejezésig, mint önkéntelen folyamat. Az összehúzódások sebessége fokozatosan lassul a magömlés közben. A kezdeti összehúzódások átlag 0,6 másodpercenként történnek, és 0,1 másodperccel nőnek összehúzódásonként. Az összehúzódások a legtöbb embernél szabályos időközönként történnek. Néhány férfi észrevehet plusz szabálytalan időközönkénti összehúzódásokat is az orgazmus során.[2]

A magömlés az első vagy második orgazmusos összehúzódásnál kezdődik meg. A legtöbb embernek az első kilövellés a második összehúzódásnál következik be. Az első vagy második kilövellés általában a legnagyobb, ami a teljes ejakulátum 40%-a vagy több is lehet. Ez után a csúcspont után minden összehúzódásnál csökken a mennyiség. Amikor a kilövellés véget ér, az izomösszehúzódások folytatódnak, de már további ondó távozása nélkül. Egy esettanulmányban 7 férfi átlag 7 kilövellést mutatott (átlag: 5 és 10 között) amit további 10 izomösszehúzódás követett, ondó távozása nélkül. (átlag 5 és 23 között). Ez a tanulmány összefüggést talált a kilövellések száma, és a teljes ejakulátum mennyisége között. Nagyobb ondómennyiség további összehúzódások eredményeképp távozott, nem pedig egy összehúzódással távozott nagyobb mennyiség.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magömlés témájú médiaállományokat.
  1. Walter F. Boron, Emile L. Boulpaep,. Medical Physiology: A Cellular and Molecular Approach. Philadelphia, PA: Elsevier/Saunders (2005). ISBN 1-4160-2328-3 
  2. Bolen, J. G., (1980. december 9.). „The male orgasm: pelvic contractions measured by anal probe”. Archives of Sexual Behavior (6), 503-21. o. DOI:10.1007/BF01542155. PMID 7458658.  
  3. Gerstenburg, T. C. (1990.). „Erection and ejaculation in man. Assessment of the electromyographic activity of the bulbocavernosus and ischiocavernosus muscles”. British Journal of Urology 65 (4), 395–402. o. DOI:10.1111/j.1464-410X.1990.tb14764.x. PMID 2340374.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]