Móse Daján
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Móse Daján (héber betűkkel משה דיין, izraeli angol átírással Moshe Dayan, 1915. május 20. – 1981. október 16.) izraeli katonai vezető és politikus, az Izraeli Védelmi Erők főparancsnoka 1953 és 1958 között, és Izrael Állam harcának szimbóluma.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpálya
Móse Daján 1915-ben – Oroszországból kitelepült ukrajnai zsidó szülők gyermekeként – született a palesztinai Degáj kibucban. 1929-ben, 14 évesen csatlakozott a Haganá-hoz, a földalatti zsidó hadsereghez. 1937-től, őrmesteri rendfokozatban szolgált az angol hadsereg mellé beosztott legális zsidó telepes rendőrség egyik mozgó alakulatának parancsnokaként, majd részt vett a területekre behatoló arabok ellen folytatott éjjeli őrjáratokban, Orde Wingate angol parancsnok mellett.
1939. novemberében, amikor a Haganá törvénytelenné vált, az angolok letartóztatták, de 1941. februárjában kiengedik és csatalakozik az angol hadsereghez. A későbbiek során mezőgazdasági miniszter (1959.), majd hadügyminiszter (1967.). 1965-ben adja ki a „A sínai hadjárat naplója, 1956” című könyvét.
1981-ben 66 évesen rákban halt meg Tel-Avivban.
[szerkesztés] Katonai pálya
A Szövetségesek oldalán harcolt a Vichy-Franciaország fennhatósága alatt lévő Libanon és Szíria területén. Daján már az első ütközetben elvesztette bal szemét, fekete szemtapasza az idők során jelképpé vált. 1947-től őrnagyi rendfokozatban volt vezérkari tiszt, arab ügyekkel és felderítéssel foglalkozik a Haganában. 1948-ban győzött a szírek ellen a Jordán-völgyben, a degáni csata során, a 89. gépesített rohamzászlóalj parancsnokaként elfoglalta Karatíját. Ezután alezredesi, majd vezérőrnagyi rangba került, 1949 novemberétől a déli parancsnokság főparancsnoka volt. Az 1950-es években az angliai vezérkari tiszti iskola hallgatója volt, 1953. december 6-án vezérkari főnökké nevezik ki. 1956-ban a sínai hadjárat győztes hadvezére.
A hatnapos háború (1967.) idején Izrael hadügyminisztere volt. A jóm kippuri háború sikerében aktívan közreműködik, de az elszenvedett emberáldozatok nagysága, és az elvesztett hadianyagok miatt őt vonják felelősségre és kénytelen lemondani a honvédelmi miniszteri posztról. 1977 és 1979 között külügyminiszter.
Kiváló diplomáciai képességekkel rendelkezett, hatást gyakorolt az Egyiptommal folytatott béketárgyalásokra, ami nagyban elősegítette a térségben izzó feszültségek enyhülését.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Lábjegyzetek
