Madagaszkári rétisas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Madagaszkári rétisas
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Rétisasformák (Haliaeetinae)
Nem: Haliaeetus
Savigny, 1809
Faj: H. vociferoides
Tudományos név
Haliaeetus vociferoides
(Des Murs, 1845)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Madagaszkári rétisas témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Madagaszkári rétisas témájú kategóriát.

Két példány az Ankarafantsika Nemzeti Parkban

A madagaszkári rétisas (Haliaeetus vociferoides) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Kizárólag Madagaszkáron él. A 19. század végéig a sziget egész nyugati partvidékén elterjedt volt. A déli és délnyugati partvidéken 1975 óta nincs adat az előfordulásáról. Mára csak Madagaszkár észak-északkeleti részén fordul elő. A fészkelő párok száma 100 alá csökkent.

Élőhelyei parti sziklák, mangrovemocsarak fái, erdővel szegélyezett tengeröblök, valamint a nagyobb folyók és tavak partvidéke.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 60-66 centiméter, farokhossza 25-30 centiméter, szárnyfesztávolsága 165-180 centiméter. A hím súlya 2,2-2,6 kilogramm, míg a testesebb tojó súlya 2,8-3,5 kilogramm.

Az ivarérett példányok feje fehéres-szürke, a nyaka, melle és a hasa vöröses-barna, farka fehér színű vékony fekete csíkozással. Alsó szárnyfedői sötétbarna színűek. A nem ivarérettek sápadt barna színűek.

Életmódja[szerkesztés]

Felszín közelében élő halakat, ezenkívül madarakat, rákokat és még dögöket is esznek. Néha nagyobb madarakra, mint az afrikai kanalasgém (Platalea alba) vagy a madagaszkári gém (Ardea humboldti) is rátámad, de ezeket többnyire nem tudja legyűrni. A part mentén álló fákon várakozik zsákmányra lesve. Ha megpillant valamit, akkor gyors rárepüléssel kapja el.

Szaporodása[szerkesztés]

Szaporodási szezonja június és december között van. Nagy fészkét ágakból építi magas fák koronáira. Fészekalja 2 tojásból áll, melyen 41 napig kotlik, a kirepülési idő kb. 120 nap.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A legveszélyeztetettebb fajok közé tartozik. A faj egészen a 19. századig eléggé gyakori fajnak számított. Azóta állományai fokozatosan csökkennek. Mára a kritikus érték, azaz 100 pár alá csökkent állománya. Ha a tendencia sürgősen nem áll le és nem fordul meg akkor valószínűleg a faj a 21. század során kihalhat. A faj fő veszélyeztető tényezői az élőhelyek elvesztése (erdőirtás, rizsföldek nyerése céljából a mangrove irtása). Ezenkívül a vadászat is jelentős veszélyforrás. A fajban a halászok konkurenciát látnak és sokszor lelövik. Húsát elfogyasztják vagy a tradicionális gyógyítás során használják fel. Több egyed a halászok hálóiban végzi, miközben onnan próbál könnyű zsákmányt szerezni.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Madagaskarseeadler című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • J. Ferguson-Lees, D. A. Christie: Die Greifvögel der Welt (deutsch von Dr. Volker Dierschke und Dr. Jochen Dierschke). Franckh-Kosmos-Verlags-GmbH & Co. KG. Stuttgart, 2009. ISBN 978-3-440-11509-1
  • Warren B. King on the behalf of the International council for bird preservation (ICBP) and the Survival service commission of IUCN (1978–1979): Red Data Book 2: Aves (2nd edition). IUCN, Morges, Switzerland. 1981. ISBN 0-87474-583-7
  • Ruth E. Tingay: Sex, lies and dominance: paternity and behaviour of extra-pair Madagascar Fish Eagles. MSc Thesis, University of Nottingham. 2000
  • Josep del Hoyo, Andrew Elliot, Jordi Sargatal: Handbook of the birds of the World. Vol. 2. New World Vultures to Guineafowl. Lynx Edicions, Barcelona, 1994. ISBN 84-87334-15-6
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 17.)
  • Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve

További információk[szerkesztés]