Madaras Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Madaras Gábor
Születéskori neve Madaras Gábor
Született 1918. augusztus 22.
Nagyiklód
Elhunyt 1980. szeptember 18. (62 évesen)
Marosvásárhely
Nemzetisége magyar
Foglalkozása népdalénekes
jogász

Madaras Gábor (Nagyiklód, 1918. augusztus 22.Marosvásárhely, 1980. szeptember 18.) népdalénekes, jogász.

Családja és gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei a Kis-Küküllő mentéről, Kibédről származtak. Apja Madaras Elek csendőr, édesanyja özv. Szilveszterné Orbán Sára háztartásbeli. Nagyobbik fivére, Szilveszter György református papként szolgált, öccse, Elek pedig a második világháborúban önkéntesként esett el a fronton.

Madaras Gábor a Kolozsvárhoz közeli Nagyiklódon született. Édesapja itt teljesítette szolgálatát, néhány hónappal Gábor születése után, decemberben a család az alföldi Jászapátira költözött, ahol apja körzeti csendőrfőnökként tevékenykedett. Szülei révén már itt megismerkedett a kibédi népművészet kincseivel: a népdalok és a népmesék mély nyomot hagytak benne, és ezek vezették későbbi pályája, a népdaléneklés felé. A család gyakran hazalátogatott Kibédre, és minden látogatás egyre jobban „megfertőzte” Gábort.

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gimnázium elvégzése után a Debreceni Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Jogból és államtudományból doktorált. Egyetemi évei után Erdélyben kereste a kenyerét: Óradnán és Désen dolgozott törvényszéki jogászként. 1941-ben a Madaras család hazaköltözött Kibédre, Gábor még ebben az évben bevonult katonának, és több mint nyolc évig katonáskodott. Három év hadifogságot is elszenvedett. Apját 1947-ben elvesztette, öccse pedig a háborúban halt hősi halált. Bátyja Nyárádselyén töltötte be lelkészi hivatását, így Gábor 1948-as hazatérését követően édesanyjával lakott Kibéden.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Röviddel hazatérése után, 1949-ben házasságot kötött a marosvásárhelyi Máthé Zsuzsanna tanítónővel. A Vártemplomban esküdtek. 1951-ben Marosvásárhelyre költöztek, és itt bontakozott ki igazán Gábor tehetsége.

1953-tól a Cukorgyár tisztviselőjeként és közgazdászaként dolgozott, és a gyárban működő kultúrcsoportnak előbb műsorvezetője, később szólistája lett, majd évekig irányítójaként tűnt ki. A város vendéglőinek neves prímásai figyeltek fel először Madaras Gábor különleges tehetségére. Segítettek neki a műsorai összeállításában, és szeretettel kísérték az általa énekelt népdalokat.

A nagy áttörést a Marosvásárhelyi Rádió 1958-as megalakítása jelentette. December 20-án Salamon Kálmán prímás és zenekarának kíséretével 15 népdalt és nótát rögzített a rádió stúdiójában. Ez volt az első rádiófelvétele. 1959-ben kuruc- és betyárdalok felvételével bővül a Madaras Gábor hangját őrző szalagok gyűjteménye. A rádió részéről Zoltán Aladár és Kozma Mátyás zeneszerkesztőket tekinthetjük az énekes felfedezőinek. 1960-ban már három alkalommal készültek felvételek a Marosvásárhelyi Rádió stúdiójában.

1963-ban már a Magyar Rádió is készített vele felvételt, 1964-től a magyarországi rádió egyik legnépszerűbb nóta- és népdalénekeseként jegyezték. A külföldre utazások korlátozása ellenére 1965-ben ismét énekelhetett a Magyar Rádió stúdiójában.

1968-ban újabb magaslatot ért el: megjelent az első nagylemeze a romániai Electrecord lemezkiadó gondozásában. A nagylemez anyagát a Magyar Rádió is átvette és mai napig a szalagtáruk értékes felvételeként őrzik.

Az 1970-es években a marosvásárhelyi mellett a kolozsvári és a bukaresti rádiónál is gyakran megfordult, a televízió magyar adásának többször is volt a vendége, és elfoglaltsága ellenére sem hagyta el a Cukorgyár kultúrcsoportját. A cenzúra és a kommunista rendszer egyéb szigorú eszközeivel dacolva igyekezett terjeszteni a magyar nóta dallamát, beteljesítve ezáltal a hivatását.

Életének, pályájának és teljes lényének két alappillére volt: Isten és az éneklés. Naplójából idézhetjük, hogyan látta életútját: „Úgy végeztem szolgálatomat, mint aki eljutott az Ő fajtája, testvérei közé és örvendtem, hogy szolgálhatok!”

A Marosvásárhelyi Megyei Kórházban 1980. szeptember 18-án véget vetett életének. Tragikus halálának 20. évfordulója alkalmából a kibédi falumúzeum emlékszobát nyitott Madaras Gábor tiszteletére, a kibédi Seprődi János Egyesület és a Marosvásárhelyi Rádió pedig Kacsó Ildikó irányításával minden évben emlékműsort szervez a tiszteletére.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kacsó Ildikó Szülőföld, szolgálat, hűség című írása, 2001. június.
  • Péterfy László: Kibéd és egyháza, magánkiadás, 2000.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]