Madách Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Madách Péter
Született 1729. február 28.
Veszverés
Elhunyt 1805. november 20. (76 évesen)
Rimaszombat
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos

Madách Péter (Veszverés (Poloma, Gömör megye), 1729. február 28.Rimaszombat, 1805. november 20.) orvosdoktor.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Veszverésen született, hol apja Madách György szekeres és földhözragadt szegény paraszt ember volt, de mivel latinul is értett, a Bibliában pedig jártas volt, szomszédjai nagyra becsülték őt és tudákos embernek tartották. Madách Debrecenben a híres Hatvany professzor alatt tanult, akinek további kiműveltetésében sokat köszönhetett. A teológiáról, melyet szintén tanult, lemondott és az orvosi tudományt széndékozott elsajátítani. Külső egyetemekre akart menni, de ebben, miután azon időben csak nemes ifjaknak saját költségükön volt szabad külföldi egyetemet látogatni, terve kivitelében még szegénysége is akadályozta. Szülőinek akarata ellenére is vágyát követte és hazáját elhagyva 1754 végén Boroszlóba érkezett és gyógyszertári segédkedéssel akarta megkeresni kenyerét illetve az összeget mellyel tanulását folytathatta. Ez azonban nem sikerült és nyomorából volt tanára Hatvany segélyezte némileg, mígnem egy Burg nevű gimnáziumi (Elisabethaneum) tanár magához fogadta szállásra. Gyermekek tanításával és iskolai szolgálattétellel tartotta fenn magát és keresett is egy keveset, e mellett a felsőbb tudományokat hallgatta és ismét a teológiára tért vissza. Már lelkészi hivatalt is ajánlottak neki Magyarországon, de ezt, mert házassági feltétellel volt összekötve, nem fogadta el. Egy Dutzius nevű özvegy asszony vette pártfogásába és ennek segélyével sorsa jobbra fordult, hivatalba jutott és a nevezett gimnáziumban gazda tisztséget nyert. Azonban amikor kiütött az osztrák-porosz háború, Sziléziából, katonafogdosás elől, 200 forintjával Halléba szökött. A városi tanács is segítette 20 forinttal, Dutzius asszony 150 forinttal, utóbbi még örökösévé is akarta tenni, ha a teológia tanulása mellett marad. A bevonuló sereg elől innét is távoznia kellett és Wittenbergbe ment. Itt 1757. október 19-én iratkozott be. Langguth orvosdoktor vette pártfogásába és a magyar könyvtár könyvtárnokává tette, mely hivatal szabad lakással, a konviktusban történő étkezéssel és 30 forint stipendiummal járt. Most már egész lélekkel az orvosi tudományok tanulására adta magát. Wittenberg ostroma alatt és után ismét nyomorúságba esett és csak a kassai Kubinyi-féle stipendiummal, melyeket két évig élvezett, tartotta fenn magát. 1762-ben Langguth közbenjárására a bonctani múzeum felügyelőjévé (custos) és a ritkaságok gondviselőjévé tették. Böhmer és Tryler doktorok 6 forintos dékáni stipendiumot szereztek neki, 1763-ban pedig a választófejedelem konviktusában gazdasági felügyelővé lett, ami 80 forint évi fizetéssel járt. 1764-ben a szász választófejedelem közbenjárására 131 forintos ösztöndíjat kapott és ugyanekkor az 50 forintos Weltheim báró szász stipendiumát is megnyerte. Orvosi tudományát és gyakorlatát a kórházban folytatta. Azonban újabb pénzügyi segély után látott és 1765-ben Boroszlóba utazott, ahol Dutzius asszony hallani se akart felőle. Aztán apját kereste fel hazájában, ez két aranyat adott neki, aztán kikergette házából. Útiköltsége 110 forintra ment, melyet Lipcsében Andreas Osterlammnál egykor letett 200 forintból fedezett. Végre megérkezett másodszor Wittenbergbe; itt eladta könyveit és 230 forinttal Berlinbe utazott. Itt is segítették a tanárok élelmezéssel és ingyen tanítással és egy André nevű moszkvai kereskedő 64 forinttal. Szorgalmasan tanulta az anatómiát és sebészetet. Tudományának híre eljutott hazájába is, 1767-ben Hellenbach báróné meghívta őt udvari orvosának. Ezt szivesen fogadván, mint jobbágy fiú, apját kérte meg, hogy szabadon bocsáttatásaért folyamodjék, ez azonban tudni sem akart fiáról és így kénytelen volt Berlinben maradni 1770-ig. Végül orvosi oklevelet szerzett és 1771-ben visszatért hazájába. Minthogy útlevél nélkül távozott az országból, Bécsben kellett magát igazolnia és Pozsonyban kinyerte az országban való letelepedésre az engedélyt. Orvosi híre csakhamar elterjedt, különösen Csetnek és Rozsnyó környékén (Gömör megye). 1772-ben Liptó vármegye tiszti orvosa lett. A nagyszombati orvosi fakultás kötelességévé tette, hogy az orvosi fok elnyeréséért ott is alávesse magát a szigorlatnak, amit 1774 februárjában meg is tett. 1776-ban a kishonti kerület hívta meg orvosának. Ekkor Rimaszombatba (Gömör megye) tette át lakását és a Rima melletti szép kertjében, mely 1788-tól lakásul is szolgált neki, csekély jövedelméből megelégedetten élt.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De modo regenerationis vasorum. Pars I. Generalis. Quam gratiosi medicorum ordinis consensu praeside D. Georgio Augusto Langguth ... pro gradu doctoris rite capessendo die XXIII. Augusti an. 1770. eruditorum examini subiicit. Vittenbergae.
  • Theoria affinitatum chemicarum, quam ... in regia univ. Tyrnaviensi publicae disquisitioni submittit. Tyrnaviae, 1774. (Kéziratban censurai példánya megvan a budapesti egyetemi könyvtárban.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]