MAC 24/29
| MAC 24/29 | |
|
|
|
| Típus | Könnyű géppuska |
| Ország | |
| Alkalmazás | |
| Használó ország |
|
| Háborús alkalmazás |
Második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 7,5 mm |
| Lőszer | 7,5×54 mm French |
| Tárkapacitás | 25 töltényes szekrénytár |
| Működési elv | gázelvezetéses |
| Tömeg | 9,75 kg |
| Fegyver hossza | 1080 mm |
| Csőhossz | 600 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 450 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 830 m/s |
A fusil mitrailleur modèle 1924 M29 egy szabványos könnyű géppuska volt, melyet a francia hadsereg használt az 1930-as évek elejétől az 1950-es évekig.
Tartalomjegyzék |
Fejlesztés [szerkesztés]
Az első világháború után a francia hadsereg egy új fegyvert keresett, hogy felváltsa a problémás fusil-mitrailleur mle 1915 géppuskát, vagy ismertebb nevén a Chauchat géppuskát. A francia parancsnokok fontolóra vették az M1918 Browning Automatic Rifle rendszerbe állítását, de végül úgy döntöttek, hogy kifejlesztenek egy hazai építésű fegyvert. A MAS (Manufacture d'Armes de St. Etienne) tervezett egy közvetlen B.A.R. másolatot, de végül a Manufacture d'Armes de Châtellerault (MAC) nyerte meg a pályázatot a B.A.R. működési elvén alapuló fegyverével. Az új fusil-mitrailleur modèle 1924 (önműködő puska, 1924-es minta) rendelkezett egy villaállvánnyal, egyvonalú tusával, pisztolymarkolattal, felülről behelyezhető 25 töltényes tárral és egy zárral, amely nyitva marad, miután az utolsó töltény is elhagyta a puskacsövet. A sár és por elleni védelem kiváló volt. A tűzgyorsaság 450 lövés/perc volt. Mivel a szabványos 8 mm Lebel lőszer alkalmatlannak bizonyult nagy befogadóképességű tárakhoz, a lőszer egy teljesen új perem nélküli 7,5×57 mm töltény volt.
Az 1920-as évek végén megkezdődött az M29 limitált gyártása és szolgálatba állítása, mikor több probléma is fellépett az új típusú lőszernél. Marokkóban a Rif háború alatt a francia segédcsapatok a 8 mm Mauser lőszert használták zsákmányolt puskákkal együtt, de az M29 géppuskához is fel lehetett használni, melynek katasztrofális következményei lettek. Ez a helyzet vezetett a 7,5×54 mm lőszertípus kifejlesztéséhez, melyet 1929-ben szabványlőszernek választottak minden jövőbeni fegyverhez és könnyű géppuskához. Az így módosított fusil-mitrailleur modèle 1924 modifié 1929 (FM 24/29) könnyű géppuskák sorozatgyártását el is kezdték az 1930-as években, míg a korábbi változatokat kivonták a hadrendből.
Az FM 24/29 elsütőszerkezetét Henri Delacre felhasználta bullpup kialakítású géppisztolyán.
Leírás [szerkesztés]
A MAC Mle.1924/29 könnyű géppuska gázelvezetéses, léghűtéses, sorozatlövésre alkalmas fegyver. Nyitott zárból tüzel. A fegyvercsövet le lehet szerelni, mikor a fegyver a raktárban van. Az alap működési elv magában foglal egy gázdugattyút, amely a cső alatt található, és egy gázcsőbe van zárva. A gázrendszer nem állítható. A zárást úgy érik el, hogy a zár hátsó részét felbillentik egy, a tok tetején lévő reteszelő mélyedésbe. A zár billenő mozdulatát egy kettős lengő csuklóval irányítják, amely összekapcsolódik a zár hátsó részével és a működtető karral, amely a gázdugattyú hátsó kibővülését alkotja. Az ütőszeget a függőleges vetületre erősítették, amely a működtető kar tetejére került; így csak akkor csaphat a gyutacsra, mikor a zár zárva van. Az elsütőszerkezet két elsütőbillentyűt tartalmaz, amely a különféle tüzelési módohkoz szükséges. - az elülső billentyű meghúzása egyes lövést, míg a második meghúzása sorozatlövést eredményez. A kézi biztosítókar az elsütőbillentyűk fölött található, és mindkét billentyűt zárja.
A fegyverhez kétsoros szekrénytárat használtak, melyet felülről kellett betölteni. Az üres töltényhüvelyek a tok jobb oldalán távoztak egy kivetőnyíláson. A tárnyílásra acél porfogót szereltek, amely előre felnyílik, mikor a fegyvert betárazták. Egy hasonló porfogót helyeztek egy további csuklópántos fedélre, amely a tok jobb oldalán található, és a kivetőnyílást fedi.
A szabványos irányzékok magában foglalnak egy elülső irányzékot, amelyet a csőre szereltek, és egy tangens-típusú hátsó irányzékot, diopteres nyílással, amely a tok tetején található a tár mögött. Az irányzékvonalat balra tolták, mivel a fegyvert felülről kell tárazni. A szabványos berendezés magában foglal egy rövid fa előagyat, fa tusát forgópántos válltámasszal és egy pisztolymarkolatot. Egy behajtható villaállványt szereltek a csőre közvetlenül az elülső irányzék mögé.
Harctéri alkalmazás [szerkesztés]
Az FM 24/29 volt a szabványos szakasz-szintű önműködő fegyver a francia gyalogságnál és lovasságnál a második világháború kezdetén. 1940-ben a németek számos fegyvert zsákmányoltak, melyeket fel is használtak. 1943-tól, ahogy a francia hadsereget újrafegyverezték és újraszervezték Észak-Afrikában szövetséges támogatással, az FM 24/29 rendszerben maradt, mivel a francia katonák inkább használták ezt a fegyvert, mint a B.A.R.-t.
Az FM 24/29 rendszerben volt a fegyveres erőknél egészen az algériai háború végéig. Az 1960-as években az AA–52 géppuskával váltották fel, de továbbra is szolgálatban maradt a Gendarmerie Nationale helyi dandárnál egészen 2000-ig.
M1934 [szerkesztés]
A fegyvernek készült egy módosított változata, az M1934, nehezebb puskacsővel és csigatárral, melyet harckocsikon és erődítményekben használtak. A fegyver tűzgyorsasága 600 lövés/percre emelkedett. Gyártása 1931-1940-ig tartott.
Lásd még [szerkesztés]
- Breda 30
- Bren könnyű géppuska
- Type 11 könnyű géppuska
- Type 99 könnyű géppuska
- DP golyószóró
- Lahti-Saloranta M/26
- Kg m/40
- Furrer M25
Forrás [szerkesztés]
- Ferrard, Stéphane. France 1940 l'armement terrestre, ETAI, 1998, ISBN 978-2-7268-8380-8
Fordítás [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a FM 24/29 light machine gun című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||

