Műszőrme

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tigrismintás műszőrme szőnyeg

A műszőrme a természetes szőrméhez hasonló textilanyag. A korszerű gyártástechnológia lehetővé teszi hogy a legkülönbözőbb állatok prémjéhez hasonló kinézetű műszőrméket állítsanak elő. Kifejlesztésüket elsősorban az vezette, hogy a nagy értékű nemes prémekből készült ruhadarabokat csak a gazdagabb néprétegek tudják megvásárolni, tehát olcsóbb utánzat előállítására törekedtek. Később ehhez a fejlesztéshez jelentősen hozzájárult az is, hogy a prémek iránti igény kielégítése számos állatfaj felesleges pusztításával, sőt csaknem kipusztításával jár, ami ellentétes a korszerű felfogással és a fenntartható fejlődés irányvonalával. A sokkal olcsóbb, de az állatvilág védelmét is szolgáló, a valódi szőrméhez kinézésre és sokszor tulajdonságaiban is nagyon hasonló műszőrme-ruházat a kisebb jövedelműek számára is hozzáférhető, ugyanakkor ez is lehet szép és elegáns.[1]

A legjobb minőségű, a valódi szőrméhez leginkább hasonlító műszőrmék kötött – az utóbbin belül is a kifejezetten e célra szerkesztett gépeken előállított körkötött – vagy szövött kelmék.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első műszőrme 1929-ben jelent meg a piacon, ezt alpaka szőréből készítették.[2] Minősége azonban meg sem közelítette a természetes szőrméét: csak az alpaka gyapjú eredeti színeiben (szürke vagy sárgásbarna) készült és nem versenyezhetett az akkor nagyon divatos vidra- vagy hódprémmel. A fejlesztők mégis fantáziát láttak a termékben, elsősorban annak versenyképes ára miatt, és tovább dolgoztak azon, hogy javítsák a minőségét, szebbé, kopásállóbbá és más színekben is készíthetővé tegyék. 1940-re sikerült is sokkal magasabb színvonalú műszőrmét előállítani, de az igazi lendületet ennek a technológiának a poliakrilnitril szál megjelenése adta az 1950-es években.[2] Ez a szálasanyag-típus nagy mértékben hasonlóvá tehető a gyapjúhoz, könnyen színezhető bármilyen színre, és ezeket a tulajdonságait nagyon jól lehet érvényesíteni a műszőrme gyártásában is. Ehhez járult később az a nagy hatású törekvés, hogy a szőrmék használatához ne kelljen élő állatokat pusztítani.[3][4]

A műszőrmék anyaga[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kötött és szövött műszőrmék alapját pamutból, gyapjúból vagy szintetikus szálasanyagból (pl. poliészterből, polipropilénből) készítik, a szőrme felület leggyakrabban poliakrilnitrilből, vagy ennek egy módosított változatából, modakrilból készül.[2] A modakril szál[5]) kopásállóbb, nedvszívóbb, erősebb, fény- és időjárásállóbb a poliakrilnitril-szálaknál, és mindezek mellett kevésbé gyúlékony, ami nagyon fontos szempont például a takarók esetében. A korszerű műszőrméknek ez a főanyaga, bár gyakran készítenek műszőrmét poliészterből vagy poliamidból, sőt selyemből, gyapjúból és moherből is, többnyire úgy, hogy ezeket az akrilszálak közé keverik.[2]

Előállítási módok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műszőrme

A műszőrme lényegében egy alapkelméből és az azt borító szálbundából áll. Ilyen jellegű kelmefelületeket különböző eljárásokkal lehet előállítani, a szakirodalom egy része[2][6][7] ide sorolja a szövött és a kötött műszőrmék mellett a tűzött, sőt még a pehelyszórással (flokkolással) készült termékeket is.[8] A legjobb minőségű, a valódi nemes prémekhez leginkább hasonlító, elsősorban felsőruházati célra készült műszőrmék kötött – az utóbbin belül is a kifejezetten e célra szerkesztett gépeken előállított körkötött –, valamint bizonyos korlátok között szövött kelmék. A többi eljárással – a gyártás módjából adódóan – nem lehet olyan hosszúszálú szőrmefelületet előállítani, mint amilyen sok esetben a valódi prémek szálhosszúsága, ezért azok inkább plüss jellegű termékek.

Kötött műszőrme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kötött műszőrme alapkelméjét körkötőgépen vagy láncrendszerű kötőgépen előállított egyszínoldalas kelme képezi, amelybe egyúttal bekötik a bundát alkotó szálakat ill. fonalakat is.

Körkötött műszőrme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kötött műszőrme esztétikai szín- és fonákoldala

A körkötött műszőrme az egy tűágyas körkötőgépek eleve erre szolgáló típusain készül, amelyen minden munkaegységnél[* 1] az alapfonal mellett egy laza szerkezetű, párhuzamosított szálakból alkotott szalagszerű szálköteget is bevezetnek. (Ezzel a technikával tehát csak az alapkelme készül fonalból, a szőrmefelület különálló szálak halmaza. Ez jellegzetessége a körkötött műszőrmének.) A tűk bizonyos, szabályozott mennyiségű szálat húznak ki ebből a szálkötegből, amit az alapfonallal együtt bekötnek a kelmébe. Az alkalmazott kötésmód következtében ezek a szálak a kelmének csak az egyik oldalán állnak ki, ezzel alakítva ki a bunda felületet. Különböző hosszúságú (10–100 mm) szálak használatával a valódi szőrmére jellemző szálszerkezet (pehelyszőr, felszőr) hozható létre és jacquard-rendszerű tűválogatással a különböző színű szálakból a valódi szőrme – pl. csíkos, foltos, pettyes – színmintázatát is hűen vissza lehet adni.[9]

Láncrendszerű kötőgépen készült műszőrme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A láncrendszerű kötőgépek egyik fajtája, a két tűágyas raschel-gép alkalmas arra, hogy rajta műszőrmét gyártsanak. Az elv nagyjából ugyanaz, mint a szövött műszőrménél. A két tűágyon – amelyek távolsága aszerint állítható be bizonyos határok között, hogy milyen magas bundafelületet kívánnak elérni – egy-egy önálló alapkelme készül, amelyeket a síkjukra nagyjából merőlegesen a bundát képező laza sodratú fonalak kapcsolnak össze. Ezeket a fonalakat, amelyek szervesen kapcsolódnak az alap-kelmeszerkezethez, itt is magán a gépen vagy utólag elvágják a két kelmesík között középen. Ezáltal két független műszőrme-kelme keletkezik. Különböző színű fonalakkal és jacquard-berendezés alkalmazásával készíthetők ezeken a gépeken a valódi szőrmék mintázatát utánzó műszőrmék.[10]

Szövött műszőrme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szövött műszőrme szerkezetileg tulajdonképpen plüss-szövet, amit kettős plüss-szövőgépen állítanak elő. A szálbundát a plüss-láncfonalakból alakítják ki. A gépen két alapszövet között, azokra merőlegesen helyezkednek el a szálbundát alkotó fonalak. Az így képződött kettős szövetet az alapszövetekkel párhuzamos síkban középen kettévágják, így két egyrétegű szövetet kapnak, amelyek mindegyikét az elvágott szálfelület borítja. Színmintás műszőrmét jacquard-berendezéssel ellátott szövőgépen vagy utólagos színnyomással készítenek.[8]

Tűzött műszőrme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzött műszőrme gyártásához egy hordozókelmére van szükség, amely legtöbbször szövet, de lehet nemszőtt kelme is. A bundafelületet alkotó fonalakat sűrűn elhelyezkedő tűkkel a kelme hátoldalának szánt oldaláról tűzik át a hordozókelmén, oly módon, hogy egy segédeszközön az alapkelmétől viszonylag távol áthurkolódjanak, majd a tűkkel a fonalat visszahúzzák az alapkelme alá (némileg hasonló módon, mint ahogy a varrógép működik). A bundát alkotó fonalak tehát hurokszerűen kiállnak a kelme felületéből. A hurkokat ezután felvágják, száraik szétnyílnak és mintegy U alakban rögzülnek. Kihúzódásuk ellen a hátoldalt ragasztó tartalmú kenőanyaggal vonják be. A bundafelületet bolyhozzák, hogy „fonal jellegét” eltüntessék. A bundafelület magassága és a tűzés sűrűsége változtatható, ami a műszőrme jellegét is befolyásolja.[11] Ezzel az eljárással egyszerűbb kivitelű műszőrmék, főleg bélések, takarók, falvédők, ágytakarók stb. készülnek.

Pehelyszórással (flokkolással) készült műszőrme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pehelyszórással készült, műszőrme jellegű termék alapját valamilyen, az egyik felületén ragasztóanyagot tartalmazó bevonattal ellátott textilkelme alkotja, amelyet irányított elektrosztatikus térbe helyeznek. A kelmére rövidre vágott (0,5–5 mm hosszú), szintetikus anyagú szálakat szórnak, amelyek az elektrosztatikus térben a kelmét annak síkjára merőleges helyzetben érik el és végük beszúródik a ragasztós felületbe. Az ezt követő hőkezelés hatására a ragasztós felület megszilárdul és rögzíti a kiálló szálakat. Ezzel az eljárással tehát csak nagyon rövid szálakból álló, inkább bársonyos hatású termék állítható elő.[12][13]

Kikészítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahhoz, hogy a fenti eljárásokkal – kivéve a pehelyszórásos eljárást – előállított nyers kelme valóban műszőrme jelleget kapjon, megfelelő kikészítési eljárásokat kell alkalmazni.

Elsősorban gondoskodni kell arról, hogy a szőrmefelületet alkotó szálak ill. kiálló fonalak nehogy kihulljanak a használat közben. Ennek érdekében a kelme hátoldalát szilikon- vagy más műgyantával vonják be, ami hőkezelés hatására kondenzálódik és szilárdan rögzíti a szálakat ill. fonalakat. A szőrmefelületet ezután polírozzák, hogy fokozzák a szálak fényét, nyírják, hogy a felület egyenletes legyen, kefélik, hogy a szálak az utánozni kívánt valódi szőrméhez hasonló elrendezésűek legyenek (egy irányban feküdjenek, vagy éppen zavaros irányítottságúak legyenek), egyes szőrmeutánzatokat (pl. a báránybunda-utánzatokat) forgódobos hőkezelő gépben (tömblerben) kezelik. [8][14]

A műszőrmék alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Autóülés-huzat. Az ülés és a háttámla valódi báránybunda, az oldalak azonban műszőrméből készültek. Jól látható a kétféle anyag hasonlósága.
Karneváli műszőrme ruházat

Műszőrmét mindenütt használnak, ahol szőrme egyáltalán alkalmazásra kerül. Leggyakoribb és legismertebb alkalmazási területük a ruházat: bundákat, kabátbéléseket, mellényeket, sapkákat, kucsmákat, sálakat, kesztyűket stb. készítenek belőlük.

Egy másik fontos felhasználási terület a lakástextíliák köre: elsősorban takarók, ülőbútorok bevonatai és szőnyegek készülnek műszőrméből. A szőnyegek az esetek jelentős részében tűzési eljárással készülnek, amit a hátoldalukon alkalmazott műgyanta bevonatról lehet felismerni. (Csomózott szőnyegeknél erre nincs szükség.)

A ruházkodáson és a lakástextílákon (szőnyegeken, takarókon) kívül azonban nagy szerepük van a műszaki textíliák körében is, például polírozó tárcsák, festőhengerek, autóülés-huzatok, cipőbélések, táskabélések stb. készítésében.



A műszőrmék tulajdonságai és kezelésük a használatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „valódi” műszőrmék ránézésre sokszor nem különböztethetők meg a valódi szőrmétől. A szálfelületet széthúzva azonban felismerhető, hogy alatta textilanyag vagy bőr látható-e, ennek alapján már azonosítható, hogy milyen termékről van szó, az előbbi esetben nyilvánvaló, hogy műszőrméről, míg az utóbbi esetben bizonyított az állati eredet. A műszőrmék hátoldalán mindig alkalmaznak egy bevonatot, ami a szálakat az alapkelméhez rögzíti, ennek ellenére a használat során bizonyos mértékű szálkihullás előfordul.

A műszőrmék általában könnyebbek, mint a hasonló kinézetű valódi szőrmék.[2]

Olyan esetekben, amikor különös hangsúly van azon, hogy a termékek ne legyenek gyúlékonyak (ez általában gyermekruházati cikkeknél és lakástextíliáknál fordul elő, sok esetben, például az USA-ban[15] előírás is), a modakril szálakból készült műszőrme használata kívánatos pl. a takarók anyagául.

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műszőrméből készült termékek gondos kezelést igényelnek.[2] A szőrmefelület kuszálódása keféléssel rendezhető. Mivel hőr érzékeny szintetikus szálasanyagból készülnek, ügyelni kell arra, hogy ne kerüljenek túl közel valamilyen hőforráshoz (pl. radiátorhoz, hősugárzóhoz), és nem is vasalhatók. Egyes változatok langyos vízben moshatók, mások csak vegyileg tisztíthatók. A termékhez tartozó tisztítási, kezelési utasítások meglétét ezért egyrészt mindig meg kell követelni, másrészt a használatban be kell tartani!

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A vetülékrendszerű körkötőgépeken munkaegységnek nevezik azokat a szerkezeti részeket, ahol a tűkhöz fonalat vezetnek és amelyek a tűket szemképzésre vezetik. Ilyen munkaegység a gép kerülete mentén egyenletesen elosztva több is van (számuk egy nagy átmérőjű gépen akár a százat is elérheti), ezáltal a gép egy-egy fordulata alatt nagy számú, valójában csavarvonalat alkotó szemsor keletkezik, ami rendkívül nagy mintázó képességet és termelési sebességet tesz lehetővé.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sütő Emese: A prémekről szőr mentén (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 28.)
  2. ^ a b c d e f g A műszőrme (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  3. Prémtermelés, szőrmeipar: divathajtás, haszonűzés, sznobizmus! (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 28.)
  4. Szőrme helyett műszőrmét! (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 28.)
  5. Futó László. Vegyiszál minilexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. ISBN 963 10 0617 4 (1974) 
  6. Műszőrmék (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  7. Joel Kirby: Jegyzetek a műszőrméről (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  8. ^ a b c Szőrmeutánzat (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  9. Havas Ivánné. Körkötés, körhurkolás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. ISBN 963 10 3360 0 (1980) 
  10. S. Raz. Warp knitting production. Verlag Melliand Berichte GmbH, Hamburg. ISBN 3-87529-022-4 (1987) 
  11. A tűzés technikája (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 17.)
  12. Pehelyszórás (német nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 19.)
  13. A pehelyszórásos eljárás (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 19.)
  14. Műszőrme-kikészítő gépek (angol és német nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 18.)
  15. New Labels on Children's Sleepwear Alert Parents to Fire DangersÚj címke a gyermek-hálóruházati cikkeken, figyelmeztetőül a szülőknek a tűzveszélyre (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 28.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Műszőrme témájú médiaállományokat.