Mőcsényi Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mőcsényi Mihály
Mőcsényi Mihály 2008.jpg
Mőcsényi Mihály 2008-ban
Született 1919. november 9. (95 éves)
Mőcsény
Nemzetisége magyar
Foglalkozása tájépítész
Díjak Hild János-díj
Tessedik-díj
Széchenyi-díj (2000)
Eötvös József-koszorú (2003), Sir Geoffrey Jellicoe-díj (2012), Cziráky Margit-díj (2013)
Kitüntetései Ormos Imre-emlékérem (1988), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) (2009), Ezüst Corvina (2012)

Mőcsényi Mihály (Mőcsény, 1919. november 9. –) Kossuth-, Széchenyi-díjas és Sir Geoffrey Jellicoe-díjas magyar kertészmérnök, tájépítész, egyetemi tanár, a tájrendezés magyarországi oktatásának megalapozója, az önálló Tájépítészeti Kar létrehozója. 1991 és 1993 között a Kertészeti Egyetem rektora.

Sokoldalú felkészültségével, a szakágak harmóniája (az interdiszciplinaritás) szorgalmazásával, anyanyelvi szintű német és felsőfokú angol nyelvtudásával vált a tájépítészet nemzetközileg elismert tudósává. A nemzetközi kertészeti kiállításokon több díjat nyert „magyar kert” interpretációival. Ő dolgozta ki többek között a budapesti Feneketlen-tó kertépítészeti tervét is. 19761986 között a Tájépítészek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) alelnöke, majd 1986–1990 között elnöke, e tisztségében a világkongresszusok szervezője, vezetője, előadója.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolna megyében, egy Bonyhádhoz közeli kis faluban, Mőcsényben született frank földbirtokos családban 1919-ben. Német anyanyelvű apja első világháborús „vitéz” volt, aki mindenekelőtt mégis Magyarországhoz hű, és így az antifasiszta Hűséggel a Hazához mozgalom tagjává vált. A szervezethez később fia is csatlakozott. Mindezekért a családot rengeteg atrocitás érte, „fajtagadónak” bélyegezték őket, amiért minden eszközzel az akkori Magyarország fasizálódása, a hitleri Németország oldalára sodródása ellen emeltek hangot. Kilátásba helyezték többek között birtokaik elvételét és Ukrajnába deportálásukat is.

Mőcsényi Mihály sikeres bonyhádi érettségi után a budapesti Kertészeti Akadémián (ma Corvinus Egyetem Budai Campus) szerzett kertészmérnöki oklevelet, amit később folyamatos önképzés eredményeként közgazdász, agrármérnök, építészmérnök és művészettörténész diplomákkal egészített ki.

A Kertészeti Akadémián végzett tanulmányai közben készített kerttervei megtetszettek Ormos Imre tanszékvezetőnek, aki akkor még fakultációban oktatta a kertészmérnök képzésen belül a kerttervezést. Ormos 1941-ben meghívta majdani tanársegédének Mőcsényit „arra az esetre, ha túléljük ezt a háborút”. Ez a meghívás ösztönözte a katonának behívott Mőcsényit arra, hogy Kolozsváron beiratkozzon az ökonómia szakra (Nebbien Henrik példáját követve az ökológiai és esztétikai ismeretek mellett a gazdaságtant is fontosnak érezte munkájához), és ott gazdálkodástudományi oklevelet szerezzen.

Közgazdasági tanulmányait besorozott katonaként Erdély részleges visszacsatolása idején, a kolozsvári egyetemen kezdte meg, ahonnan az „utolsó vonattal” került haza. Magyar Hadsereg kiugrási kísérleteinek részeseként 1944 őszén önkéntes küldetésben Csehország területén partizán hadműveletekben vett részt. Többek között részese volt a rajovi incidensnek, ahol magyar katonák és cseh partizánok védték meg a polgári lakosságot az SS kegyetlenkedéseitől és a fegyveres harcok során több magyar katona elesett. A háború után lassan kialakuló Rákosi-diktatúrában családját kuláklistára tették, vagyonától és földjeitől fokozatosan megfosztották. Végül sváb (valójában frank) származásukra hivatkozva kitelepítették és rendőri megfigyelés alá helyezték őket.

A háború után Ormos Imre védőszárnyai alatt a Rákosi-éra megpróbáltatásai ellenére is sikerült folytatnia tanulmányait, miközben tanársegédként megkezdte a tájrendezés oktatásának megszervezését. Először a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karára iratkozott be, hogy folytassa ökonómiai tanulmányait. Ormos unszolására elvégezte az ELTE művészettörténész szakát is, később városépítési-városgazdálkodási szakmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Támfalrendszer.jpg

1969-ben nevezték ki a Kertépítészeti Tanszék élére, majd 1970-ben egyetemi tanárrá. 1971-től a kertépítészeti szak vezetője. Egyetemi munkássága alatt két doktorátust szerzett (1962, 1970), kandidált, majd az agrártudományokból megvédte nagydoktori disszertációját (1993).

Munkahelye mindvégig a Kertészeti Egyetem (később Kertészeti- és Élelmiszeripari Egyetem, majd Szent István Egyetem Budai Campus, majd Budapesti Corvinus Egyetem Budai Campus) maradt, ahol adjunktus, docens, tanszékvezető egyetemi tanár, táj- és kertépítészeti szakvezető, végül rektor (1991–93) volt. Szókimondó, megalkuvást nem ismerő jelleme, az építésügyet és a szocialista tervgazdaságot, ezen belül is az agrárgazdaságot és annak sajátos melléktermékét, a „meliorációt” is bíráló rendszerkritikája miatt folyamatosan támadták, és ezért az 1980-as végére teljesen vissza kellett vonulnia a tanszéki munkától. Ezután idejét teljesen kutatásainak és nemzetközi kapcsolatainak, valamint az általa csak „bányarekultiváció”-ként aposztrofált balatongyöröki nyaralójának szentelte. (A 25 év alatt legkedvesebb diákjaival és családjával felépített nyaralót egy régi murvabánya udvarából alakította át a legszebb balatoni panorámájú édenkertté, „kreatív tájjá”.)

Az 1948-ban az angliai Cambridge-ben (Jesus College) alapított Tájépítészek Nemzetközi Szövetsége, az IFLA (International Federation of Landscape Architects) 1986-ban első magyarként választotta elnökévé. Ezt a posztot 1990-ig töltötte be. Mindez az akkor még a Szovjetunió vonzáskörzetébe (szocialista blokk) tartozó Magyarországon nem kis fegyverténynek számított és bizonyos védettséget is biztosított az egyetemi pozícióiból „eltávolított” professzornak. Rehabilitációja a rendszerváltás miatt nem váratott sokáig: 1991 és 1993 között az Egyetemi Tanács rektorává választotta. Rektorként legfőbb törekvései közé tartozott az önálló Táj- és Kertépítészeti Kar (ma Tájépítészeti Kar) létrehozása, valamint az egyetemi integrációban a Budapesti Műszaki Egyetem felé nyitás. (Ez utóbbit a rektori székben őt követők meghiúsították: a Kertészeti- és Élelmiszeripari Egyetem végül a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel egyesült Szent István Egyetem néven. Más kérdés, hogy e frigy nem tartott sokáig, a Campus később a Corvinus Egyetembe integrálódott át.)

A rektori évei után is aktív kutató tevékenységet folytató professzor oktatóként (a diákok felkérésére) sokáig fakultációs órákat tartott. Publikálta az Esterházy 'Fényes' Miklós által létrehozott barokk műegyüttesről kutatásának eredményeit (levéltári és falfeltáró kutatásaival arra - a művészettörténészek által máig vitatott - eredményre jutott, hogy a műegyüttes tervezője Jakoby lehetett). Jelenleg is intenzíven foglalkozik egyrészt a szakma magyarországi gyökereinek kutatásával, másrészt a globális klímaváltozás és a „szén-dioxid fantom” táji összefüggéseinek feltárásával.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanársegédként, majd tanárként az oktatás mellett gyakorlati tapasztalatokat is szerzett: Ormos Imre nemzetközi kapcsolatait felhasználva például Svájcban dolgozott kertépítészként, több magyarországi kertet és parkot tervezett, illetve volt azok átalakításának művezetője.

Kutató és tervező tevékenysége mellett folyamatosan korszerűsítette, fejlesztette a tantervet és a tananyagot. Hazai előzmények nélkül állította össze a tájrendezés tantárgy komplex tananyagát; ő e diszciplína első hazai művelője. Ő dolgozta ki és oktatta először a tereprendezés tantárgyat, vezette be a városépítészet, a regionális tervezés, majd a területfejlesztés tantárgyat is. A kert- és tájépítész szak kialakulásának időszakában (a '70-es években) folyamatosan reformálta a szaktárgy tantervét.

Az ekkorra már kiterjedt nemzetközi szakmai kapcsolatait a táj- és kertépítész hallgatók külföldre, egyebek között a nyugati országokba kijuttatására is felhasználta, ami akkoriban nem volt egyszerű feladat. A nemzetközi kertépítész kiállításokon szerzett sikereit, és szakmai elismertségét felhasználva megszervezte, hogy a táj- és kertépítész szakos hallgatók nyári gyakorlatukat a bécsi WIG 78 építésterületén vagy berlini parkokban, faiskolákban tölthessék, és a nyelvgyakorlás mellett megismerjék a legkorszerűbb technológiákat, anyagokat, szerkezeteket, de mindenekelőtt a környezet minőségét, a kertépítészet és a tájrendezés európai színvonalát.

A 70-es évek végén a tantárgy korszerűsítésének csúcsaként (a bolognai folyamatot jóval megelőzve) kidolgozta az ún. kétlépcsős képzés tantervét, amely 3 év után kertépítő-tervező végzettségű kimenetet biztosított volna, majd újabb 2 év tanulmányaival a tájépítész oklevél megszerzésére adott volna lehetőséget. Ezzel megnyílhatott volna az út az első, 3 éves képzésre több hallgató felvételével és a második (ma így mondanánk MSC) szakaszban a legfelkészültebb hallgatókkal az intenzív műhelymunkára. Javaslatait az akkori Egyetemi Tanács nem támogatta: fokozatosan elszigetelődött a „hivatalos irányvonaltól”, és ez egy idő után ellehetetlenítette munkáját. Ezért a tanszékvezetéstől visszavonult, hogy a kutatásnak és a nemzetközi kapcsolatok építésének szentelte az idejét.

A rendszerváltás utáni rehabilitációja után rektorként önálló karrá szervezte a tájépítészet magyar oktatását. Nagydoktori disszertációja után az MTA rendes tagjává, a mezőgazdasági tudományok doktorává avatták. Számos magas rangú politikai vezető (környezetvédelmi miniszterek, földművelésügyi miniszterek) szakmai tanácsadójaként, saját egyetemén professor emeritusként ténykedett.

Számtalan tanulmány és szakkönyv szerzője. Többek között a táj fogalmának újszerű megközelítése (Mőcsényi-féle tájfogalom), az állományklíma szerepe (az ökológiai kiegyenlítő felületek), valamint a biológiailag aktív város kutatását is megalapozta. Több mint 30 évig kutatta Eszterháza barokk tájegyüttesét; ennek eredményeit az Eszterháza feketén-fehéren című könyvében (1998) összegezte.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eszterháza fehéren-feketén, Jász Nyomda és Kiadó Kft, (1998), ISBN 963036764,
  • Környezetünk és védelme 1., Debreceni Agrártudományi Egyetem, (1999), ISBN 9637177914,
  • Királyi és hercegi kertek Magyarországon, társszerzők: Alföldy Gábor - M. Szilágyi Kinga, Mágus Design Stúdió Kft, (2001), ISBN 963827865X, magyar-angol-német nyelven,

Televíziós interjúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Visszatérés Gaiához, MTV, (1993), (riporter: Csisztu Zsuzsa), 75 éves jubileuma alkalmából készített két részes portréműsor a balatongyöröki és Capri-szigeti helyszíneken.
  • Mőcsényi a Zárórában, M2, (2009), (riporter: Veiszer Alinda),[1]
  • Tájtitkok tudói, Duna TV, (2013), Buella Mónika és Zajti Gábor 5 részes dokumentum filmje a magyar kortárs tájépítészetről, amelynek első részében Mőcsényi professzor beszél a szakma kialakulásának történetéről

Tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapesti Építész Kamara,
  • Magyar Tájépítészek Szövetsége,
  • Magyar Építőművészek Szövetsége,

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak