Pattanók

Pattanók
	Parti ugróősrovar (Petrobius maritimus)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyatlan rovarok (Apterygota) †;
Rend:	Ugró ősrovarok (Archaeognatha);
Család:	Pattanók (Machilidae);
Nemek
	Allopsontus; Bachilis; Catamachilis; Charimachilis; Dilta; Lepismachilis; Leptomachilis; Machilis; Mendeschilis; Mesomachilis; Mixomachilis; Neomachilis; Paramachilis; Parapetrobius; Pedetontus; Petridiobius; Petrobius; Praemachilis; Praetrigoniophthalmus; Promesomachilis; Pseudocatamachilis; Silvestrichilis; Stachilis; Trigoniomachilis; Trigoniophthalmus; Wygodzinskilis;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pattanók témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pattanók témájú kategóriát.

Nem tévesztendő össze a következővel: Pattanóbogár-félék.

A pattanók, vagy ugró ősrovarfélék (Machilidae) egy népes rovarcsalád a rovarok osztályába sorolt ugró ősrovarok rendjében. Több mint 250 fajuk ismert.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Világszerte előfordulnak a füves, illetve erdős élőhelyektől a tengerpartokig. Magyarországon tucatnyinál is kevesebb fajuk él.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Megnyúlt testű, olykor 20 mm-nél is hosszabb, szárnyatlan rovarok. Testüket pikkelyek borítják, emiatt fémfényűek, tarka mintázattal.

Fejük eleje elkeskenyedik. Csápjuk hosszú, 7 ízből áll. Összetett szemeik nagyok, közöttük a fényviszonyokat jelző pont- vagy homlokszemek is vannak. Állkapcsi tapogatóik térdszerűen hajlottak, még a járásban is segítik a pattanókat.

Toruk magasan domború.

11 szelvényből álló potrohuk 3 fonálszerű sertében végződik, közülük a középső a leghosszabb, rugalmas. Potrohlábaik nincsenek, de a 2–7. potrohszelvény hasoldalán pálcika alakú, ún. lábcsutáik vannak és szelvényenként egy-két csípőhólyagjuk is.^[1]

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Kövek alatt, sziklákon, avarban, korhadó növényi maradványok közt élnek. Táplálékukat is ezen növényi törmelék adja, zuzmók és moszatok mellett.

Mozgásuk eleve meglehetősen élénk, ha pedig veszélyt éreznek, középső, rugalmas fartoldalékukat az aljzathoz csapva tovapattanak.

Szaporodásuk[szerkesztés]

Petéiket kis csomókban, résekben, repedésekben helyezik el. Epimorfózissal fejlődnek — ez azt jelenti, hogy a kikelő ivadék testszelvényeinek száma megegyezik a felnőtt állatéval (imágóéval), amelyre külseje és életmódja is hasonlít. A felnőtt méretet fokozatosan, külön fejlődő, szelvényszerző szakaszok beiktatása nélkül éri el.^[2] Utódaik körülbelül 2 év alatt válnak ivaréretté.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Ulrich Sedlag, 1979: A csodálatos rovarvilág. Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1982. ISBN 963 231 370 4, p. 183–184.
↑ Ulrich Sedlag, 1979: A csodálatos rovarvilág. Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1982. ISBN 963 231 370 4, p. 182.

Források[szerkesztés]

George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. Budapest: Panemex; Grafo. ISBN 963 9090 44 1
Classis: Parainsecta (Entognatha) - osztálya^{[halott link]}

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Ulrich Sedlag, 1979: A csodálatos rovarvilág. Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1982. ISBN 963 231 370 4, p. 183–184.

[2] Ulrich Sedlag, 1979: A csodálatos rovarvilág. Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1982. ISBN 963 231 370 4, p. 182.

[1]

[2]