MAC 24/29

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MAC 24/29
FM 24-24 automatic rifle Invalides 01.jpg

Típus Könnyű géppuska
Ország  Franciaország
Alkalmazás
Használó ország

 Franciaország
 Harmadik Birodalom

Flag of Italy (1861-1946).svg Olasz Királyság
Háborús alkalmazás

Második világháború
Algériai háború
Szuezi válság

Indokínai háború
Műszaki adatok
Űrméret 7,5 mm
Lőszer 7,5×54 mm French
Tárkapacitás 25 töltényes szekrénytár
Működési elv gázelvezetéses
Tömeg 9,75 kg
Fegyver hossza 1080 mm
Csőhossz 600 mm
Elméleti tűzgyorsaság 450 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 830 m/s

A fusil mitrailleur modèle 1924 M29 egy szabványos könnyű géppuska volt, melyet a francia hadsereg használt az 1930-as évek elejétől az 1950-es évekig.

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MAC Mle.1924/29

Az első világháború után a francia hadsereg egy új fegyvert keresett, hogy felváltsa a problémás fusil-mitrailleur mle 1915 géppuskát, vagy ismertebb nevén a Chauchat géppuskát. A francia parancsnokok fontolóra vették az M1918 Browning Automatic Rifle rendszerbe állítását, de végül úgy döntöttek, hogy kifejlesztenek egy hazai építésű fegyvert. A MAS (Manufacture d'Armes de St. Etienne) tervezett egy közvetlen B.A.R. másolatot, de végül a Manufacture d'Armes de Châtellerault (MAC) nyerte meg a pályázatot a B.A.R. működési elvén alapuló fegyverével. Az új fusil-mitrailleur modèle 1924 (önműködő puska, 1924-es minta) rendelkezett egy villaállvánnyal, egyvonalú tusával, pisztolymarkolattal, felülről behelyezhető 25 töltényes tárral és egy zárral, amely nyitva marad, miután az utolsó töltény is elhagyta a puskacsövet. A sár és por elleni védelem kiváló volt. A tűzgyorsaság 450 lövés/perc volt. Mivel a szabványos 8 mm Lebel lőszer alkalmatlannak bizonyult nagy befogadóképességű tárakhoz, a lőszer egy teljesen új perem nélküli 7,5×57 mm töltény volt.

Az 1920-as évek végén megkezdődött az M29 limitált gyártása és szolgálatba állítása, mikor több probléma is fellépett az új típusú lőszernél. Marokkóban a Rif háború alatt a francia segédcsapatok a 8 mm Mauser lőszert használták zsákmányolt puskákkal együtt, de az M29 géppuskához is fel lehetett használni, melynek katasztrofális következményei lettek. Ez a helyzet vezetett a 7,5×54 mm lőszertípus kifejlesztéséhez, melyet 1929-ben szabványlőszernek választottak minden jövőbeni fegyverhez és könnyű géppuskához. Az így módosított fusil-mitrailleur modèle 1924 modifié 1929 (FM 24/29) könnyű géppuskák sorozatgyártását el is kezdték az 1930-as években, míg a korábbi változatokat kivonták a hadrendből.

Az FM 24/29 elsütőszerkezetét Henri Delacre felhasználta bullpup kialakítású géppisztolyán.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A MAC Mle.1924/29 könnyű géppuska gázelvezetéses, léghűtéses, sorozatlövésre alkalmas fegyver. Nyitott zárból tüzel. A fegyvercsövet le lehet szerelni, mikor a fegyver a raktárban van. Az alap működési elv magában foglal egy gázdugattyút, amely a cső alatt található, és egy gázcsőbe van zárva. A gázrendszer nem állítható. A zárást úgy érik el, hogy a zár hátsó részét felbillentik egy, a tok tetején lévő reteszelő mélyedésbe. A zár billenő mozdulatát egy kettős lengő csuklóval irányítják, amely összekapcsolódik a zár hátsó részével és a működtető karral, amely a gázdugattyú hátsó kibővülését alkotja. Az ütőszeget a függőleges vetületre erősítették, amely a működtető kar tetejére került; így csak akkor csaphat a gyutacsra, mikor a zár zárva van. Az elsütőszerkezet két elsütőbillentyűt tartalmaz, amely a különféle tüzelési módohkoz szükséges. - az elülső billentyű meghúzása egyes lövést, míg a második meghúzása sorozatlövést eredményez. A kézi biztosítókar az elsütőbillentyűk fölött található, és mindkét billentyűt zárja.

A fegyverhez kétsoros szekrénytárat használtak, melyet felülről kellett betölteni. Az üres töltényhüvelyek a tok jobb oldalán távoztak egy kivetőnyíláson. A tárnyílásra acél porfogót szereltek, amely előre felnyílik, mikor a fegyvert betárazták. Egy hasonló porfogót helyeztek egy további csuklópántos fedélre, amely a tok jobb oldalán található, és a kivetőnyílást fedi.

A szabványos irányzékok magában foglalnak egy elülső irányzékot, amelyet a csőre szereltek, és egy tangens-típusú hátsó irányzékot, diopteres nyílással, amely a tok tetején található a tár mögött. Az irányzékvonalat balra tolták, mivel a fegyvert felülről kell tárazni. A szabványos berendezés magában foglal egy rövid fa előagyat, fa tusát forgópántos válltámasszal és egy pisztolymarkolatot. Egy behajtható villaállványt szereltek a csőre közvetlenül az elülső irányzék mögé.

Harctéri alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. BEP francia idegen ejtőernyős tüzel egy FM 24/29 géppuskával a Viet Minh rajtaütés során (1952).

Az FM 24/29 volt a szabványos szakasz-szintű önműködő fegyver a francia gyalogságnál és lovasságnál a második világháború kezdetén. 1940-ben a németek számos fegyvert zsákmányoltak, melyeket fel is használtak. 1943-tól, ahogy a francia hadsereget újrafegyverezték és újraszervezték Észak-Afrikában szövetséges támogatással, az FM 24/29 rendszerben maradt, mivel a francia katonák inkább használták ezt a fegyvert, mint a B.A.R.-t.

Az FM 24/29 rendszerben volt a fegyveres erőknél egészen az algériai háború végéig. Az 1960-as években az AA–52 géppuskával váltották fel, de továbbra is szolgálatban maradt a Gendarmerie Nationale helyi dandárnál egészen 2000-ig.

M1934[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyvernek készült egy módosított változata, az M1934, nehezebb puskacsővel és csigatárral, melyet harckocsikon és erődítményekben használtak. A fegyver tűzgyorsasága 600 lövés/percre emelkedett. Gyártása 1931-1940-ig tartott.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]