Macudaira Szadanobu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Macudaira Szadanobu
Matsudaira Sadanobu.jpg
Macudaira Szadanobu portréja

Titulusai Sirakava 3. ura
Uralkodási ideje
17831812
Elődje Macudaira Szadakuni
Utódja Macudaira Szadanaga
Életrajzi adatok
Született 1759. január 15.
Elhunyt Edo, Japán
1829. június 14.

Macudaira Szadanobu (松平 定信, Hepburn-átírással: Matsudaira Sadanobu, 1759. január 15. - 1829. június 14.) az Edo-korban élt japán daimjó, nevéhez fűződik az ún. Kanszei-reformok kidolgozása, amelyet Tokugava Ienari sógun uralkodása alatt (1773 - 1841) alatt vezettek be Japánban.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szadanobu 1759-ben született az edói várkastélyban, családja az uralkodó Tokugava család Tajaszu ágához tartozott.[1] Apja Tajaszu Munetake volt, Tokugava Josimune sógun fia.[2] A Tajaszu család a sógun kiterjedt rokonságával együtt élt az edói várkastélyban, de némileg el is különült tőlük, mivel Munetake az egyszerűbb, szigorúbb, férfiasabb életvitelt (maszuraoburi) kedvelte. A család többi ágától az is megkülönböztette, hogy alapítójának jelentős politikai ambíciói voltak: Munetake azt remélte, hogy apja utóda lehet, de helyette bátyja, Tokugava Iesige lett a sógun.

Szadanobut már fiatalkorától úgy nevelték, hogy hátha egyszer sógun lehet belőle. Ennek megfelelően alapos nevelésben részesült a konfuciánus elveknek megfelelően (amely jórészt a konfuciánus tanítások szó szerinti megtanulásából állt).

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szadanobu pályafutásának kezdetét jelentette, amikor Macudaira Szadakuni, a Hiszamacu-Macudaira család feje örökbe fogadta. Ez a család a Sirakava birtok uralkodója volt, amelynek jövedelmét 110 000 kokura becsülték. Mostohaapja elhúzódó betegsége miatt Szadanobu már 1783-ban átvette a birtok irányítását és rögtön szembe kellett néznie a birtok katasztrofális helyzetével: a névleges 110 000 koku jövedelemből 108 600-at "elveszett"-nek jelentettek.[3] Szadanobu fáradhatatlanul dolgozott a birtok talpraállításán és végül sikeresen stabilizálta a mezőgazdasági termelést és a pénzügyi helyzetét is. Reformja és politikai játszmái következtében egyre nagyobb hírnévre tett szert és 1787 nyarán kinevezték a sógun egyik főtanácsadójának, illetve a következő évben a 11. sógun, Tokugava Ienari régensének.[4]

Szadanobu nevéhez fűződik a Kanszei-reformok kidolgozása, amellyel a gyenge lábakon álló Tokugawa-sógunátust akarta megmenteni. A reformintézkedések lényegében az előző sógun, Tokugava Ieharu intézkedéseinek felszámolását célozták[5] és némi sikert értek el a sógunátus pénzügyeinek és bizonyos mértékben hírnevének helyreállításával. Azonban az idő múlásával hírneve megkopott és 1812-ben lemondott.[6]

Lemondása után Szadanobu továbbra is figyelemmel kísérte a politikai eseményeket, különösen elődjével, Macudaira Nobuakival és a sógun egyetemének rektorával, Hajasi Dzsusszaival (akit személyesen nevezett ki) tartott fenn szoros kapcsolatot. A birtokot továbbra is nagy figyelemmel igazgatta, elsősorban folytatta reformjait, illetve nagy figyelmet szentelt az oktatásnak is.[6] 1819-ben visszavonult a birtok éléről, helyét fia, Szadanaga vette át.[6] Szadanobut a Csinkoku-Sukoku szentélyben temették el.[7]

Egyik fia, Itakura Kacukijo szintén nagy hírnévre tett szert a késő Edo-korban bevezetett reformjai révén.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ooms, Herman. (1975). Charismatic Bureaucrat: A Political Biography of Matsudaira Sadanobu, 1758-1829, p. 17.
  2. Ooms, p. 17.
  3. Ooms, p. 50.
  4. Totman, Conrad. (1988) Politics in the Tokugawa Bakufu, 1600-1843, p. 224.
  5. Hall, J. (1955). Tanuma Okitsugu: Forerunner of Modern Japan, 1719-1788. pp. 131-142.
  6. ^ a b c Ooms, p. 152.
  7. Ooms, p. 44n

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Matsudaira Sadanobu című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Backus, Robert L. The Kansei Prohibition of Heterodoxy and Its Effects on Education. In Harvard Journal of Asiatic Studies, Vol. 39, No. 1. (Jun., 1979), pp. 55–106.
  • Backus, Robert L. The Motivation of Confucian Orthodoxy in Tokugawa Japan. In Harvard Journal of Asiatic Studies, Vol. 39, No. 2. (Dec., 1979), pp. 275–338.
  • Hall, John Wesley. (1955). Tanuma Okitsugu: Forerunner of Modern Japan. Cambridge: Harvard University Press.
  • Iwasaki Haruko. "Portrait of a Daimyo: Comical Fiction by Matsudaira Sadanobu" in Monumenta Nipponica, Vol. 38, No. 1. (Spring, 1983), pp. 1–19.
  • Matsudaira Sadanobu. "Daimyo Katagi" (English translation) in Monumenta Nipponica, Vol. 38, No. 1. (Spring, 1983), pp. 20–48.
  • Ooms, Herman. (1975). Charismatic Bureaucrat: A political biography of Matsudaira Sadanobu, 1758-1829. Chicago: University of Chicago Press. ISBN 0-2266-3031-5
  • Soranaka Isao. "The Kansei Reforms-Success or Failure?" in Monumenta Nipponica, Vol. 33, No. 2. (Summer, 1978), pp. 151–164.
  • Totman, Conrad. (1967). Politics in the Tokugawa Bakufu, 1600-1843. Cambridge: Harvard University Press. ISBN 0-6746-8800-7 [reprinted by University of California Press, Berkely, 1988. ISBN 0-5200-6313-9]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]