Juliette Récamier (Madame Récamier)
Julie vagy Juliette Récamier (eredeti nevén Jeanne-Françoise Julie Adélaïde Bernard), (Lyon, 1777. december 4. – Párizs, 1849. május 11.) a korai 19. századi irodalmi és politikai körök egyik vezetője volt („a Direktórium szellemének és csodájának asszonya”).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Juliette Bernard családja Lyon tehetős rétegéhez tartozott. Apja, Jean Bernard királyi jegyző volt. 1786-ban Párizsba helyezték. A konzulátus idején leváltották posztjáról, mert azzal gyanúsították, hogy a royalistákkal állt kapcsolatban. Felesége, értelmes és kacér asszony, szintén gazdag családból származott. 1793-ban, amikor a terror javában dúlt, Juliette-et férjhez adták szüleinek egyik barátjához, a gazdag párizsi bankárhoz. Gyöngéd, de plátói kapcsolatban élt a házaspár. Juliette valószínűleg Récamier házasságon kívül született lánya volt. Juliette erről csak jóval később értesült.
[szerkesztés] Irodalmi szalon és politika
Juliette szalont tartott, mely egy kiválasztott társaság talákozó helye lett. Hamarosan felkeltette a rendőrség gyanúját. A szép és kedves Juliette-et számos rajongó vette körül. Szinte elsőként bútorozta be rezidenciáját etruszk stílusban. Antik görög ruhákat hordott a Direktórium alatt és ezzel jelentősen hozzájárult a császárság alatt uralkodó antik stílus népszerűsítéséhez.
Madame de Staël barátnője volt, s a császárság bukása után François-René de Chateaubriandhoz fűzte barátság. A Napóleonnal szembeni ellenállás egyik központi alakja lett. Szalonja jelentős szerepet játszott korának politikai és intellektuális életében. A császári rendőrség végül Párizs elhagyására kényszerítette.
[szerkesztés] A hanyatlás évei
1811. szeptembere és 1812. júniusa között Châlons-en-Champagne-ban és Lyonban élt, ahol barátságot kötött Camille Jordannal és Pierre-Simon Ballanche-sal, majd Itáliában tartózkodott, ahonnan csak a császárság bukása után térhetett haza Franciaországba.
Nagy pénzügyi veszteségek érték és kénytelen volt barátnőjéhez költözni Abbaye-aux-Bois-ba 1819-ben. Visszavonult a világtól, de a korszak valamennyi híressége rendszeresen látogatta. François-René de Chateaubriand haláláig hűséges barátja maradt.
Párizsban a Montmartre temetőjében nyugszik Pierre-Simon Ballanche mellett.
Megírta emlékiratait, de halálos ágyán úgy rendelkezett, hogy semmisítsék meg. Számos levelet hagyott hátra, melyeknek egy részét unokahuga Madame Lenormant adott ki Souvenirs et Correspondance de Madame Récamier címmel.
[szerkesztés] Érdekesség
Róla kapta nevét a rekamié nevű sezlon (hibás a 'rökamié' ejtés!).
[szerkesztés] Irodalom
- Gaston Frainnet, Biographie de Pierre-Simon Ballanche, Paris, Picard et fils, 1903
- Édouard Herriot, Madame Récamier et ses amis, Paris, Gallimard, 1934.
- Agnès Kettler, Lettres de Ballanche à Madame Récamier, Paris, Champoin, 1996
- Amélie Lenormant, Souvenirs et correspondance tirés des papiers de Madame Récamier, Paris, Lévy, 1860
- Françoise Wagener, Madame Récamier, Paris, 1990
