Madeleine Chapsal
| Madeleine Chapsal | |
_by_Erling_Mandelmann.jpg) | |
| 1995-ben | |
| Született | Roberte Madeleine Georgette Chapsal[1] 1925. szeptember 1.[2][3][4][5][6] Párizs 16. kerülete[1] |
| Elhunyt | 2024. március 11. (98 évesen)[7][1] Le Pouliguen[8][1] |
| Álneve | Madeleine Chapsal |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Jean-Jacques Servan-Schreiber (1947–1960) |
| Szülei | Marcelle Chaumont Robert Chapsal |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | igazgató (1992–1996, Académie de Saintonge) |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Cimetière saint-Vivien à Saintes[10] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Madeleine Chapsal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Madeleine Chapsal (Párizs, 1925. szeptember 1. – Le Pouliguen, 2024. március 11.) francia író, újságíró, esszéista.
Élete[szerkesztés]
Szülei Robert Chapsal (1895–1993) és Marcelle Chaumont (1891–1990) voltak. Nagyapja Fernand Chapsal (1862–1939), ügyvéd és politikus, nemzetgazdasági miniszter (1926, 1937–38) és földművelésügyi miniszter (1938).
1947-ben összeházasodott Jean-Jacques Servan-Schreiber (1924–2006),[11] francia újságíróval és politikussal. Férjével és Françoise Giroud-val közösen alapították 1953-ban a L’Express heti hírmagazint. 1960-ban elvált férjétől, de később is szoros munkakapcsolatban maradtak.[12]
A Les Écrivains en personne című interjúkötete 1960-ban jelent meg. Magyarul ennek bevezetője olvasható Hogyan kell interjút írni? címmel az Interjú! Nagy írók műhelyében című kötetben.[13] Ugyanebben a magyar nyelvű kötetben jelent meg Chapsal Simone de Beauvoir-ral és Sartre-ral készített interjúja.[14][15]
1981 és 2006 között a Femina-díj zsűrijének tagja volt.
Válogatott művei[szerkesztés]
Regények[szerkesztés]
- La maison de jade. Grasset, Paris, 1979, ISBN 2-246-00677-5
- La femme abandonée. D'apres une nouvelle d'Honoré de Balzac. Fayard, Paris, 1992, ISBN 2-213-02970-9
- Une femme heureuse. Fayard, Paris, 1995, ISBN 978-2213594200
- Le foulard bleu. Fayard, Paris, 1996, ISBN 2-213-59602-6
- Cet homme est marié. Fayard, Paris, 1998 ISBN 978-2-213-60020-8
- La ronde des âges. Fayard, Paris, 2005, ISBN 2-253-11268-2
- Le bonheur dans le mariage. Fayard, Paris, 2009, ISBN 978-2-213-64278-9
- Mari et femme. Le Livre de Poche, Paris, 2014, ISBN 978-2-253-17658-9
- L'Inoubliée. Le Livre de Poche, Paris, 2015, ISBN 978-2-253-19425-5
Gyerekkönyvek[szerkesztés]
- Le poisson voyageur. Édition Fleurus, Paris, 1972
- Mimichat. Édition Fleurus, Paris, 1972 (Magicalque; 4.)
- Un anniversaire chez le dragons. Denoël, Paris, 1973
- Bzzi-Bzzi vole dans la prairie. Nef-Chastrusse, Bordeaux, 2009, ISBN 978-2-916104-86-7
Versek[szerkesztés]
- Divine passion. Grasset, Paris, 1981, ISBN 2-246-24731-4
- Paroles amoureuses. Fayard, Paris, 1996, ISBN 978-2-213-59683-9
Esszékötetek[szerkesztés]
- Les Écrivains en personne. Julliard, Paris, 1960
- Vérités sur les jeunes filles. Fayard, Paris, 1998, ISBN 2-213-60020-1
- La fête sauvage. Lafont, Paris, 1976 (Frédérique Rossiffal közösen)
- Apprendre à aimer. Fayard, Paris, 2007 (Serge Leclaire-rel közösen) ISBN 978-2-213-63351-0
- Callas l'extrême. Lafont, Paris, 2004, ISBN 2-253-10961-4
- Envoyez la petite musique. Grasset, Paris, 1984 (Figures). ISBN 978-2-246-30591-0
- Si je vous dis le mot passion. Le grand livre du mois, Paris, 1999, ISBN 2-7028-3142-7
- Madeleine Vionnet, ma mère et moi. Michel Lafon, Paris, 2010, ISBN 978-2-74991164-9
Színdarabok[szerkesztés]
- Un flingue sous les roses. Pièce de Théâtre. Gallimard, Paris, 1985, ISBN 2-07-070411-4
- Quelques pas sur le terre. Pièce de Théâtre. Gallimard, Paris, 1989, ISBN 2-07-071625-2
- Théâtre. Fayard, Paris 1988/89 (2 kötet)
- En scène pour l'entracte. 1989, ISBN 2-213-60127-5
- Combien de femmes pour faire un homme? 1988, ISBN 2-213-60208-5
Irodalom[szerkesztés]
- Catherine Laulhère-Vigneau (kiad.): Parisiennes. Carole Bouquet, Madeleine Chapsal, Marie Darrieussecq, Denis Grozdanovitch, Mireille Guillano, Dominique Mainard, Catherine Millet, Delphine de Vigan. Flammarion, Paris 2007, ISBN 978-2-08-120671-7
- Yves de Saint-Agnès: Eine sexuelle Revolution. Mit Interviews von Madeleine Chapsal („Une révolution sexuelle“). Verlag der Europäischen Bücherei, Bonn, 1966
- Gilbert Tordjman: Le dialogue sexuel. Questions de Madeleine Chapsal. Pauvert, Paris 1976, ISBN 2-7202-0062-X
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2024. április 18.)
- ↑ Česko-Slovenská filmová databáze (cseh nyelven), 2001
- ↑ GeneaStar
- ↑ Roglo
- ↑ Babelio (francia nyelven)
- ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
- ↑ Madeleine Chapsal, journaliste et écrivaine, est morte à l’âge de 98 ans (francia nyelven), 2024. március 12.
- ↑ https://www.lemonde.fr/disparitions/article/2024/03/12/madeleine-chapsal-journaliste-et-ecrivaine-est-morte-a-l-age-de-98-ans_6221547_3382.html
- ↑ PREX1110745D
- ↑ https://www.landrucimetieres.fr/spip/spip.php?article6769
- ↑ "Françoise Giroud devient la maîtresse de mon mari". Par Madeleine Chapsal, Paris Match (franciául) (Hozzáférés: 2016. január 10.)
- ↑ Z. Karvalics László: Az információs társadalom gondolatának európai szálláscsinálója. In memoriam Jean-Jacques Servan-Schreiber (1924-2006), Információs társadalom, 7. évf. 1. sz. (2007), 124-136. old.
- ↑ Hogyan kell interjút írni?. - Interjú! Nagy írók műhelyében. Európa Könyvkiadó, 1975. Modern könyvtár, 7-13. old. (Ford. Fáber András)
- ↑ Interjú! (1975) Simone de Beauvoir: 16-34 old., Sartre: 37-63. old.
- ↑ Mészáros István: Sartre munkássága, Eszmélet, 2013. július 1. (Hozzáférés: 2016. január 10.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Madeleine Chapsal című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Madeleine Chapsal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Madeleine Chapsal Archiválva 2017. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben a Fayard kiadó oldalán (franciául)
- Madeleine Chapsal a Le Livre de Poche kiadó oldalán (franciául)
