Maderspach Károly
.jpg&filetimestamp=20090201115813)
Katiburgi Maderspach Károly (Oravica, 1791. augusztus 3. – Ruszkabánya, 1849. augusztus 23.) kohómérnök, a róla elnevezett, íven függő vonórudas vashíd feltalálója. Maderspach Ferenc honvéd alezredes bátyja.
Az eredetileg Modersbacher nevet viselő család 1720-ban vándorolt be Tirolból. Károly tanulmányait a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte. Oravicán vegyészként kezdett dolgozni, majd a Hoffmann Testvérek és Maderspach Károly Bánya- és Vasmű Társulat társtulajdonosa lett. Jelentős szerepe volt a mintegy négyezer munkást foglalkoztató társaság felvirágoztatásában. Nemzetközi viszonylatban is jelentős találmánya, a Maderspach-féle, íven függő vonórudas vashíd fontos állomása a hídépítés történetének. Az 1830-as években három hidat építettek az ő tervei alapján, Lugoson a Csuka-patak felett, Herkulesfürdőn a Cserna folyó felett és Karánsebesen a Temes felett.[1] 1839-ben pályázatot nyújtott be az állandó Pest–Buda hídra is.
Maderspach Károly mindig igaz magyarnak érezte magát, így az 1848–as szabadságharc idején gondolkodás nélkül tűzte ki a nemzetiszínű lobogót a vasgyáruk tetejére. Lelkes híve volt a magyar ügynek. Erről tanúskodik Széchenyi Naplója is, amiben arról számol be a gróf, hogy milyen lánglelkűen nyilatkozott Károly, amikor a magyar nyelv használatáról beszélt. "Igen, a magyar nyelv használata, az tesz magyarrá…"
A szabadságharc idején a ruszkabányai (ma Ruska Montana – Románia) vasgyáruk fontos szerepet játszott a magyar honvédség támogatásában. Fegyverekkel és ágyúgolyókkal látták el a hadsereget. Bem tábornok seregének 20 000 lándzsát és egyéb más fegyvert is szállítottak. Maderspach Károly és felesége, Buchwald Franciska, (aki Aradon született 1804. április 2-án) a honvéd hadseregek vereségei után is kitartott a szent ügy mellett. A temesvári csata után számos honvédnek nyújtottak segítséget. 1849 augusztusában, a menekülések idején megfordult házukban Bem József, Kmety György, Guyon Richárd és Stein Miksa is.
A császári csapatok 1849. augusztus 22-én Gröber százados vezetésével bevonultak Ruszkabányára, és egy álnok hazugság miatt, koholt vád alapján Haynau parancsára – Gröber százados Buchwald Franciskát elfogatta, és a falu főterén, tárgyalás és ítélet nélkül félmeztelenre vetkőztette, a lakosság előtt nyilvánosan megvesszőztette, és börtönbe záratta. A hamis vád az volt ellene, hogy a márciusi győztes csaták idején egy szalmabábut felöltöztetett volna császári egyenruhába, és gúnyversek kíséretében eltemettetett volna. Ez természetesen nem volt igaz.[2] Az ötgyermekes, 45 éves asszony bűne csak annyi volt, hogy kiállt hőn szeretett hazájáért.
Férje, Maderspach Károly nem tudta elviselni a családját ért megaláztatást, és még ugyanezen az órában egy, a saját gyárukban készült mozsárágyúval agyonlőtte magát. Ezen a helyen, Ruszkabányán, a Mozsár hegyen, 1909. október 10-én emlékművet emeltettek gyermekei, és nagy ünnepség keretében felállították édesanyjuknak erre az ünnepségre újraöntött bronz mellszobrát. Ennek eredetije 1840 táján készült, és a családi hagyomány Ferenczy István szobrászművészünknek tulajdonítja. Sajnos ez a bronz mellszobor a későbbiekben eltűnt, és az emlékművet is áthelyezték, de a talapzata még ma is látható Ruszkabányán.[3] Maderspach Károlyné, Buchwald Franciska sok évvel túlélte a császári megtorlást, 1880. december 6-án halt meg Budapesten.
[szerkesztés] Források és jegyzetek
- ↑ Totth Róbert: A régi karánsebesi Temeshíd
- ↑ Maderspach Károlyné- Emlékirat töredék
- ↑ Maderspach Kinga-Ruszkabánya 2004
