Múlaszarvásztiváda
A múlaszarvásztiváda (szanszkrit: मूलसर्वास्तिवाद; kínai: 根本說一切有部, pinjin: Gēnběn Shuō Yīqièyǒu Bù) korai buddhista iskola volt az ókori Indiában. Az iskola eredete és kapcsolata a szarvásztiváda iskolával a mai napig tisztázatlan, jóllehet több magyarázó elmélet is létezik. A múlaszarvásztiváda vinaja hagyományvonalat a mai napig megőrizték a tibetiek és a mongolok.
Története[szerkesztés]
Indiában[szerkesztés]
A múlaszarvásztiváda és szarvásztiváda iskolák kapcsolata vita tárgyát képezi. A mai tudósok afelé hajlanak, hogy a két iskola egymástól független.[1] Jicsing középkori kínai szerzetes beszámolójában azt állítja, hogy a múlaszarvásztiváda a szarvásztivádából vált külön, azonban a 14. századi Buton Rincsen Drub tibeti tudós szerint a szarvásztiváda név az összes buddhista gyökériskola együttes neve volt, így mindkét iskola a tisztelet jeléül vette fel ezt a nevet.[2] Bhikkhu Szudzsato szerint a múlaszarvásztiváda a 2. században alakult ki és a 7. században indult hanyatlásnak.[3]
Közép-Ázsiában[szerkesztés]
A múlaszarvásztiváda bizonyos időszakokban nagy népszerűségnek örvendett Közép-Ázsiában a különböző misszionárius tevékenységeknek köszönhetően. A tudósok a közép-ázsiai buddhista missziókat három időszakra osztják. Ezek időrend szerint a következőek voltak:[4]
- dharmagupta
- szarvásztiváda és
- múlaszarvásztiváda
Szrívidzsajában[szerkesztés]
A 7. században Jicsing Szrividzsajában tartózkodott hét évig, amely időszak alatt szanszkrit nyelven tanult és szövegeket fordított kínai nyelvre. Beszámolójában azt írja, hogy a múlaszarvásztiváda jelentős volt a Szrividzsaja Birodalomban (ma Indonézia területén), ahol a múlaszarvásztiváda vinaját használta szinte az összes szerzetesrend.[5] A tantárgyak, a szabályok és a szertartások is lényegében ugyanazok voltak mint Indiában.[6] Jicsing szerint az ezeken a szigeteken élő népek javarészt "hínajána" beállítottságúak, de a dzambi királyságban mahájána tanításokat is hallani, mint például az Aszanga-féle Jogácsárabhúmi-sástra.
Vinaja vonal[szerkesztés]
A múlaszarvásztiváda vinaja a három életben maradt vinaja hagyományvonal egyike - a másik kettő a dharmaguptaka és a théraváda. A tibeti Ralpacsen király a buddhista szerzetesrendek hagyományvonalaira vonatkozó szabályrendszert leredukálta a múlaszarvásztiváda vinajára. Mongóliában is hasonló a helyzet, hiszen a buddhizmus Tibeten keresztül érkezett oda.
A múlaszarvásztiváda vinaja a mai napig fennmaradt tibeti (9. század) és kínai (8. század) nyelven, valamint egy része szanszkrit nyelven is.
Források[szerkesztés]
- ↑ Charles Willemen, Bart Dessein, Collett Cox. Sarvāstivāda Buddhist scholasticism. Brill, 1988. p.88.
- ↑ Elizabeth Cook. Light of Liberation: A History of Buddhism in India. Dharma Publishing, 1992. p. 237
- ↑ Gregory Schopen. Figments and fragments of Māhāyana Buddhism in India. University of Hawaii Press, 2005. pp.76-77.
- ↑ Willemen, Charles. Dessein, Bart. Cox, Collett. Sarvastivada Buddhist Scholasticism. 1997. p. 126
- ↑ Coedes, George. The Indianized States of South-East Asia. 1968. p. 84
- ↑ J. Takakusu. A Record of the Buddhist Religion : As Practised in India and the Malay Archipelago (A.D. 671-695)/I-Tsing.. Oxford: Clarendon. Reprint: New Delhi, AES 2005 (1896). ISBN 81-206-1622-7
Hivatkozások[szerkesztés]
- Yamagiwa Nobuyuki. "Recent Studies on Vinaya Manuscripts". Journal of Indian and Buddhist studies 52.1 (2003)
- Satoshi Hiraoka. "The Relation between the Divyavadana and the Mulasarvastivada Vinaya". Journal of Indian Philosophy 26.5 (1998)
- History of the Mulasarvastivada Ordination Lineages in Tibet