Macsói bánság
A Macsói bánság az egyik bánság volt a történelmi Magyarországon. Székhelye a névadó Macsó (ma:Valjevo), később Szabács volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Rámától keletre, Szerbiától nyugatra feküdt. Nyugati határa Bosznia a Drina, északi határa a Száva, keleti határa a Kolubara, déli határa pedig bizonytalan volt. [1] A 14. században bekebelezte a barancsi és a kucsói bánság területét is, keleti határa ekkor a Duna Vaskapu-szoroson túli szakasza volt. A 15. században területe ismét a 13. századival egyezett meg. [2]
Története [szerkesztés]
A bánság alapítója ismeretlen; lehet, hogy már Imre király szervezte, de csak IV. Béla óta szerepel, amikor IV. Béla Vratiszláv galíciai herceget állította élére (1254). I. István Uroš szerb király 1268-ban pusztítani kezdte a bánságot, ahová Béla macsói herceg segítségére IV. Béla István pozsonyi ispánt küldte. A magyarok legyőzték a szerbeket; Urost Csák Péter fia, Mihály fogságba ejtette; őt azonban IV. Béla szabadon eresztette és Magyarország barátjává tette.
1272-ben Béla macsói herceg halála után a bánságot feldarabolták, a sokkal kisebb macsói bánság mellett létrejött a sói bánság, ozorai bánság [1] , barancsi bánság és kucsói bánság is.
IV. László idejében (1286) II. Uros István Milutin szerb király foglalta el a bánságot, amelyet csak Károly Róbert foglalt vissza és 1312-ben Garai Pál valkói és bodrogi ispánt tette bánjává. 1339 táján Dusán István szerb király végigpusztította Macsót, Ostffy Domokos bán azonban visszafoglalta s az elűzött lakosok helyébe újakat telepített. Nagy Lajos korában Garai Miklós és Garai László bánok különösen az oláh háborúban s a Horvátiak és Dánffyak lázadásának elnyomásában szereztek érdemeket. A bánság a törökök ellen való harcokban érte el legnagyobb jelentőségét, amikor nem egyszer szolgált a hadműveletek alapjául. Utolsó bánja Újlaki Lőrinc herceg volt, akitől 1496 táján foglalták el a törökök.
Macsói bánok listája [szerkesztés]
| Név | Bánság ideje | Bánsága alatti uralkodó | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Béla macsói herceg | 1263–1272 [3] | IV. Béla, V. István | |
| Dragutin István | 1284–1317 [4] | IV. László, III. András, I. Károly | |
| szerb megszállás alatt | 1317–19 [4] | ||
| Garai Pál | 1320–28 [4] | I. Károly | |
| Alsáni János | 1328–34 [4] | ||
| Ostfi Miklós | 1335–39 [4] | ||
| Ostfi Domokos | 1340–53 [4] | I. Károly, I. Lajos | |
| Lackfi András | 1353–54 [4] v. 1353–55 [5] | I. Lajos | |
| Csák Miklós | 1355–59 [4] | Csák Ugrin fia | |
| Garai Miklós | 1359–75 [4] | idősebb | |
| Horváti János | 1376–81 [4], 1385–86 [6] | ||
| Liszkai Pál | 1382 [4] | ||
| Kórógyi István | 1383–85 [4] | Mária | Garai Miklós rokona [6] |
| Bánfi János | 1386–1387 [7] | Zsigmond | alsólendvai |
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- ^ a b szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. ISBN 963-05-6722-9 (1994)
- ↑ Történelmi világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Budapest. ISBN 963-351-696-X CM (1991)
- ↑ Kristó Gyula. Családja eredete, Csák Máté (Magyar história). Gondolat Budapest. ISBN 963-281-736-2 (1983)
- ^ a b c d e f g h i j k l Katolikus lexikon: Macsói bánság
- ↑ szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Lackfi, Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 (1994)
- ^ a b Fügedi, Erik. Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. ISBN 963-14-0582-6 (1986)
- ↑ Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1 (2000)
- Pesthy: A macsói bánok. Századok. (1875). 361-81. és 450-67.
