Madtsoiidae

Madtsoiidae
Evolúciós időszak: Késő kréta - pleisztocén
A Madtsoia bai nevű kihalt kígyófaj néhány bordája
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Hüllők (Reptilia) Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata) Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Madtsoiidae (Hoffstetter, 1961) Scanlon & Lee, 2000
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Madtsoiidae témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Madtsoiidae témájú kategóriát.

A Madtsoiidae a hüllők (Reptilia) osztályába és a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe tartozó fosszilis kigyócsalád.

Tudnivalók

A Madtsoiidae-fajok a kígyók egyik kihalt családját alkotják. Maradványaik a késő krétától a pleisztocén kori rétegekig származnak. Az ősi szuperkontinens, Gondwana óriáskígyói voltak. A kövületek megtalálhatóak Dél-Amerika, Afrika, India, Ausztrália és Dél-Európa területein. A családba igen ősi vonású kígyók tartóztak. Mint a mai óriáskígyófélék (Boidae) és pitonfélék (Pythonidae), áldozataikat szorítás által ölik meg. A legnagyobb képviselőjük a Gigantophis volt, amely elérte a 10,7 méteres hosszúságot, őt követte a Wonambi és a Yurlunggur. A családba sorolt fajok helyzete még bizonytalan, lehet, hogy egyesek más családokba sorolhatók, sőt a család névadója, a Madtsoia sem tartozik ide.

Rendszerezés

A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak. Egyes fajok idetartózása még vitatott. Lent a fajok megtalálási helye, dátuma és leírója, és koruknak ideje is meg van adva.

• Gigantophis Andrews, 1901
  • Gigantophis garstini Andrews, 1901 (Andrews 1906, Hoffstetter 1961b; Paleogén, késő eocén; Egyiptom, Líbia)
• Madtsoia Simpson, 1933
  • Madtsoia bai Simpson, 1933 (Paleogén, kora eocén; Argentína)
  • Madtsoia cf. M. bai (Simpson 1935, Hoffstetter 1960; Paleogén, késő paleocén; Argentína)
  • Madtsoia madagascariensis Hoffstetter, 1961a (Piveteau 1933; Kréta, Santoni vagy Campaniai; Madagaszkár)
  • Madtsoia aff. madagascariensis (de Broin et al. 1974; Kréta, Coniaci vagy Santoni, Niger)
  • Madtsoia laurasiae Rage, 1996 (Astibia et al. 1990; Kréta, Campaniai vagy Maastrichti; Spanyolország)
  • Madtsoia camposi Rage, 1998 (Paleogén, középső paleocén; Brazília)
• Wonambi Smith, 1976
  • Wonambi naracoortensis Smith, 1976 (Scanlon & Lee 2000, Scanlon 2005; Neogén, Pliocén vagy Pleisztocén; Ausztrália)
  • Wonambi barriei Scanlon in Scanlon & Lee, 2000 (Neogén, kora miocén; Ausztrália)
• Patagoniophis Albino, 1986
  • Patagoniophis parvus Albino, 1986 (Kréta, Campaniai vagy Maastrichti; Argentína)
  • Patagoniophis australiensis Scanlon, 2005 (Scanlon 1993; Paleogén, kora eocén; Ausztrália)
• Alamitophis Albino, 1986
  • Alamitophis argentinus Albino, 1986 (Kréta, Campaniai vagy Maastrichti; Argentína)
  • Alamitophis elongatus Albino, 1994 (Kréta, Campaniai vagy Maastrichti; Argentína)
  • Alamitophis tingamarra Scanlon, 2005 (Scanlon 1993; Paleogén, kora eocén; Ausztrália)
• Rionegrophis Albino, 1986
  • Rionegrophis madtsoioides Albino, 1986 (Kréta, Campaniai vagy Maastrichti; Argentína)
• Yurlunggur Scanlon, 1992
  • Yurlunggur camfieldensis Scanlon, 1992 (Neogén, középső miocén; Ausztrália)
  • Yurlunggur spp. (Scanlon 2004, 2006; Paleogén - Neogén, késő oligocéntől késő pleisztocénig; Ausztrália)
• Herensugea Rage, 1996
  • Herensugea caristiorum Rage, 1996 (Kréta, Campaniai vagy Maastrichti; Spanyolország)
• Nanowana Scanlon, 1997
  • Nanowana godthelpi Scanlon, 1997 (Neogén, kora és középső miocén; Ausztrália)
  • Nanowana schrenki Scanlon, 1997 (Neogén, kora és középső miocén; Ausztrália)
• Najash Apesteguía and Zaher, 2006
  • Najash rionegrina Apesteguía and Zaher, 2006 (Kréta, Cenomani; Argentína)
• Sanajeh Wilson et al., 2010
  • Sanajeh indicus Wilson et al., 2010 (Kréta, Maastrichti; India)

Források

• Albino, A.M. 1986. Nuevos Boidae Madtsoiinae en el Cretacico tardio de Patagonia (Formacion Los Alamitos, Rio Negro, Argentina). pp. 15–21 in J.F. Bonaparte (ed.), Simposio Evolucion de los Vertebrados Mesozoicos. Actas IV Congreso Argentino de Paleontología y Bioestratigrafía, Mendoza.
• Albino, A.M. 1994. Una nueva serpiente (Reptilia) del Cretácico Superior de Patagonia, Argentina. Pesquisas 21: 58-63.
• Andrews, C.W. 1901. Preliminary note on some recently discovered extinct vertebrates from Egypt (Part II). Geological Magazine 8: 434-444.
• Andrews, C.W. 1906. A descriptive catalogue of the Tertiary Vertebrata of the Fayum, Egypt. British Museum (Natural History), London.
• Apesteguía, S. and H. Zaher. 2006. A Cretaceous terrestrial snake with robust hindlimbs and a sacrum. Nature 440: 1037-1040.
• Astibia, H., E. Buffetaut, A.D. Buscalioni, H. Cappetta, C. Corral, R. Estes, F. Garcia-Garmilla, J.J. Jaeger, E. Jimenez-Fuentes, J. Le Loeuff, J.M. Mazin, X. Orue-Extebarria, J. Pereda-Suberbiola, J.E. Powell, J.-C. Rage, J. Rodriguez-Lazaro, J.L. Sanz, and H. Tong. 1991. The fossil vertebrates from Laño (Basque Country, Spain); new evidence on the composition and affinities of the Late Cretaceous continental faunas of Europe. Terra Nova 2: 460-466.
• de Broin, F., E. Buffetaut, J.C. Koeniguer, J.-C. Rage, P. Taquet, C. Vergnaud-Grazzini, and S. Wenz. 1974. La faune de Vertébrés continentaux du gisement d'In Beceten (Sénonien du Niger). Comptes rendus de l'Académie des Sciences, Paris 279: 469-472.
• Folie, A. and V. Coria. 2005. New lissamphibians and squamates from the Maastrichtian of Hateg Basin, Romania. Acta Palaeontologica Polonica 50: 57-71.
• Gomez, R.O. and A.M. Baez. 2006. A new madtsoiid snake (Squamata, Ophidia) from the Upper Cretaceous of Patagonia. XXII Jornadas Argentinas de Paleontología de Vertebrados, San Juan, Argentina (2006): 21.
• Hoffstetter, R. 1960. Un dentaire de Madtsoia (serpent géant du Paléocene de Patagonia). Bulletin du Muséum national d'Histoire naturelle, Paris (2) 31: 379-386.
• Hoffstetter, R. 1961a. Nouveaux restes d'un serpent boïdé (Madtsoia madagascariensis nov. sp.) dans le Crétacé supérieur de Madagascar. Bulletin du Muséum national d'Histoire naturelle, Paris (2) 33: 152-160.
• Hoffstetter, R. 1961b. Nouvelles recoltes de serpents fossiles dans l'Eocene superieure de desert libyque. Bulletin du Muséum national d'Histoire naturelle, Paris (2) 33: 326-331.
• Rage, J.-C. 1991. Squamate reptiles from the early Paleocene of the Tiupampa area (Santa Lucia Formation), Bolivia. pp. 503–508 in R. Suarez-Soruco (ed.), Fosiles y Facies de Bolivia. Revista Tecnica de Yacimentos Petroliferos Fiscales Bolivianos 12: 503-508.
• Rage, J.-C. 1996. Les Madtsoiidae (Reptilia, Serpentes) du Crétacé supérieur d’Europe: témoins gondwaniens d’une dispersion transtéthysienne. Comptes Rendus de l’Académie des Sciences, Paris, Série 2, 322: 603-608.
• Rage, J.-C. 1998. Fossil snakes from the Paleocene of São José de Itaboraí, Brazil. Part I. Madtsoiidae, Aniliidae. Palaeovertebrata 27(3-4): 109-144.
• Rage, J.-C., and G.V.R. Prasad. 1992. New snakes from the late Cretaceous (Maastrichtian) of Naskal, India. Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie Abhandlungen 187: 83-97.
• Rage, J.-C., and C. Werner. 1999. Mid-Cretaceous (Cenomanian) snakes from Wadi Abu Hashim, Sudan: The earliest snake assemblage. Palaeontologia Africana 35: 85-110.
• Rieppel, O., A.G. Kluge, and H. Zaher. 2002. Testing the phylogenetic relationships of the Pleistocene snake Wonambi naracoortensis Smith. Journal of Vertebrate Paleontology 22: 812-829.
• Scanlon, J.D. 1992. A new large madtsoiid snake from the Miocene of the Northern Territory. The Beagle, Records of the Northern Territory Museum of Arts and Sciences 9: 49-60.
• Scanlon, J.D. 1993. Madtsoiid snakes from the Eocene Tingamarra Fauna of eastern Queensland. Kaupia: Darmstädter Beiträge zur Naturgeschichte 3: 3-8.
• Scanlon, J.D. 1997. Nanowana gen. nov., small madtsoiid snakes from the Miocene of Riversleigh: sympatric species with divergently specialised dentition. Memoirs of the Queensland Museum 41: 393-412.
• Scanlon, J.D. 2003. The basicranial morphology of madtsoiid snakes (Squamata, Ophidia) and the earliest Alethinophidia (Serpentes). Journal of Vertebrate Paleontology 23(4): 971-976.
• Scanlon, J.D. 2004. First known axis vertebra of a madtsoiid snake (Yurlunggur camfieldensis) and remarks on the neck of snakes. The Beagle: Records of the Museums and Art Galleries of the Northern Territory 20: 207-215.
• Scanlon, J.D. 2005. Cranial morphology of the Plio-Pleistocene giant madtsoiid snake Wonambi naracoortensis. Acta Palaeontologica Polonica 50: 139-180.
• Scanlon, J.D. 2005. Australia’s oldest known snakes: Patagoniophis, Alamitophis, and cf. Madtsoia (Squamata: Madtsoiidae) from the Eocene of Queensland. Memoirs of the Queensland Museum 51: 215-235.
• Scanlon, J.D. 2006. Skull of the large non-macrostomatan snake Yurlunggur from the Australian Oligo-Miocene. Nature 439: 839-842.
• Scanlon, J.D., and M.S.Y. Lee. 2000. The Pleistocene serpent Wonambi and the early evolution of snakes. Nature 403: 416-420.
• Simpson, G.G. 1933. A new fossil snake from the Notostylops beds of Patagonia. Bulletin of the American Museum of Natural History 67: 1-22.
• Simpson, G.G. 1935. Early and middle Tertiary Geology of the Gaiman region, Chubut, Argentina. American Museum Novitates (775): 1-29.
• Smith, M.J. 1976. Small fossil vertebrates from Victoria Cave, Naracoorte, South Australia. IV. Reptiles. Transactions of the Royal Society of South Australia 100: 39-51.
• Werner, C., and J.-C. Rage. 1994. Mid-Cretaceous snakes from Sudan. A preliminary report on an unexpectedly diverse snake fauna. Comptes Rendus de l'Académie des Sciences, Paris, Série 2, 319: 247-252.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Madtsoiidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.